Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-28
6 Szemszög − A székely, a nemzet meg a tanácstalanság A romániai politikai életben valamelyest jártas és az iránta még fogékony mezei halandó évek óta tudja, va lami nincs rendjén a magyarság érdekképviseletével. Markó és klikkje folyamatosan figyelmen kívül hagyja a népak ara tot. Fejükbe szállt a balkáni mocsárgázzal keveredő dicsőség. A hatalom iránti szervilizmus, a jövedelmező cs elédhűség elszakította őket a választóktól, akiket elárultak. Együtt „egységükben” és különkülön is. Ki harminc ezüstért, ki egy tál lencséért. Az államilag nyolcvanhat éve megtervezett és működtetett beolvasztó kohó fűtőivé váltak. Közképviseleti legitimációjuk is igencsak megkérdőjelezhető, hisz helyi és megyei szinteken néhány tucat tulipánhű bólogató dönti el, kikből lesz képviselő, szenátor. (A rra is volt példa, hogy több volt a voks, mint a vo ksoló!) Az önjelöltség, a voluntarizmus, a párton belüli ellenzék folyamatos ellehetetlenítése, kirekesztése törvényszerűvé tette az alternatívakeresést, mintegy előhívta a magyarság igazi érdekeit képvise lni és érvényesíteni akaró szerv ezeteket. Megalakult a Magyar Polgári Egyesület/Szövetség, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemz eti Tanács. Az MPSZ – sajnos! – azóta is keresi önazonosságát, belső egységét. Mára a politikai önkielégítés szintjér e sil á- nyult, fajsúlytalanul lebegve a közéletben, ugyanazon kommunikációs hibákat ismételve meg, mint a tulipánosok. A java részt az RMDSZből kisértettkisértődött fenyős vezetők a sajtón keresztül üzengetik meg elégedetlenség ü- ket és nagyszabású terveiket , melyeket civil szervezetként (parlamenten kívüli majdnempártként) álmodtak meg. A szervezet szétzilálása akár a Securitate vagy utódainak sikertörténete is lehetne. Az EMNT Erdély és a Partium egységes képviseletére alakult, erre törekszik folyamatosan, ám az RMDSZ rom á- niai, magyarmagyar és nemzetközi viszonylatban is mindent elkövet, hogy hiteltelenítse, s a tanács által megf ogalmazott jogos igényeket, elvárásokat elbagatellizálja. Az SZNT – mintha nem tartozna Erdélyhez! – önállósulása, különcködése, b első szeparatizmusa csak gyengíti a magyarság alternatív ellenzéki tömörülésének egységét. Egy zászlót kellene lobogtatni, jelképesen is. Még akkor is, ha a székelység óhaja, követelése – a területi autonómia – sajátságos. Valós igényléséhez nem férhet két ség, de az erdélyi magyarság közös fellépése nagyobb súlyt adhatna az ügynek, egy tábor hatékonyabb erőt képviselhetne. Emlékezzünk csak vissza a legelső demokratikus népszámlálásra (1992)! Hogy tiltakoztunk – az RMDSZ is – az ellen, hogy a bukaresti hatal om külön etnikumként tüntette fel a székelységet! Most pedig maguk deklarálják ugyanezt. Logikai bukfenc: ha nincs székely nemzet, nemzeti tanácsuk sem lehetne. Legfennebb székelyföldi. Érdekes, hogy mindeddig tömbmagyarságként hagyták és szerették magukat emlegetni. De mint vezérük, Csapó excellenciás úr mondá, ők magyar entitású külön nép. Ám legyen. Bár az ő személyének hitelessége igencsak megkérdőjelezhető. A diktatúra egyik magyar bértollnoka, aki a „hőn szeretett géniusz értékes, feladatmeghatározó ú tmutatásainak szellemében” gyártotta az RKP KB magyar nyelvű lapjában Ceauşescuidézetekkel megtűzdelt ínyencségeit, két cikluson keresztül tulipánszenátorként „védte” az érdekeket, most székely Dózsa Györgyszerepet vállal. De nem ez volna a kardinális ké rdés. Vane valós tömeg az SZNT mögött, mely képes erőt d emonstrálni a hatalommal szemben, vagy csak néhány ezer ember jeleníti ezt meg. Az eddigi választások az elle nkezőjét igazolják: Markóék úgy terelték Csaba királyfi népét escutól escuig (Iliescu, Năs tase, Băsescu), mint egy hatalmi érdekükben feláldozandó birkanyájat. Legutóbb az „Együtt az autonómiáért” jelszóval. Mert erről a mi Bélánk „nem mond le”. De érte sem tesz semmit. Még nem találja a módozatot, a formát, vagy nagyon is tudja. Csak nem árulj a el. Abban viszont bizonyos, hogy úgy, mint azt az SZNT akarja, „úgy” nem lehet kivívni. Mérh etetlen, ám nem meglepő az a cinizmus, gőg, amellyel a pártelnökállamminiszter viseltetik az ügy iránt! Magatart á- sa a hatalombérencek biztonságot nyújtó és öntel tséget gerjesztő erőpozíciójából fakad. Tudván tudja, hogy a j elenleg velük együtt kormányzó és az ellenzéki pártokból hiányzik a politikai akarat, jóindulat, az autonómia bárm ilyen szintű, rendűrangú megvalósításával szemben. Azt is tapasztalta, hogy sem Bruxelles, sem Strasbourg nem töri kezétlábát kisebbségügyben, és a Velencei Bizottság ajánlásait is csak akkor hajtja végre a román kormány, ha ránk nézve negatív kimenetelű. A csodatevő, sorsunkat minden irányba rendező EUnak pedig nemhogy k isebbségvé delmi, de még egyszerű humánpolitikája sincs. Az már egyenesen parodisztikus, hogy Csapóék az ENSZ Biztonsági Tanácsához folyamodtak, melynek hatósugara és ereje körülbelül annyi, mint a Mónikashowé. Markó cinizmusával csak Gyurcsány velünk kapcsolatos b löffentései vetekednek. A nemzetsorvasztó szoclib ko rmány úgy magunkra hagyott minket, mint Szent Pál a többségieinket. Mindezek után feltevődik a kérdés: milyen eredményt hozhat a gyergyóditrói Székely Nagygyűlés és ultimátuma? A gyűlés csupán újabb gyűlé seket fog szülni? Kétlem, hogy a román hatalom engedni fog. Az összes demokrat ikus, békés politikai eszközt kimerítve milyen ütőkártyája lehet a székelységnek? A kaszaegyenesítés? Ugyan… Félő, hogy a romániai magyarság összes szövetségeivel, tanácsaival eg yütt belátható ideig tanácstalan marad. vissza
