Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-08
7 alkotmányos kötelessége a mindenkori magyar kormánynak, nincs is értelme feltenni a kérdést, hogy vajon mikor teljesül. A hallgatólagos, valójában soha meg nem vitatott külpolitikai konszenzus a rendszerváltás utáni első évtizedben arról szólt, hogy a három célkitűzés konfliktusa esetén az első mindig felülírja a másik kettőt. A retorikai hangnemváltás dacára a gyakorlatban ezt követte az Orbánkormány is. Magyarországnak nyilván újra kell gondolnia és talán meg is kell vitatnia, hogy milyen szerepe t képzel magának az euroatlanti világban. Csakhogy – és ez az igazi nehézség – bármi legyen a válasz, akármilyennek "találjuk ki" Magyarországot, ez a szerep már nem fogja egyértelműen "überelni" a jószomszédi kapcsolatok és az összmagyar érdekvédelem kívá nalmait. Biztonságpolitikai szégyenpadon Nem csak a szűken vett külpolitikai stratégiát kell újragondolni. Az ország biztonságpolitikája ugyanúgy értelmezésre, illetve minél pontosabb megfogalmazásra szorul. Nem elég kitűzni az általános célt, hogy egy rendszeresen rossz példaként emlegetett, vállalásait folyamatosan alul- (vagy sehogyan sem) teljesítő NATOtagból legalább a megbízhatósági középmezőnybe küzdjük fel magunkat. Pontosan fel kell tárni – és a nyilvánosság előtt be kell mutatni – az ezzel já ró költségeket. Az anyagiakat, a politikaiakat és az emberieket is, másképpen ugyanis széles körű és értelmes konszenzus aligha képzelhető el. (Feltéve persze, hogy ez tényleg fontos a kormányzatnak.) Egyetlen példa: aligha folytatható az a sunnyogás, ho gy Magyarország gyakorlatilag ugyanazt a katonai kontingenst ajánlja fel mind a NATOnak, mind az Európai Gyorsreagálású Erőknek. Ha holnap az EU csapatokat kérne mondjuk egy darfúri vagy ahhoz hasonló akcióhoz, csak kelet felé tudnánk mutogatni: a fiúk NATOerőkként Afganisztánban vannak. Ez persze nem független attól a kérdéstől, hogy mennyire gondoljuk fontosnak az EUnak mint világpolitikai szereplőnek a megerősítését, az egységes európai kül- és biztonságpolitika intézményeinek kialakítását, kapacitá suk növelését. Kis ország vagyunk, megengedhetnénk magunknak az elvi politika luxusát. De csak ha hajlandók vagyunk a vállalások teljesítésére is. Szép dolog az is, hogy a külügyminiszter és a kormányfő is tartalmas, minél szélesebb nyilvánosság előtt za jló közéleti vita lefolytatása mellett szeretné kialakítani az új külpolitikai stratégiát. Viszont vajmi kevés fogalmunk van arról, hogy pontosan milyen intézményi keretek között, milyen eljárás révén fogalmazódik majd meg a sokat emlegetett terv. Pedig ez a tartalmat is befolyásoló szempont. A Külügyminisztériumban létezik egy külpolitikai stratégiai tervező és információs főosztály, méghozzá közvetlenül a miniszter alárendeltségében. Nem szeretném szaporítani a magyar Külügy csepülésében kicsúcsosodó publ icisztikák sorát, de el kell ismerni, hogy a főosztály tevékenysége nem lehet nagyon látványos, ha az új miniszter egy évet kér (és kap) a stratégia kidolgozására. Inkább a MEHben, mint a Külügyben Nem lehetetlen, hogy ennek a tervezésnek jobb helye l enne a Miniszterelnöki Hivatalban, s nemcsak azért, mert Magyarország kormányzati struktúrája majdhogynem kancellária rendszerű, hanem mert a tervek és előterjesztések keletkezési helye gyakran meghatározza tartalmukat is. Nem várható például, hogy egy kül ügyminisztériumi tisztviselő merjen katonai és biztonságpolitikai ügyekben esetleg költségvetési sarokszámokat is befolyásoló módon "nagyot álmodni". Arról nem is beszélve, hogy az EUvonal honlapján azt olvashatjuk: "2006 őszén átfogó előterjesztés kész ül a magyar kormány részére az elnökségi felkészüléssel kapcsolatos feladatokról." Csak reménykedhetünk benne, hogy a "helyünk Európában" kérdésre biztos választ feltételező felkészülés a 2011es EUelnökségre – a legalább fél évvel korábbi határidő ellené re is – illeszkedik a stratégia tervezésének folyamatába. De természetesen nem csupán az intézményi tervek, a személyi döntések is fontosak. Ismét csak egy példa: a MEH új főtisztviselői között két külügyi szakembert találunk, Gémesi Ferenc és Gilyán Gyö rgy szakállamtitkárokat. Mivel mindkettejük szakterülete, illetve diplomáciai tapasztalata főként Oroszországhoz kapcsolódik, egyéb
