Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-20
11 állami forrásokhoz való hozzáférés lehetőségétől az értelmiségieket, mégpedig a közalapítványok felszámolása révén. Orbán János Dénes kolozsvári költő hátrányosnak nevezte, hogy a magyarországi értelmiségiek jelentős hányada baloldali kötődésű. Szerinte az is baj lenne, ha alapvetően a jobboldalhoz kötődne. Az a tény, hogy ez az értelmiség egyáltalán valamelyik politikai oldalon áll - mondta , lehetetlenné teszi, hogy elfogulatla nul töltse be a nemzet lelkiismeretének szerepét. A költő a romániai magyar értelmiség egyik problémájára is felhívta a figyelmet. "A rendszerváltás után egységes magyar irodalomról kezdtünk beszélni magyarországi írótársainkkal" - mondta, úgy értékelv e, hogy a december 5i népszavazás után mintha ez a megközelítés megváltozott volna. Az arra hivatott intézmények nem tudtak, vagy nem akartak együttműködni ezen a téren - fűzte hozzá Orbán János Dénes. Kifejezte aggodalmát amiatt, hogy egykét éven belül megszűnik az erdélyi magyar kultúra támogatására fordítandó magyar állami pénz, s ez sok erdélyi magyar kulturális intézmény bukásához vezet majd. Mircea Toma, a román médiafigyelő ügynökség igazgatója emlékeztetett: Romániában a második világháború ut án lefejezték az ország értelmiségét, tagjai közül mintegy 60 ezret internáltak a Dunacsatorna munkatáboraiba. A hírhedt állambiztonsági szerv, a Securitate rémuralma miatt sem alakulhatott ki felelős értelmiségi réteg. Toma szerint mára sem volt képes te ljesen kialakulni az országban igazi értelmiség. Karátson Gábor író, festőművész és Dinu Zamfirescu román közíró hiányolta a magyarországi, illetve a romániai értelmiség hivatásának megfelelő súlyú közéleti szerepét. Az elveszett diplomácia nyomába n Népszabadság • Németh Zsolt • 2006. július 20. A külpolitika nem más, mint a belpolitikai törekvések folytatása külkapcsolatokban, nincs elkülönülő külpolitika" - nyilatkozta nemrégiben Gyurcsány Fer enc miniszterelnök. Az ebben a mondatban megfogalmazott szemlélet látszik érvényesülni a magyar külpolitikai stratégiaalkotás és intézményi átalakítás során. Nem lehet jó vége ennek, mert ez a szemlélet alapvetően hibás. Hibás azért, mert elszakad a real itásoktól. Magyarország ugyanis millió szállal kötődik szűkebb és tágabb külpolitikai környezetéhez. Többek között ezt eredményezte az a nyitott politika, amit a rendszerváltás óta igyekszünk követni. Nemcsak mi vagyunk képesek befolyásolni a külföldi tört énéseket - ahogyan Gyurcsány Ferenc állítja , hanem a külföldön zajló folyamatok is jelentős hatást gyakorolnak Magyarországra. Ezeket a hatásokat meg kell ismerni, előre kell jelezni, viszonyulni kell hozzájuk. Ez is külpolitika, amelyet szakszerűen kell művelni. Hiába állítja Gyurcsány Ferenc az ellenkezőjét, mivel van elkülönülő állami feladat, van elkülönülő külpolitika is. Végrehajtója a szigorú írott és íratlan szabályok szerint működő szakosított szervezet, a diplomáciai kar. Ha a miniszterelnök a külpolitika világát "ezoterikusnak", "zártnak", "misztikusnak" mondja, az nem a külpolitikát, hanem őt magát minősíti. Ennek a világnak a megismerésére ugyanis két éve volt. Igen, a diplomácia már csak ilyen "franciás" világ, mások is lázadtak már ellene. Lenin például a "titkos diplomáciát" elégelte meg. Ahhoz viszont, hogy érdekeinket érvényesíteni tudjuk a világban, nem hátrány a rafinéria, kell a stílus, és nem árt egy kis miszticizmus sem. De mindenekelőtt világos szemléletre lenne szükség, amire táma szkodva egy, a realitások talaján álló külpolitikai stratégiát lehetne kidolgozni. Ennek hiányát viszont elsősorban nem a diplomáciai karon, hanem a kormányzati döntéshozókon kellene számon kérni. Egyelőre nem látszik, hogyan születhet meg egy ilyen konc epció. A kormányzati döntéshozók közül ugyanis, mondjuk ki nyíltan, senki sem ért a külpolitikához. A miniszterelnök számára - habár magához vonta a külpolitika irányítását - szemmel láthatólag távoli világ ez, s ha nem változtat szemléletén, még jó ideig az is marad. A külügyminiszter esetében a "civil" jelző a szakértelem hiányának a szinonimája. A külügyi államtitkár, aki a hivatalos bejelentés szerint "segíteni fogja" a külügyminiszter munkáját, a nemzetközi és a konzuli jog kiváló értője, de ő nem hoz politikai döntéseket. Az MSZP 2002es külpolitikai koncepciójának kidolgozását koordináló diplomatát pedig, aki EUbiztosként is elismerést vívott ki magának, méltatlan támadások érték, éppen saját politikai táborából. Igaz, a diplomáciai kar nemcsak pro tokolláris eseményekre szóló ültetőkártyákat és kocsibeosztásokat tudna készíteni - persze ilyeneket is tud, ha éppen ezt várják el tőle , hanem külpolitikai koncepciókat is. Csakhogy az
