Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-10
21 Még várom a hívást Králik Lóránd Nap ok óta vártam a hívásodat, s mégis, amikor a telefon kiírta a te számodat, tudtam, hogy már nem te hívsz, hogy megoszd velem dániai élményeidet, amelyekről a hétköznapok rohanásában már nem tudtunk beszélni. Döbbenten olvasom újra és újra: Szatmárnémetiből ha zafelé tartva, egy közúti balesetben életét vesztette Balló Áron, a kolozsvári Szabadság főszerkesztője. Egy kivilágítatlan szekeret elkerülendő áttért a másik sávba, és frontálisan ütközött egy szemből jövő gépkocsival. Ez nem lehetsz te - legalábbis én, aki több ezer vagy tízezer kilométeren voltam útitársad, nem hiszem , hiszen annyi kivilágítatlan szekeret kikerültél eddig, nemcsak a közúton, hanem az élet autópályáján is. Benned egy olyan pozitív kisugárzású embert ismertem meg, aki megnyugtatóan h atott környezetére, és ha megjelent, a konfliktusok viharai is csillapodtak. Ez nagy erény egy olyan szakmában, mint a miénk, amely főleg konfliktusokra, azok feltárására vagy felvállalására épül. Te mindig tudtad, hogy mikor kell a konfliktust csillapítan i, vagy mikor kell felvállalni igazadat, s ha kell, mindenkivel is szembeszállni annak megvédéséért. Hittél a sajtószabadságban, s azt hirdetted, hogy a sajtó működésére kedvezőtlenül hathat a romániai magyar közélet túlságos tekintélytisztelete, valamint hogy többet ér egy a hibákat feltáró írás a hamis hangokat pengető dicshimnusznál. Sokszor bíráltak azért, mert lapodban a véleményoldalak gyakran váltak éles, sokszor szélsőséges viták színterévé, ám a legtöbben elfogadták érvelésedet, hogy egy ilyen vi tatérre, szükség van az erdélyi magyar sajtóban, ahol gyakorlatilag szűretlenül jelenik meg az erdélyi és a anyaországi politikai paletta minden képviselőjének álláspontja a baloldali értékeket vagy a liberalizmust hirdető cikkektől egészen a népnemzeti, n éha szélsőségekbe hajló írásokig. Egy ritka munkabírású embert ismertem meg benned, aki nagyon sok társadalmi tisztséget is elvállalt, mert hitt abban, hogy ezzel szolgálhatja igazán közösségét. A Romániai Magyar Nyelvű Helyi és Regionális Lapkiadók Egyes ülete alapítójaként és soros elnökeként, az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (Midas) aktív tagjaként a kisebbségi sajtó hivatását hirdetted. Alig néhány hete döntöttek arról a Midas dániai közgyűlésén, hogy az uniós csatlakozás évében, vagyis jövő májusban te szervezheted Kolozsváron Európa több tucat kisebbségi lapjának éves találkozóját, ami hihetetlenül nagy elismerés az egész romániai magyar sajtó számára. Ne mondd, hogy ki akarod ezt hagyni, amikor végre megköszönhetjük neke d mi, sokszor hálátlan kollégáid azt, amit értünk tettél. Nemcsak a jövő évre tervezett közgyűlés, hanem egész életed azt példázza, hogy te nemcsak a mának és esetleg a holnapnak éltél, hanem a holnaputánt is láttad magad előtt. Már hónapokkal korábban me sélted, hogy mennyire várod, hogy több éve nem látott fiaddal találkozhass, és néhány hetet együtt tölthess vele, épp a napokban kell hogy hazaérkezzen Kanadából. Örültél annak, hogy néhány hónapja már láthatjátok is egymást, amikor a Skypeon videokamera segítségével beszélgethettek. Ne légy kegyetlen: ne mondd azt, hogy téged már csak néhány szál deszka között láthat. Bennem mindig egy fiatalos, tettrekész, életerős Balló Áron marad meg, aki már hozzászokott ahhoz, mindig fiatalabbnak nézik koránál. Emlékszem mesélted, hogy amikor a tavaly feleségeddel, Katival együtt egy katalóniai Midastalálkozón voltatok, nem akartá k elhinni nektek, hogy már harmincon túliak vagytok. Ugyanakkor, amikor egy bukaresti pályázatra beküldött önéletrajzodat elolvasták, alig hitték el, hogy egy, a negyedik Xhez még csak közelítő ember ennyi mindent tett már életében. Ne mondd, hogy ennek a végére most odakerül a pont... vissza Az újságíró életútja Stanik István
