Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-07
20 médiában. A zászlócserét is csak a legjelent ő sebb áll ami intézményeknél hajtották végre, a legtöbb helyen minden pompa nélkül. Az államközösség zászlói múzeumba kerülnek. A honvédelmi minisztérium és a vezérkar belgrádi épületénél lobogócsere közben eljátszották a régi és az új himnuszt, Zoran Stojanovic tár cavezet ő pedig a felsorakozott díszalakulat el ő tt azt mondta, hogy a hadsereg zavartalanul folytatja tevékenységét, az ország helyzete stabil.M ű ködik a zimonyi klán. A Djindjicper koronatanújának hét végén történt likvidálása ismét ráirányította a figyelmet a vo lt kormányf ő gyilkosainak három éve húzódó perére. Zoran Vukojevic halála nagy veszteség a szervezett b ű nözéssel foglalkozó belgrádi különleges bíróságnak még akkor is, ha eddigi vallomásai alapján már össze tudták állítani a legf ő bb gyanúsítottak elleni v ádiratot. A volt rend ő r maga is a merénylet végrehajtásával vádolt zimonyi klánnak dolgozott, a b ű nszervezet most végezett vele. Az emberek általában közömbösen vették tudomásul a történteket, de sokakat szomorúsággal tölt el az államközösség megsz ű nése. A sajtó botrányosnak min ő síti a képvisel ő k egy részének magatartását: a hétf ő i történelmi ülésen a parlamenti büfében szórakoztak, és úgy kellett vadászni rájuk, hogy a testület határozatképes legyen. A honatyák érdektelenségét a szerb demokraták egyik képv isel ő je azzal magyarázta, hogy számukra nem sz ű nt meg az államközösség, csupán egy rész vált ki az országból. A politikai elit tagjai személyes vereségként élték meg a montenegrói népszavazás eredményét, mert nagyon bíztak az együvé tartozás híveinek gy ő ze lmében, és sért ő döttségükben úgy szeretnék feltüntetni, hogy a kisebbik tagállam távozása nem nagy veszteség. A külföldi diplomáciai képviseleteken már tegnap végrehajtották a személycseréket: a montenegrói állampolgárságú nagyköveteket és konzulokat késed elem nélkül leváltották, köztük a washingtoni, a moszkvai és a londoni misszióvezet ő t. J. Garai Béla, Újvidék vissza Kormányf ő i diplomácia - Nagy Iván Zsolt írása Magyar Hírlap, 2006. június 7. Ha van bármiféle tudatosság ebben a döntésben, akkor az csak az lehet, hogy a miniszterelnök egyszer ű en lenyúlta a külpolitikát Fogalmam sincs, milyen külügyminiszter lesz Göncz Kinga. Nagyon meglep ő dnék – különösen a tegnapi bizottsági meghal lgatása után – , ha jó lenne, de az alkalmasság vélelme ő t is megilleti. Még az is kiderülhet, hogy diplomáciai ő stehetség, aki erre a szakmára született, csak ezt eddig nem mutathatta meg, mert nem volt rá szüksége. Mert igen, ez egy szakma, sokkal inkább az, mint például az esélyegyenl ő ségi tárca vezetése, hogy találomra említsek egyet. Az érdekesebb kérdés az, hogy mihez akar kezdeni Gyurcsány Ferenc a külügyi tárcával. A kijelölt kormányf ő szerint a magyarországi európai uniós kérdések részben bel, rész ben szociális ügyek, meg egyébként is a magyar külpolitikáról civil képet kell adni – mindezek miatt döntött Göncz mellett. Ami vagy azt jelenti, hogy a kormányf ő nek fogalma sincs, mit jelent a külpolitika egy Magyarország méret ű , a miénkhez hasonló érdeké rvényesítési képesség ű országnak, vagy egyszer ű en mellébeszél. Nézzünk körül csak az EUhoz velünk együtt csatlakozó országok külügyminisztériumaiban. A múlt hét végén új parlamentet választó cseheknél eddig az a Cyril Svoboda irányította a tárcát, aki egy kor Prága tárgyaló küldöttségét vezette az EUval folytatott csatlakozási egyeztetéseken, nemzetközi kapcsolatokat tanított, különféle európai szervezetekben volt fontos tisztsége, s nem mellékesen a szocdemek koalíciós partnerének elnöke volt. A szlovákok nál Eduard Kukant találjuk a miniszteri székben, volt államf ő jelöltet, egykori ENSZnagykövetet, a világszervezet volt balkáni képvisel ő jét. Szlovéniában Dimitrij Rupel áll a külügy élén, nem el ő ször, kétszer is betöltötte már e posztot, ráadásként volt washingtoni nagykövet is. Lengyelországban Anna Fotygát nemrég nevezték ki a diplomácia els ő emberének, ő 1981t ő l nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozott a Szolidaritásban is, volt a miniszterelnök külpolitikai tanácsadója, dolgozott az Európai Parlamentben. Egyt ő l egyik profi külpolitikus tehát, semmi civil beütés – csak szakma, esetleg szakma és politika. Erre szokták manapság itthon koalíciós politikusok azt mondani, hogy Joschka Fischer is civil volt, és mégis milyen aktív külügyminisztere lett Németországnak. Tény. De azért ilyenkor illik hozzátenni, hogy a német politika egyik markáns, súlytalannak semmiképpen sem mondható figurájáról beszélünk, nem mellékesen az akkori koalíció kisebbik pártjának els ő emberér ő l, akinek jóformán automatikusan járt e poszt. Göncz Kingára egyik sem illik rá ezekb ő l. (Édesapja neve pedig legfeljebb a bemutatkozó tárgyalásokon könnyíti meg a dolgát, utána már az sem ér sokat.) Nem, természetesen szó sincs civil képr ő l, s a z európai ügyek mint bel- és szociális ügyek magyarázat is csak maszlag. A szociális Európáról csak az beszél, akinek éppen érdeke ilyesmit emlegetni, ami pedig az európai ügybelügy fogalompárost illeti, ha ezt valóban így gondolnák, akkor a megoldás nem lehetne más, mint az európai kérdések minél hangsúlyosabb szerepeltetése a kimondottan hazai kérdésekkel foglalkozó tárcáknál, s nem az egész téma átutalása a Külügyhöz, mert ett ő l az az érzésünk támad, hogy nálunk még mindig nem tudatosodott, mennyire EUtagok vagyunk. Ha van bármiféle tudatosság ebben a döntésben, akkor az csak az lehet, hogy a miniszterelnök egyszer ű en lenyúlta a külpolitikát. Felismerte azt a terepet, ahol ese tleg sikerek is lehetnek, akkor pedig azt akarja, hogy ezek els ő sorban