Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-02
26 Az év végére az elítélt magyarok létszáma már m eghaladta a 75 ezer fot. Az elítéltek között sok földmuves volt, akiket megfosztottak földjüktol és más ingatlanjaiktól is. Az érintettek a komáromi járás felnott magyar lakosságának 30,8%át, a párkányinak 24,2%át, a dunaszerdahelyinek 23,4%át, az ipoly ságinak pedig 21%át tették ki. Kényszermunka A 88/1945 sz. dekrétumra való hivatkozással valósította meg a csehszlovák kormányzat azt a civilizációt és európaiságot megszégyeníto akcióját, amely a magyarok deportálását jelentette. 1946 szeptemberének végé tol magyarok tízezreit, egyes adatok szerint mintegy 73 ezer fot (Udvardy Károly) szállítottak eroszakkal Csehországba, döntoen a korábban németek által lakott vidékekre. Otthonaikba azonnal szlovák lakosokat telepítettek. Épületeiket, bútoraikat, gazdasá gi felszereléseiket és állatállományukat az állam elkobozta, bankszámláikat befagyasztotta. A munkaképes férfiakat és noket a szó szoros értelmében emberpiacra vitték, míg az ellátatlan betegek, valamint az öregek és a gyermekek közül többen meghaltak útkö zben, vagy a célállomásra érkezés után. A katonai tervek alapján elokészített kényszerkitelepítés „1946. november 19én kezdodött a hajnali órákban. A hadmuveletek pontos terv szerint zajlottak le. Egy vagy két falut katonai egységek zártak körül, majd a z elore elkészített névjegyzékek alapján felszólították az elszállítandó családokat a csomagolásra. A számuzendokkel közölték, hogy eddigi lakóhelyüket el kell hagyniuk, ingatlanukat, állatállományukat és mezogazdasági felszerelésüket elkobozzák. A döntés ellen nem volt jogorvoslat. A kijelölt családokat katonai tehergépkocsik szállították a legközelebbi vasútállomásra, ahonnan szigorú orizet mellett elindultak Csehországba. Az akció 99 napig tartott, 1947. február 25én ért véget”. (Janics Kálmán: A hontal anság évei.) Jurij Zvara szlovák történész adatai szerint a deportálás 9610 családot, összesen 41 640 személyt érintett. Az elhurcoltakat 393 községbol, 17 járásból válogatták össze, közöttük 5128 kisparaszti család volt. A csehországi „közmunka” hatására újabb és újabb menekült csoportok érkeztek Magyarországra, gyarapítva a már korábban érkezett menekültek sokezres táborát. A kollektív bunösség elvén megalkotott dekrétumok, pontosabban idozítésük kapcsolatban áll azzal, hogy a csehszlovák kormány a potsda mi konferenciához fordult a magyarok kitelepítése ügyében, amihez azonban nem sikerült a nemzetközi hozzájárulást megszerezni. Ez a tény növelte a csehszlovák hatóságok türelmetlenségét a magyarokkal szemben. Lakosságcsere 1946. február 28án a nemzetközil eg magára maradt Magyarország és Csehszlovákia aláírta a lakosságcseremegállapodást. A megállapodás értelmében ahány magyarországi személy jelentkezett Csehszlovákiába történo önkéntes áttelepülésre, a csehszlovák hatóságoknak ugyanannyi magyart állt jogu kban kitelepíteni. Magyarországon eredetileg 95 421 szlovák jelentkezett az áttelepítésre. Ténylegesen 73 273an költöztek át, mivel idoközben 22 148 személy megmásította eredeti elhatározását. A szlovák áttelepülok 31 308 katasztrális hold földet hagytak Magyarországon. Szlovákiában 105 047 magyart jelöltek ki a hatóságok az áttelepülésre. Ténylegesen 68 407 személyt telepítettek át, önkéntesen távozott 6000 magyar. Az áttelepített magyarok 109 295 katasztrális hold földet hagytak szüloföldjükön (Juraj Zvara). Reszlovakizáció A szlovák belügyi megbízott 1946. június 17ei rendelete alapján megkezdodött a magyar lakosság körében az ún. reszlovakizáció, vagy más kifejezéssel visszaszlovákosítási kampány. Ennek során a magyarokat választás elé állították: ha szlováknak vallják magukat, visszakapják állampolgárságukat, ha viszont nem, akkor el kell hagyniuk otthonaikat, kiutasítják oket Csehszlovákiából. Ez az önkéntesnek hirdetett kampány a gyakorlatban az eroszak alig leplezett vagy nyílt eszközeivel igyek ezett elérni, hogy a szlovákul nem is érto magyarok tömegesen vallják magukat szlováknak. A létfeltételeikben erosen megingott és már hosszú hónapok óta zaklatásnak és üldözésnek kitett emberek közül sokan – különösen azok után, hogy kézzelfogható segítség et sehonnan sem kaptak, és nem is remélhettek – eleget tettek a hatóságok „kívánságainak”, de még így is több járásban a lakosság jelentékeny hányada ellenállt a nyomásnak. Összegezve: 719 községben 423 264 magyar kérvényezte szlovák nemzetiségunek történ o elismerését. A kérvények feldolgozása után a reszlovakizációs bizottság 326 679 magyart nyilvánított szlovák nemzetiségunek. (1945 elejétol 1949 közepéig mintegy 200 ezer magyar személy hagyta el a Felvidéket. A Benešdekrétumok negatív „eredményei” az 1950es népszámlálás adataiban tükrözodnek: a szlovákiai magyarság lélekszáma ekkor éri el a mélypontot, 367 733 fot.) Politikusok a dekrétumokról
