Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-14
13 jogot minden további nélkül megadták a határaikon túl élő honfitársaiknak, ugyanúgy, ahogy a szlovákok és a r ománok is. Mi az oka annak, hogy Magyarország többszöri nekifutásra, a huszonegyedik század elején sem boldogul egy majd évszázados probléma megoldásával? Igaze az a keserű aforizma, melyet Fasang id éz: „A magyar társadalom beteg, s erről 2004. december 5e óta papírja is van”? Most, hogy a baloldal másodszor is többséget szerzett az országgy ű lési választásokon, tesze valamit azon sebek begyógyításáért, melyeket a státusztörvény körüli csatár ozások, majd a kettős állampolgárságról döntő népszavazás ütöttek a magyarságon? Medgyessy Péter 2005. március 26án interjút adott a Magyar Nemzetnek, amelyben a következőket mondja a né p szavazásról: „Biztosan nem mondtam volna nemet, mint ahogy nem is mondtam. Tisztázni kellett volna az egész ügy tartalmát. Sajnos, nem a lényegről folyt a vita, megint a ’törzsi hovatartozás’ határozta meg az álláspo ntokat, nem a párbeszéd, nem gondjaink felelős megtárgyalásának igénye. Azt látom az utóbbi időben, bár valósz í- nűl eg ez az én időmben is így volt csak az embernek kívülállóként élesebb a szeme, hogy a baloldal sokszor lassú és le van mara d va. Nem jó, ha a baloldal állandóan úgy tűnik fel, mint a nemzeti ügyek után kullogó irányzat, és soha nem tud az élére állni a fon tos nemzeti kérdések megoldásának.” Évszázados probléma megoldás nélkül Most lenne itt az ideje annak, hogy a baloldal bebizonyítsa, nemcsak ígérgetni és riogatni tud. Amint körvonalaz ó- dik a kompromisszum lehetősége, össze kell hívni a Magyar Áll andó Értekezletet. Nemzetközi fórumokon is lép é- seket kell tenni a kisebbségeink kollektív jogainak elismertetéséért, amit nem pótol a magyarországi áttelepülés megkönny í tése vagy a „Szülőföldprogram”. „A megoldhatatlan vagy megoldhatatlannak látszó nemz etpolitikai kérdések időnként súlyos tehertételként nehe- ze d nek a magyar belpolitikára. Sorskérdéseinket rendszerint izzó hangulatban vitatjuk meg, s ez általában nagy érzelmi kitörésekkel jár együtt. Ez történt a népszavazást megelőző és követő hetekben is . Egy vita hevességét s egyúttal meddő voltát jelzi, ha a résztvevők hozzáállása, az indulatoskodás a józan megfontolásokat háttérbe szo- rítja. A di s putának beteges jelleget ad az olyan helyzet, amelyben az egyik fél - mielőtt a másik egyáltalán megsz ó- lalt volna – elővágásként neheztel amiatt, hogy megkérdőjeleznék hazasz e retetének őszinteségét, komolyságát”, írja könyvében Fasang Árpád. Most kellene a baloldalnak leporolnia a státusztörvényt, illetve újra elővenni a kettős állampolgárság problémáját, amiko r nem áll a jobboldal nyomása alatt, s nem fenyegeti a választások elveszítésének veszélye. Gyurcsány F erenc most gesztust tehetne a mérsékelt nemzeti oldal felé, s tényleges tartalommal tölthetne meg olyan fogalmakat, mint a „nemzetpolgárság”, vagy a „ko r szerű hazafiság”. A huszadik század folyamán a magyar kisebbségeket - a második világháború kitörése előtt, illetve közvetlenül utána hozott első és második bécsi döntésekre hivatkozva - NyugatEurópában bűnbakként jelenítették meg, amely máig tartó nyom ot hagyott a magyarság kollektív tudatán. Most a baloldal történelmi feladata lenne elfogadtatni a nemze t közi téren, hogy a határainkon túl élő magyarokat pontosan ugyanolyan jogok illessék meg, mint az Eur ó- pai Unió többi kisebbségeit, a hazai közvéleményt pedig meggyőzni arról, hogy konszenzust lehet teremteni a kulturális ne m zet részeit alkotó kisebbségeink védelmében. Gyurcsány Ferenc számára nem akármilyen kihívás, hogy a nemzettudat ápolása terén fel tudjae számolni a jobb- o l dal privilég i umát. A kock ázatokkal együtt ennek jó esélyei vannak. vissza Pelle János Az MKP a határon túli magyar közösségeket erősítő megoldásokért száll síkra Keszeli Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Pozsony, 2006. június 13., kedd (MT I) - A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) szerint a magyar kormány és a határon túli magyar szervezetek viszonyában nem a megosztó, hanem az ottani közösségeket erősítő megoldá- s o kat kell keresni.
