Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-15
9 felvetésére azonban nyugodtan lehetett nemet mondani. Meg persze ig ent is, mert a kérdés ostoba volt és súlytalan, de mindegy, ez már történelem. A lényeg itt a miniszterelnök gesztusa, illetve célja. Ahhoz, hogy megértsük, egy pillanatra ismét vissza kell térni a másfél éve történtekre, mert Gyurcsány akkori élményei al apvetően befolyásolják a kormányfő – tehát a kormánya(i) – határon túli magyarokhoz fűződő viszonyát. Az akkor még alig egy hónapja regnáló miniszterelnököt ugyanis mélységesen megsértették a népszavazást megelőző, 2004. november 12i Magyar állandó érteke zlet- (Máért) ülésen. Kapott mindenfélét a Fidesztől, jött egy finom, ám egyértelmű beszéd a kettős állampolgárság mellett kiálló Mádl Ferenctől, és látványosan pofozgatták a határon túli magyar vezetők is. Ami persze érthető, hiszen ők egyszerűen nem aján lhatták a kezdeményezés elutasítását – már csak saját közösségük tagjainak elvárása miatt sem – , másrészt ismerték az akkori közvéleménykutatásokat is, s eszükbe sem juthatott, hogy a 2006os választást ez (az) a szocialista párt megnyerheti. Politikus mag atartás volt a kisebbségi vezetőké, ettől azonban Gyurcsány – munkatársai mesélik – ezt bizonyos értelemben megaláztatásnak élte meg. A népszavazás és az azt követő kisebbségi magatartás aztán végképp eldöntött mindent: ennyire rossz kapcsolata a rendszerv áltás óta nem volt magyar miniszterelnöknek a határon túliakkal. (Nem, Horn Gyulának sem.) És ezt nem is sikerült rendbehozni: a kormányfőnek eddig összesen két határon túli vizitet sikerült megszervezni, egyet a Vajdaságba, egyet pedig Nagyváradra, de egy ik sem volt nagy dobás. Jellemző, hogy az erdélyi vizit után a Bukarestből hazatérő kormányfővel – annak kérésére – találkozó Tempfli József püspök többek között azzal magyarázkodott (amikor ezért bírálták), hogy “a Szentatya is fogadta Gyurcsány Ferencet, sőt Fidel Castrót is, és merénylőjének Ali Agcának is megbocsátott" (Bihari Napló, 2005. december 13.). Mindezek ismeretében kell tehát a hét eleji kormányfői szabadkozást vizsgálni, s – hangsúlyozva, a lelkizés nem politikai kategória – tulajdonképpen értékelni is: pozitívan. Miként nem lehet fennakadni azon sem, hogy ha hozzányúlnak a közigazgatáshoz, abból nem maradhat ki a HTMH, a kiadások visszafogásából pedig a határon túli magyarság. Kínos, de ez van, a HTMH egyébként is teljesen súlytalanná vált (a feladatait átvevő miniszterelnökségi főosztály is könnyen az lehet, legfeljebb kevesebben kapnak majd fizetést), a szomszédos államokba menő pénzek körül pedig még mindig túl nagy a homály. Az évi mintegy 15 milliárd döntő része valószínűleg indokolt, d e nehéz feltételezni, hogy ebben nincs olyan, ami nem feltétlenül a közösségeket, inkább csak itteni politikusok barátainak érdekeit szolgálja. De tovább is megyek: jelenlegi (egyébként eredeti) formájában a Máért is többet árt, mint használ a határon tú li magyarok ügyének. Túl sok oldalú és túl sok szereplős fórum ez, amely így nem lehet más, mint a politikai csatározások nyílt terepe: a kisebbségben élők követelnek, a magyarországi pártok egymást rugdossák, s igyekeznek minél több határon túlit felsorak oztatni maguk mögé. Ráadásul néhány – többnyire semmitmondó – közös nyilatkozaton túl a Máérteken sosem dőlt el semmi, legfeljebb a kormányok mondhatták el, hogy demokratikusan megbeszéltek mindent az érintettekkel, aztán meg úgyis azt tették, amit akartak . Ne sirassuk tehát ezt sem, ha netán nem lesz folytatása, a budapesti kormány és a határon túli magyarok viszonya nem ennek hiányától lesz rossz. Vagy jó. Esetleg csak jobb, mint eddig volt. Mert arról, hogy milyen lesz, őszintén szólva, fogalmunk sincs. Az, hogy a kormányfő találkozott a határon túli vezetőkkel, jó. Az is, hogy finoman elnézést kért. Az viszont, hogy – saját blogbejegyzése alapján – a találkozón világosan érzékeltette, kinél van a hatalom (nála), és miért kevéssé hasznos őt bántani, de főleg az ellenfeleit jobban szeretni, szóval ez a finom erőfitogtatás már kevésbé. Gyurcsány Ferencnek nincs érzéke ehhez a témához. De csak van valaki a közelében, aki el tudja magyarázni neki, hogy ez nem egy MSZPtanácskozás. Ha nincs, abból barátság to vábbra sem lesz. Legfeljebb haszonvágyon alapuló viszony. vissza Nagy Iván Zsolt rovatvezető "Szükség van arra is, hogy az új intézményeket új tartalommal töltsük meg" − Ágoston András a minapi budapesti találkozóról „…A MÁÉRT, a HTMH, az Illyés Közalapítvány, támogatása egyrészt elapadni látszik, másrészt a támogatási rendszer hatékonysága annyira visszaesett, hogy a kisebbségi közösségekben a támogatások célja, értelme kérdőjeleződig meg. A határon túl létrejött torz kisebbségi egypártrendszer az utódállamok által egységesen
