Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-31
10 Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője: Gyurcsány Ferenc a még senki által nem látott kormányprogramról beszél a konkrétumok helyett, s amíg ő blogot írt, a Fidesz javaslatokat tett. Abban bízunk, hogy a kormányprogram pontjai megegyeznek majd az MSZP választási ígéreteivel. Boross Péter (MDF), volt miniszterelnök: "Nagy élmény számomra egy évtized után visszatérni a falak közé, s konstatálni, hogy nem változott se mmi." Salamon László (KDNP): "Nem szavazzuk meg a módosítást, mert így a köztisztviselői kar fölött a politika korlátlan uralmat nyerne". Gyurcsány Ferenc: "A hamis beszéd gyakorlatát meg kell szüntetni, s világossá kell tenni, milyen szintig terjed a politika , ez alatt viszont erős védelmet kell biztosítani az igazgatásnak". vissza "Nemzetközi" autonómiát kínál Belgrád Koszovónak Népszabadság • Pilcz Nándor • 2006. május 31. Autonómiatervet ajánl Belgrád a koszovói albánoknak, akiknek ez eleve nem elég. Montenegró elszakadása után szaporodni látszanak Szerbia államjogi problémái más helyeken is. Jóval erején fölül kellene teljesítenie a szerb kormánynak, ha igazán kezelni akarná a maga elő tt görgetett problémákat. Belgrád épp ezekben a napokban kénytelen túltenni magát a Montenegróval közös állam gondján, amely - ha csak Szerbián múlt volna - még sokáig gyötörné mind a helyi lakosságot, mind a vezető európai politikusokat. Vojiszlav Kostuni ca szerb miniszterelnök az utolsó pillanatig mindent elkövetett, hogy meghiúsítsa Milo Djukanovicsék önállósulását, sőt még most sem gratulált a "kistestvér" függetlenségéhez. Pedig Montenegróban tegnap lejárt az utolsó felszólamlási határidő is, és azt az eddig kézzellábban hadakozó önállóságellenes, Belgrádpárti ellentábor már néma beletörődéssel hagyta elmúlni. Ennél is keményebb fa vár a szerb kormány fejszéjére Koszovóban. Montenegró esetében legalább voltak szövetségesei a belgrádi politikának, s ha végül alulmaradtak is, a vereséget területvesztés nélkül úszta meg Szerbia, legfeljebb az Adriától került messzebb. Koszovóban (ma is szívesen nevezik még a szerbség bölcsőjének) viszont szövetséges nincs, a szerb kisebbség még az 1999et megelőző fény korában is csak elenyésző kisebbségnek számított az albánok tengerében. A végkifejletet illetően nehezen hihető, hogy az évtizedekig sanyargatott albánok beletörődnének Belgrád akár csak légies fennhatóságába. Ezért is látszik kényszercselekvésnek a Kost unicakabinet "készülése" a koszovói ideiglenes kormányzattal való "érdemi" tárgyalásra. A szerb kormány tegnap, miután hónapokig halogatta a konkrét tárgyalásai pozíciók kidolgozását, húsz évre autonómiát ígér a hajdani tartománynak, s azon belül még törv ényhozási hatalmat is. Mindezt az ENSZ "nemzetközileg" garantálná a koszovói albánoknak. Belgrád cserébe "csak" annyit kér, hogy engedjék meg neki a koszovói határ ellenőrzését és a külügyek intézését. Az ott élő szerb kisebbség számára nemcsak elvárja, de egyenesen megköveteli a lehető legnagyobb mértékű pozitív diszkrimináció alkalmazását. Belgrád azzal is riogatja a nagyhatalmi döntéshozókat, hogy Koszovó önálló államisága "veszélyes folyamatokat indítana el". Az albánok szerint pont fordítva: az elszaka dás tisztázná a viszonyokat, és megnyugtatná a kedélyeket. Ha a szerb kormány elvárását nem koronázná siker, Szerbiából jókora darabot lekanyarítanának a koszovói albánok. S aztán még a Szerbia legdélibb, Koszovóval határos három járásában élő albán kise bbségnek, továbbá az egyik oldalon Szerbiába, a másikon Montenegróba nyúló Szandzsák tartomány muzulmán többségű lakosságának is lehetnek hasonló tervei. A Szerbiában élő albánok persze pisszenni sem tudnak a Koszovó határára telepített erős katonai és ren dőri egységektől. A magukat bosnyáknak nevező muzulmánok viszont hangosan követelik jogaikat. Korábban autonómiát kértek, ma már azt emlegetik, hogy ők is referendumot fognak tartani az elszakadásról. A Vajdaságban a függetlenséget senki nem emlegeti már , a nagy fokú, törvényhozói jogkörrel is járó autonómiát azonban továbbra is céljuknak tekintik a helyi politikai erők.
