Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-15
21 – Fütyülnek a kisebbségek kérdésére nagy általánosságban. Egészen addig, ameddig ebből nem válik valamilyen nagyon komoly… erőszakforrás. – É s akkor ez lenne a járható út? Mármint a baszk vagy az ír út? – Vagy a macedón. Azért nem vagyok teljesen elkeseredve. Mintegy három hete jártam Kolozsvárott. Ott is sokan mondták, hogy azért Románia változik. A magyarkérdésnek az a kőkemény elutasítása, a mi tíz éve jellemző volt, már puhul. Még Bukarestben is megértik, hogy a magyarkérdést rendezni kell, mégpedig úgy, ahogyan azt a magyarok szeretnék. Ez nem jelenti azt, hogy beleegyeznének egy önálló magyar állami egyetem felállításába. Ám az erdélyiek kö zül is sokan úgy érzik, hogy oda kell figyelni a magyar hangokra. Én úgy látom, hogy mintegy tízévnyi időtartam alatt a román politikai rendszerből ki lehet hozni azt, amit mi szeretnénk és amin keresztül a román állam megkapja az ott élő magyaroktól a leg itimitását. Egyúttal azt is hiszem, hogy az autonómia igen kemény dió. A románok ezt zsigerileg képtelenek elfogadni. Ők egy teljesen homogenizált államképpel élnek. A román állampolgárok pedig azt mondják, hogy aki román állampolgár, az román. Hallom, hog y nagyon köszörüli a torkát, de nem akarok mellébeszélni. Nagyon remélem, hogy nem lesz végszükséglet. Ami alatt az erőszak bevetését értem. Azt hiszem, hogy KözépEurópában – Románia egyszerre Közép- és DélEurópa – ezt az ügyet sikerül politikai szinten rendezni. Az unió ebbe nem nagyon fog beleszólni. Amit nagyon sajnálok, az az, hogy a magyar kormány folyamatosan az ellenkező irányba néz. Gyakorlatilag tagad. Azt mondja, hogy nincsenek magyarok a határon túl, de ha vannak is, nem számítanak. Vagy ha szá mítanak, akkor nem akar foglalkozni velük. Én lélektanilag nem értem, hogy a magyar baloldal miért van ezen az állásponton, de tudomásul veszem, hogy ez a helyzet. – Nyilván olvasta a European Voice című hetilap eggyel korábbi számában, hogy magyar diploma ták félnek attól, vajon milyen hatást fejt ki a Vajdaságra Koszovó esetleges függetlenedése. Ez a beteges magatartás nem megy túl egy bizonyos határon? – Ez már tényleg patologikus. Egyrészt ott van a véleményformáló értelmiség, másrészt a kormány és holdu dvara, harmadrészt pedig a külügy. Ami a Határon Túli Magyarok Hivatalát illeti, az sokak szemében felesleges. Amúgy sem tudunk sokat arról, hogy miként néz ki majd a leendő magyar külpolitika. – Mit jelent az alkalmatlannak mondott Göncz Kinga kinevezése külügyminiszternek? – Azt, hogy a külügyeket a miniszterelnöki hivatalból irányítják majd. Ugyanakkor az is lehet, hogy néhány év múlva előáll majd a saját elképzeléseivel. Beletanul. Ilyenre is van példa. – Európa számos kisebbségével összevetve a magyar kisebbségi érdekérvényesítés nem tűnik túl professzionálisnak. Felvenne egy olyan ápolónőt, aki csak érzelmi alapon dolgozik, de az injekció beadásánál a rossz helyre szúrja a tűt? – Egy olyan fogorvost sem alkalmaznék, aki mindig a fájós melletti fogat hú zza ki. Az is igaz, hogy hagyományosan képtelenek vagyunk tömören fogalmazni. Persze vannak, akik megtanultak „külföldiül” kommunikálni, vagyis lényegre törően, és nem akarják egy levélben megmagyarázni a magyar történelmet Szent Istvántól kezdve. Mert ez alapvető baj: így nem olvassák el. – Bush azért elolvasta az iraki elnök nemrégiben hozzá írt 18 oldalas levelét, még ha az amerikai lapok gúnyolódtak is a hosszán… – Jó. De azt tudjuk, hogy az uniót nem is igazán érdekli a magyar kisebbségi kérdés. Határo kat nem lehet változtatni, kiigazítani: ez olyan darázsfészek, amelybe senki sem nyúlna. Vagyis azt mondják, a többségi nemzetállamnak kell ezt a problémát elrendeznie. Ugyanakkor nem akarnak beavatkozni egy másik állam belügyeibe. De ez az egész jogilag i s zavaros Európában. Ha viszont a trendeket nézzük, látjuk, hogy Európában felértékelődik a nemzetállam. Azt is tudjuk, hogy felerősödőben van a gazdasági nacionalizmus a globalizációval szemben. És ez nem csak a gazdaság területére korlátozódik, lesznek k ulturális és politikai következményei is. Nem tudni, vajon leszneke az ügyben szövetségeseink, hogy ugyanakkor a határon túli magyarok élhető életet éljenek. – Az európai kisebbségi pártokra mindenütt jellemző, hogy folyamatosan foglalkoznak a nyelvi jogo kkal, hiszen az identitás gyakorlatilag egyenlő az anyanyelvvel. Az MKP és az RMDSZ politikusai pedig csak a gazdaságról, a nyugdíjról, útépítésről és hasonlókról beszélnek, holott ezeknek semmi köze az azonosságtudathoz. Miért van ez így? – Gondolom, hogy mivel mindkét párt már hosszabb ideje kormányon van, megpróbálják a kérdést távlatban kezelni, vagyis a kisebbség élete nemcsak a nyelvhasználatból áll, hanem az államiság minden egyes részéből. Tehát valamennyire igazuk van. A baj akkor van, ha olyan kis ebbségi területre térnek, mint például egy iskola létesítése, amire a többségi nemzethez tartozók félelemmel reagálnak, vagyis féltik az állásukat. – Készül valamilyen felmérés, hogy a határon túli magyarokat milyen élethelyzetekben diszkriminálják a magya r nyelv használata miatt?
