Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-02
8 Magyar Hírlap 2006. május 2. A határidő lejárt, Ratko Mladic tábornok pedig nincs Hágában. Az Európai Unió – a tervek szerint – holnap dönt arról, hogyan tovább: újabb haladékot ade a vállalásait rendre nem teljesítő belgrádi kormánynak, vagy pedig megszakítja a társulási tárgyalásokat Szerbiával. Brüsszel nehéz döntés előtt áll akkor is, ha az április végi határidőt nem a Nemzetközi Törvényszék főügyésze tűzte ki. Egy hónapja Vojis lav Kostunica szerb miniszterelnök vállalta, hogy Mladicot addigra Hágába szállíttatja. Mladic cellája üres. Mi legyen Szerbiával? Az egyik lehetőség, hogy további haladékot adnak a belgrádi kormánynak. Ezt már korábban nemegyszer megtették, az eredményt látjuk. Az eredmény – jelenleg – nulla. Szerbia az újabb határidőmódosításokat úgy fogja értékelni, mint az eddigieket. Úgy is tartja majd be őket. A nemzetközi közösség (ezen belül az Európai Unió is) arra kondicionálta Szerbiát, hogy a határidőket nem k ell komolyan venni. Belgrád megtanulta, hogy rimánkodással, hazudozással és időhúzással is pont oda juthat, mintha betartaná a Mladic kiadatására szabott határidőket: tárgyalhat az unióval. Lehet, hogy ezúttal az EU is úgy látja: ennek véget kell vetni, é s felfüggeszti a tárgyalásokat a belgrádi kormánnyal. Ez a másik lehetőség. Ám ez sem lenne kockázatmentes lépés. Ha a folyamat leáll, egyáltalán nem biztos, hogy egyszerű lenne újrakezdeni. Amikor az unió további bővítése a közösségen belül sem kimondot tan népszerű gondolat, az egész térségre kedvezőtlen hatása lehet, ha a régió legnépesebb állama és az unió elengedi egymás kezét. Leginkább Szerbia sínylené meg, ha Brüsszel megszakítaná a társulási tárgyalásokat. Rossz üzenet lenne a potenciális befektet őknek (ők amúgy sem tolonganak az országban), és lesújtó hír lenne Szerbia polgárainak (nem mintha a tíztizenöt év múlva esetleg bekövetkező csatlakozás vonzó perspektívát jelentene nekik). A szerb politikai elit valószínűleg csak időlegesen lepődne meg az unió büntetése miatt: a belgrádi politikusok egy ideje csupán sodródni képesek a nemzetközi porondon. Az unióról – mint lehetőségről – pedig lemondani látszanak. Szerbia rég volt ilyen válságban. És ezt csak magának köszönheti. vissza Elnöki üzenet Magyar Nemzet 2006. május 2. Szerző: Lukács Csaba Határon túli magyarság a XXI. században. Tények és perspektívák – egy új megközelítés igénye címmel konferenciasorozatot kezdeményez Sólyom László köztársasági elnök, adta hí rül pénteken az elnök sajtóirodája. A határon túli magyarok helyzetének és problémáinak pontos megismerése és egy megújult szemlélet alapjainak lerakása céljából tervezett, éveken át tartó programsorozat első lépésére csütörtökön kerül sor. A köztársaság i elnök a Sándorpalotába hívta egynapos, nem nyilvános megbeszélésre a szomszédos országokban élő magyar értelmiségiek egy részét. A tanácskozásnak nem feladata konkrét megoldási javaslatok kidolgozása – áll a közleményben – , sokkal inkább a lehetőségek t udatosítása. A problémák és a perspektívák együttes feltárásával az államfő hatni akar arra, hogy megváltozzék a határon túli magyarokkal kapcsolatos anyaországi gondolkodásmód és cselekvés. Sólyom kezdeményezése üzenet a szocialista – liberális vezetésnek is, amely jó ideje szőnyeg alá söpri a határon túli magyarok ügyét. Retorikai szinten ugyan felmerült néhányszor a kérdés – legutóbb éppen a választások második fordulójának estéjén tett egy szóbeli gesztust a győztes párt miniszterelnökjelöltje a határon túli magyarok felé, amikor kifejtette, hogy „tízmillió magyar nevében, tizenötmillió magyar érdekében” szeretne kormányozni, azonban a tények egészen mást mutatnak. Gyurcsány Ferenc hangzatos kijelentése azért sem hiteles, mert a gyászos emlékű 2004. de cember ötödike után az ő kormánya nem merte – nem akarta összehívni a Magyar Állandó Értekezletet (a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Szabó Vilmos szerint azért nem, mert „egy veszekedős értekezlet senkinek sem kell”), a határon túlra szánt támogatások pedig évről évre fogynak. Bár a kormánypropaganda ezt másként látja, a tények makacs dolgok: 2005ben a magyar költségvetés 0,195 százalékát költöttük a határon túli nemzettársakra (az adófizetők ezer befizetett forintjából mindössze kettőt), i dénre pedig a támogatások a rendelkezésre álló büdzsé alig 0,132
