Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-12
32 sokan nem értették akkor. Nem lehetett volna először kiharcolni az autonómiát, majd azután lépni be az EUba? Mi lett volna, ha ebben az időszakban a Fidesz van kormányon? – Nem hiszem, hogy ez a kérdés ilyen egyszerű lenne. Egyfelől a felmérések szerint az erdélyi magyarok 90%a szeretné, ha Románia az EUhoz csatlakozna. Ez érthető is, hiszen az EUtagság nagyobb jogbiztonságot, gazdasági perspektívát és átjárható határokat jelentene. Amikor Románia majd csatlakozik a schengeni rendszerhez, akkor megszűnik a határellenőrzés Magyarország és Románia között. Valaki belegondolt abba, hogy ez mit jelenthet? Milyen alapon várja el bárki tőlünk, hogy egy ilyen kérdésben ne azt tegy ük, amit az érintett magyar közösség szeretne? Mindig is azt képviseltük, hogy figyelembe kell venni az őket érintő kérdésekben a határon túli magyarok véleményét, legyünk tehát következetesek. Arról nem is beszélve, hogy ha majd az erdélyi magyarság is be kapcsolódik Európa politikai vérkeringésébe, akkor talán könnyebb lesz a kisebbségi önkormányzatiságot, vagyis az autonómiát európai jogi normává tenni. Az már egy másik kérdés, hogy a ratifikáció időzítése elhibázott volt: pontosabban a kormány szándékos an, belpolitikai okokból hozta előre a román csatlakozás parlamenti jóváhagyását, hogy a Fideszt kényszerhelyzetbe hozza. Egy későbbi ratifikáció növelte volna Magyarország mozgásterét az erdélyi magyarság kérdésében is. Elég arra utalnom, hogy a román csa tlakozás magyar parlamenti jóváhagyása, sőt, a közös magyar – román kormányülés után mindössze napokkal a román szenátus többsége leszavazta a saját kormánya által beterjesztett és az erdélyi magyarság számára az autonómia távlatát is felmutató kisebbségi tö rvény tervezetét. Ami viszont a Fidesz végső döntését illeti, aligha hiszem, hogy lett volna bármilyen morális alapunk nemet mondani. – A székelyföldi autonómia kivívását hány év alatt látja elérhetőnek? – Ami a konkrét eredmények elérését illeti, az legin kább az adott magyar közösség munkáján múlik. Az erdélyi magyarság egy dologban eltér a többi kisebbségi magyar nemzetrésztől: politikailag szervezett és figyelemreméltó civil, illetve értelmiségi pezsgéssel bír. Ha megtalálja azt a működési formát, mely t ükrözi a véleménypluralizmust, akkor az erdélyi magyarság érdekérvényesítő képessége erős lesz. – Hogyan vélekedik a kettős állampolgárság kérdéséről? – Mindenképpen legitim követelésnek tartom a határon túli magyarság számára a lakóhely megváltoztatása n élküli magyar állampolgárság megadását. Szögezzük le: nem valamiféle újdonságról van szó, hiszen a kettős állampolgárság ma is létezik és sok tízezren élnek vele Magyarországon is. Sőt, ha jól belegondolunk, voltaképp a diszkrimináció egy fajtájának felsz ámolásáról van szó. Hiszen nincs az rendjén, hogy amíg a világ minden táján élő magyarok rendelkezhetnek magyar állampolgársággal, addig épp a Kárpátmedencei magyar közösségek legyenek ebből a lehetőségből kirekesztve. Ennek kell megtalálni a konkrét jogi formáját, amely – ismétlem – az állandó lakóhely megváltoztatása, azaz Magyarországra költözés nélkül oldaná meg a határon túli magyarok magyar állampolgárságát. – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a közelmúltban az Érdekegyeztető Tanács ülésén a kormány te rveit kritizálóknak azt ajánlotta: ha nem tetszik a javaslata, „el lehet menni Magyarországról”. Önnek mi a véleménye erről? – Szoktam mondani, hogy nem könnyű szakma a miénk. Még a tapasztaltabbaknak is sokszor minden önuralmukra szükségük van ahhoz, hog y egyegy nehéz helyzetben megőrizzék a higgadtságukat, kellő alázattal hallgassanak meg minden véleményt, majd pedig hideg fejjel, kizárólag a nemzet érdekeit szem előtt tartva hozzák meg a megfelelő döntést. Bár értem a miniszterelnök úr szorult helyzeté t – hiszen saját korábbi, a dübörgő gazdaságról és a nagy jólétről szóló állításaival szemben kell most az emberekkel az adóemeléseket, a megszorításokat, a pénzromlást és az eladósodottságot elfogadtatnia – , mégis mélységesen elszomorítnak a hallottak. Eg yrészt azért, mert az indulatkitörések arról árulkodnak, hogy válsághelyzetben a miniszterelnök úr könnyen elveszíti a fejét, és ez bizony nem túl biztató a jövőre nézvést. Másrészt pedig azért, mert ez a stílus a múltat idézi: ez a XX. század hangja. Azé a századé, amelyben normává vált nem tűrni a hivatalostól eltérő véleményeket, és azé a századé, amelyben az ország vezetői nem voltak szolidárisak a saját polgáraikkal. – Itthon a pénzügyi válság megoldása és a nemzetközi pénzvilág bizalmának helyreállít ása a cél Ön szerint, és egyenes beszéddel, világos tervekkel valósítható meg. De sajnos az ország „egyik fele” mintha nem értené az egyenes beszédet, ezért sokan reménytelennek látják a helyzetet. Mivel biztatná a szomorkodókat? – Ha megengedi, én nem vag yok ilyen rossz véleménnyel az ország egyetlen polgáráról sem. Ne bántsuk meg, ne sértsük meg azokat, akik most tanulják, hogy nem mind szakács, aki nagy késsel jár. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyenes beszéd nem nagyon hallatszott a fülsiketítő kormányzati PR és a médiaúthenger dübörgése közben. A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a kijózanító valóság elrejtve maradjon – elég csak a költségvetés kétségbeejtő számainak eltitkolására utalni – , mondv án: a pőre tények befolyásolnák a választások eredményét. Mi más ez, mint félelem az egyenes beszéd és a makacs számok hatásától? A szomorkodókat arra kérem, ne felejtsék el: a diktatúra végnapjaiban is felismerték az emberek, hogy becsapták őket, pedig ak kor nem
