Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-30
12 Szerinte a szerbek eltúlozzák a nagy szerb elvándorlást Csarnojevics pátriárka vezetésével. Az az igazság, hogy az oszmán, a velencei, az o sztrák, de még a szerb források is bizonyítják, hogy a harcok terhét az osztrák – török háborúk idején Koszovó területén az albánok viselték. Az ezt követő szerb kivonulást szándékosan felnagyították, úgy állítva be, mint nagy méretű szerb vándorlást, amely egy csapásra megváltoztatta az etnikai arányokat egy igen széles területen. Pedig nem volt ez más, mint egy kisebb elköltözés a pécsi pátriárka vezetésével, érvel az albán tanár . vissza Követhető lehet Pristina példája 2006. május 30. (10. oldal) Stier Gábor Első pillantásra Koszovó ma a világpolitika perifériáján van. Különösen érvényes ez a tétel az iráni atomprogram, az ismét élesedő közelkeleti konfliktus vagy Kína növekedésének fényében. Ha azonban úgy tesszük fel a kérdést, hogy kinek jöhet jól – természetesen az albánokon kívül – a terület függetlenségének kikiáltása, s milyen következményekkel járhat mindez a nemzetközi kapcsolatokra, akkor a tárgyalás ok eredménye különös jelentőséggel bír. Egyáltalán nem csodálkozhatunk, ha a sok tekintetben eltérő körülmények, történelmi előzmények és nem utolsósorban világpolitikai, valamint belpolitikai környezet ellenére nemzetközi jogi precedenst látnak a fejlemén yekben a baszkok, a katalánok, jelezték az albánokéhoz hasonló igényüket az abházok, a déloszétok és a Dnyeszteren túli területen élők, s kihathat a kérdés rendezése az erdélyi vagy a vajdasági autonómiatörekvésekre is. Miközben a Koszovó sorsáról tárgyal ó kontakt- csoport nem győzi hangsúlyozni, hogy döntésük egyszeri, s nem példaértékű mások számára, az orosz elnök például ezt nem így látja. Vlagyimir Putyin gyorsan sietett leszögezni, hogy Koszovó státusának rendezése univerzális jellegű, s emlékeztetet t a posztszovjet térség „lefagyasztott” konfliktusaira. Az érintett felek is bebejelentkeznek pró és kontra abban a kérdésben, hogy Koszovó immár csak az idő kérdésének tekinthető függetlensége nemzetközi jogi precedenst jelente számukra, avagy nem. Szin te már most biztosra vehető, hogy az amúgy is mind feszültebb posztszovjet térségben viharokat kavar majd a döntés interpretálása, és tovább hűti az orosz – nyugati viszonyt. Míg az orosz politikusok és elemzők egy része reménykedve tekint Koszovóra, sokan ó vnak a példa elhamarkodott követésétől. Mint fogalmaznak, nagyon nehéz ma megmondani, hogy Oroszország a koszovói precedens posztszovjet térségbeli alkalmazásában, avagy inkább annak meggátolásában érdekelt. Valahol érzi ezt az orosz diplomácia is, amely a gyors döntést sürgető amerikai állásponttal szemben sokkal óvatosabb, s a koszovói kérdés elnyújtott megoldásában, a végső döntés kitolásában érdekelt. Moszkva csakis egy feltételekhez kötött függetlenséget fogadna el, amely garantálja az ott élő szerb ki sebbség jogait. A legfelső szintű megnyilvánulásokból tehát egyértelmű, hogy Moszkva a lelke mélyén szeretné kiterjeszteni a koszovói példát a posztszovjet térségre is, az esze azonban megfontoltságra inti, mert például egyáltalán nem biztos, hogy később e zt a folyamatot ellenőrzés alatt is tudja tartani. Főképp, hogy a „nagy játszma” részeként Washington feltehetően itt már egészen elvi álláspontra helyezkedik, mint tette azt a Balkánon. Ha tehát DélOszétia vagy Abházia jövője túlságosan a középpontba ker ül, akkor a koszovói precedensre felfigyelhetnek Oroszországon belül is. Indokolt az átgondoltság már csak azért is, mert mint arra elemzők felhívják a figyelmet, a Kreml központosító, a szeparatista törekvéseket letörő belpolitikája is Koszovó példájának felkarolásával ellentétes irányban hat. A legtöbb szakértő mindezek mellett egyetért abban, hogy a koszovói rendezés átmozgatja majd a posztszovjet térség konfliktuszónáinak elitjeit. Ebben a régióban ugyanis valóban egy sor Koszovó van. vissza Átnevezik az EU alkotmányát? − Az európai alapszerződést a tavalyinál is erősebben ellenzik a franciák és a hollandok 2006. május 30. (9. oldal) Kottász Zoltán Az Európai Unió vezetői „alaptörvényre” keresztelnék át az európai alkotm ányt, mert az eddig használt megnevezés riasztóan hangzik – közölte tegnap a Guardian brit napilap. Az EU megreformálása céljából életre keltett alkotmányt éppen egy évvel ezelőtt utasította el népszavazáson a francia lakosság. Valószínűleg mindenki egyet ért azzal, hogy hiba volt alkotmánynak nevezni, tehát okos változtatás lenne – hangoztatta véleményét Erkki Tuomioja, az EU soros elnökségét júliustól betöltő Finnország külügyminisztere.
