Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-01
4 szögezte le Robert Fico. Meg is nevezte a Magyar Koalíció Pártját, amely kezdetben a szlovák Kereszténydemokrata M ozgalommal (KDH) lett volna hajlandó szövetséget kötni, majd a Smerrel. De a KDH vezetőit valósággal sokkolta a párt gyenge választási eredménye, s emiatt öten ellenzékbe akartak vonulni, hatan viszont hajlottak erre a hármas koalícióra. Ezt a szándékuka t azonban csak egy órával a Smer - SD végső döntést hozó elnökségi ülése előtt sikerült elfogadtatniuk testületi határozatként, ezért ennek valójában semmilyen gyakorlati jelentősége sem volt. A KDH makacsságán bukott meg Dzurinda tervezete is, amely a hár om jobbközép párt és a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Néppárt (LSHZDS) szövetségét szorgalmazta. A szlovák kereszténydemokraták azonban feltételként a pártelnök távozását szabták meg. Ezután Meciar inkább Ficóval szövetkezett, mert ő cs upán annyit követelt, hogy Slotához hasonlóan ne legyen kormánytag, s ne kapjon közjogi tisztséget. Végül a Fico által szerdán megnevezett hármas koalíció lett a befutó, amelyről több szlovákiai politikai elemző úgy véli, hogy a voksolások végeredménye ó ta valójában ezt a megoldást szorgalmazta a Smer vezetőségének és tagságának többsége, valamint Gasparovic államfő. A másik három párt elnökeivel lezajlott tárgyalásoknak szerintük csak annyi volt a célja, hogy az első perctől nyilvánvaló szándékot álcáztá k egy ideig. vissza Köztisztviselők reménye Népszabadság • Tóth Zoltán • 2006. július 1. Eltelik egy kis idő, mire egy köztisztviselő felismeri, hogy rossz struktúrában dolgozik. A politikusoknak ehhez sokkal több idő ke ll. A köztisztviselők gondolkodó része - főleg akik tovább látnak a hóvégi fizetésnél - már régóta tudja azt, hogy a jelenlegi közigazgatási struktúra akadályozza a hatékony és eredményes munkát. A rendszerváltás után kialakult központi, területi és helyi közigazgatási rendszer hibái szinte azonnal érzékelhetők voltak a tapasztalt köztisztviselők számára, de ez ellen szólni akkoriban a rendszerváltás politikai megkérdőjelezését jelentette volna, márpedig a rendszerváltás egyik belső pillére éppen a köztiszt viselői kar volt (lásd az első szabad választások lebonyolítását). Nem kritizáltuk tehát a hibás politikai lépéseket, a többség csendben félt a kirúgástól. Természetesen lehetséges rossz struktúrában is jól dolgozni, ha a közigazgatási szervek vezetői eg yüttműködnek egymással és a politikusok is egy irányba húznak, de nem ez volt jellemző az elmúlt 15 évre. A kormányok politikai színezetétől függetlenül a minisztériumok közötti együttműködésre továbbra is az volt a jellemző, amit Fock Jenő a rendszerváltá s előtt 20 évvel fogalmazott meg: az egyes minisztériumok önálló hatalma túlnövi a kormányét. A központi igazgatás széttagoltsága mellett a területi igazgatás szétesése, és az önkormányzati igazgatás marginalizálódása vezetett el oda, hogy a szolgáltató ál lam új eszméje lejáratódott és a költségvetés növekedésének elmaradásával általánossá lett a diszfunkcionális működés. A politikusok ezeket a hibákat mindig a köztisztviselői karra hárították. Egyszer sem jutott eszükbe maguktól megkérdezni: lehet, hogy mi nem értünk a közigazgatási szervezet irányításához? A politikusok generalistáknak tekintették magukat: ma ezt vezetem, holnap azt, a szakkérdésekre ott vannak a köztisztviselők. Mégis, amikor ellenvetéseket hallottak a törvényesség, a költségelemzés, a logisztika, a hatósági ügyintézés dolgaiban, akkor inkább a kádercsere igénye fogalmazódott meg bennük és nem a tanulásé. A közigazgatás működésének legfontosabb akadálya a pártok humánerőforrás politikájának a hiánya. Hiányzik ugyanis az a szakpolitikus i réteg, amely egy párt politikája mentén, de szakmai képesítésre támaszkodva képes volna stratégiai irányok kialakításán dolgozni. A szakpolitikusi réteg hiányának több oka is van: 1. A rendszerváltás politikaiközigazgatási elképzelése szerint a kial akuló stabil többpártrendszerben a pártelitek a választási eredmények függvényében rendszeresen megújulnak, de a változó (a feladatokhoz igazodó) közigazgatási szervezetben stabil közigazgatási kar fog tevékenykedni. Nos, ebből csak részelemek valósultak m eg: konzerválódtak a pártelitek, és a megmerevedett közigazgatási struktúrában állandóan cserélődtek a köztisztviselők. Tapasztalt köztisztviselőket pályaelhagyásra kényszerítettek, és tapasztalatlan köztisztviselők tömege kapott vezető beosztást.
