Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-06
14 független személyeket a magyarországi szakemberekkel közösen alkotandó grémiu m ba, melynek feladata az egyes szakterületek stratégiai céljainak egyeztetése lenne. Ahogy Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány igazgatója, az új nemzetstr atégia alapelveinek egyik kidolgozója fogalmaz: "Olyan átlátha tó mechanizmusok jöhetnek létre, amelyekben nem a pártfinansz írozás őrzi a rezervátum mozdulatlanságát, ehelyett előre meghatározott nagyságrendű forráshoz ju that bárki, bármelyik szervezet, amely - és aki - pályázik, és egyben gara n tálja az adott cél minőségi megvalósítását. Világosan meghatározott keretek lesznek - a hatékonyság e l lenőrzésével. A rezervátumpolitikának, ha úgy tetszik, a paralimpiáknak vége. ... A mentális határokat nem a bezárkózás és elkülönülés bontja le. A fizikai határokon pedig utakat kell építeni, ezekhez kev e sebb bürokrácia, szimbólum és töb b aszfalt kell." (Magyar Hírlap, 2006. jún. 21.) Mint tudjuk, Törzsök Erika korábban elnökként maga is vezette a HTMHt, így valószínűleg ismeri m ű ködésének visszásságait. Megszólalt a kérdésben egy későbbi elnök, Lábody László is (ő jelenleg az Új Kézfo gás vezetője), aki szerint a nagy közalapítványok összevonására lenne szükség, mert a több mint tíz évvel ezelőtt kialakított stru k túra változtatásra szorul. Szerinte jelenleg 22 csatornán keresztül történik a határon túli magyarság anyagi támogatása (http ://www.radio.hu/index.php?cikk_ id=186740). Tudtommal nem készült arról felmérés, hogy a határon túli magyarság támogatására szánt források hány százalékát emésztik el, élik fel e párhuzamos apparátusok jelentősnek mondható működési költségei, s mekkora hányad jut tényleges támogatásra. Amiből még aztán a határon túli szervezetek, szövetségek, irodák, alkuratóriumok is "e lköltségeznek" egy részt. Megfordul a szólás: így lehet elefántból egeret cs i nálni. Ennek vetnek most véget az új intézkedések. Én p edig talán, nagyon óvatosan, akár össze is dörzsölhetem a tenyeremet. Hiszen évek óta azt szajkózom írásai mban, hogy a kialakult támogatási rendszer rossz, mert nem hatékony, mert megosztó jellegű, mert klientúra épül rá, mert nem érték- és teljesítményori entált, mert csökkenti a határon túliak problémamegoldó készségét, mert dem oralizál stb. stb., végső soron többet árt, mint használ. Egészen mostan á ig úgy tűnt, hogy erről ugyan nagyjából mindenki tud, de a szakemberek figyelmeztetései ellenére a tén y leges döntési jogkörrel felruházottak semmit sem tesznek ellene, mégpedig azért nem, mert a legfelsőbb politikai szinten nincs változtatási szándék. Nem is lehetett, mert a jobboldali kormányok a nemzeti mítoszok és szimbólumok mögé bújva építgették a tám ogat áspolitika diszfunkcionális (de nagy szavak kíséretében a belpolitikai harcokban is hivatkozh a tó) rendszerét, a baloldali kormányok pedig nem merték lebontani, nehogy a nemzetietlenség velük szemben amúgy is megfoga lmazódó vádjához alapot nyújtsanak. Ehely ett igyekeztek a rossz struktúrát a maguk érdekérvényesítő céljainak alárendelni; nem is eredménytelenül. Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutunk a bebetonozott állapotok és viszonyok felszámolásáig, az elhibázott stratégia visszavonásáig, s hogy remé ny mutatkozik arra: gyakorlatilag minden tiszta lappal induljon. Persze azért illúzióink ne legyenek. Csak a megvalósulás és eredményes működés igazolhatja a nagy átalakítást. Annyi azonban bizonyos, hogy ebben az ügyben is megmutatkozó radikális fellépé sével Gyurcsány Ferenc alap osan belecsapott a nemzeti lecsóba. Sejtésem szerint a pirosas lé sokaknak ráfrö c csent nemcsak a fehér ingére és a sötét öltönyére, hanem a hivalkodó nemzetiszín pántlikájára is. Eltart egy ideig, amíg letisztogatják róla. vissza Bush Budapesten Népszabadság • Tőkés Rudolf • 2006. július 6. A Bush látogatását kommentáló honi, főleg jobboldali médiavisszhangok szerint az amerikai elnök "jött", "látott", de dolgavégezetlenül "ment" - miután nyilvános bocsánatkérés helyett Petőfiidézetekkel próbá l ta menteni a "menthetetlent", azaz a magyarok "cserbenhagyását" 1956 októberében. Noha az effajta ostobaságokra - különösen Füzes Oszkár (Például, június 23.) és Révész Sándor (Miért hagyták? június 26.) kitűnő vezércikkei után - nem érdemes szót veszteg etni, nem lenne haszontalan e z úttal a házigazdák -
