Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-14
20 Az amerikai katonák távozása a Krím félszigetről egy gondot levett ugyan Kijev válláról, ám a NATOellenes tünt e tések elülte sem je lenti, hogy a kormánykoalícióról három hónapja zajló tárgyalások bármilyen irányba e lmozdultak volna. Alig két hét maradt az ukrán alkotmány szerint a kormány létrehozására, bár Viktor Juscsenko elnök kijele n tette: nem lesznek rendkívüli parlamenti választ ások. Az államfő vezette Mi Ukrajnánk (NU) töb bször elállt már a narancsos szövetség - az NU, Julia Timosenko Blokkja és az Ukrán Szocialista Párt (SZPU) triója - létrehozásától, ám a döntés sosem volt végleges. - Ha az NUt erősítő jelenlegi kormányfő, Jurij Jehanurov megkaphatja a házelnöki posztot, amelyre most az SZPUt vezető Alekszandr Moroz tart igényt, akkor akár a Julia Timosenko vezetésével is megalakulhat a kor- mány - nyila t kozta lapunknak Mihail Pogrebinszkij. Az NUhoz közel álló politológus szerint ugyanakkor továbbra sem kizárt, hogy az elnöki párt az utolsó pillana tban a korábbi "ősellenséggel" a Viktor Janukovics által irányított Régiók Pártjával (PR) hozza létre az úgynevezett sárgakék koalíciót. Utóbbi a rada legnagyobb frakcióját alko tja. - Ezt azonban bizalmatlanul fogadná az Egyesült Államok, ráadásul a narancsos szavazók körében tovább csök- ke n ne az államfő már amúgy sem túl magas támogatottsága - vélte Pogrebinszkij. A parlamenti választásokon csak harmadik, 13 százalékot szerze tt párt két erőcsoportra oszlik: a Jehanurov körül szerveződő "kiegyezés pártiakra", és a korábban Timosenkoellenes, ma már azonban inkább a narancsos szövet- s é get támogató Pjotr Porosenko vezette csoportra. Pogrebinszkij szerint a narancsos szövetség a Washingtonnal való szoros szövetséget vetíti előre, az orosz ajkúak támogatását élvező PR és az NU koalíciója ezzel szemben óvatosabb egyensúlyozást jelentene Oroszország és az Egyesült Államok között. A PR nem feltétlenül ellenzi a NATOtagságot - amelyet az NU és a BJUT elsődleges célnak tekint - igaz, a Krím félszigeten a katonai szövetség ellen tüntetők mellé állt, akik vasárnapra elérték, hogy az idén ne tartsanak ukránamerikai tengeri hadgyakorlatot a térségben. Ugyanakkor a Moszkvához közelebb áll ó- n ak tekintett párt korábban hozzájárult az ukrán katonák Irakba vezényléséhez, és 1997 óta megszavazta az idén kifog á solt hadgyakorlatot. - Be kell látni, hogy a 2004 decemberi narancsos forradalom mögött nem állt az ország teljes lakossága - mondta Pogre binszkij utalva arra, hogy a 47 milliós ország keleti része inkább a PR mögött áll, és a NATOtagságot tám ogatók aránya is kisebbsé g ben van. Ezt az ukrán külügyminiszter, Borisz Taraszjuk is elismerte, hozzátéve azonban, hogy népszavazás nélkül, a parlamen t jóváhagyásával is biztosítható a NATOtagság. vissza Új külpolitikai stratégiát Népszabadság • Balázs Péter • 2006. június 14. A választási kampány és a kormányalakítás során nem sok szó esett a külpolitikáról. Márpedig ez a sajátos terület ugyanúgy igényli a széles közvélemény helyeslését és támogatását, mint a kormányzás bármely ága. A hallgatás, vagy az elitista elkülön ü lés előbbutóbb megbosszulja magát (példa rá az európai alkotmány tervezetének tavalyi leszavazása Franciaországban és Hollandiában). Ezért a külpolitika területén is születnek jelszavak, leegyszerűs í- tett célkitűzések. Magyarországon ilyen volt a rendszerv áltozás után az ismert "hármas prioritás", amelyet viszon ylag erős társadalmi helyeslés övezett: 1. Betagozódás az "euroatlanti" integrációba; 2. jószomszédi kapcsolatok kiépítése és 3. a határon túli magyarság érdekeinek védelme. Ez - és csak ez - volt a magyar külpolitika, csakhogy túllépett rajta az idő. Új, tágas politikai térség nyílt meg előttünk, amikor 1999ben a NATO, majd 2004ben az Európai Unió is teljes jogú tagjává fogadott. Elmaradt azonban a kitűzött célok teljesítésének értékelése és az új feladatok megf o galmazása. A centrális helyzetű, nagy országok külpolitikája elsősorban a saját pozícióik kiterjesztésére és a többi hasonló aktor befolyásának korlátozására irányul. A kisebb szereplők ritkán formálják a világpolitikát (habár az sem ki- zár t), t ö rekvéseik célja egyrészt a nagyhatalmakhoz, másrészt az egymáshoz való viszonyuk meghatározása. Mindkét össz e függésben a biztonság és az anyagi gyarapodás feltételeinek alakítása az alapvető kérdés. Ezen kívül kényes probl é ma, kivált a kisebb közössé gek számára, ident i tásuk megőrzése és elfogadtatása szűkebb és tágabb
