Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-30
7 Miniszterelnökváltás, sikertelen államfőválasztás - hogy csak kettőt említsünk az MSZP és az SZDSZ kö zötti előző ciklusbeli konfliktusokból. Kérdés: ezúttal mennyire szilárdak a közös kormányzás szerződéses alapjai. "Az SZDSZ soha nem fog belépni egy olyan kormánykoalícióba, amelynek Horn Gyula a miniszterelnöke" - szögezte le Magyar Bálint a szabad dem okraták kampányfőnökeként a 1994es választások előtt. Az MSZP abszolút többséget szerzett, Horn mégis koalíciót ajánlott az SZDSZnek. A liberálisok igent mondtak arra hivatkozva, hogy szavazóik kétharmada nagykoalíciót akar. Az első MSZPSZDSZkormánynak így 72 százalékos többsége volt a parlamentben, a liberálisok három tárca - belügyi, közlekedési, művelődési - felett diszponálhattak. De nem ez volt a liberálisok politizálásának fő terepe. Fontosabb volt, hogy az MSZP liberális gazdaságpolitikusaival kö zösen meggyőzzék a kormányfőt a Bokroscsomag néven ismertté vált stabilizációs intézkedéssorozat elkerülhetetlenségéről. Ebben a ciklusban a kölcsönös bizalmatlanság miatt létrehozott "vegyes minisztériumok" okozták a legtöbb feszültséget a két párt egy üttműködésében; Fodor Gábor szabad demokrata miniszter nyílt színi vitája szocialista államtitkárával, Jánosi Györggyel volt a legnyilvánvalóbb mutatója a kompetenciák tisztázatlanságának. A ciklus második felében Horn jelezni próbálta, "ki az úr a házban" , és a szocialista Nagy Sándornak (aki sosem rejtette véka alá a szabad demokratákkal szembeni ellenérzéseit) miniszterelnökhelyettesi posztot adott volna. Az SZDSZ tiltakozott, mert Nagy kinevezésének tervét Kuncze Gábor elleni politikai támadásként érté kelték, hisz addig a liberális pártelnök számított a kormány második emberének. Az SZDSZ a kilépés lehetőségét is felvetette. Végül az SZDSZ bizonyult erősebbnek, csakúgy, mint a privatizációs bevételek elköltéséről folyó vitában. Horn Gyula - Fenyő János meggyilkolása után - sajátos módon állt bosszút: kijelentette, hogy ami Magyarországon van, az nem közbiztonság, utalva Kuncze pártelnök belügyminiszteri ténykedésére. A 2002es MSZPSZDSZ koalíció egyszerre ígérkezett könnyebbnek és nehezebbnek az előző nél. Medgyessy Péter miniszterelnök Horn Gyulánál jóval liberálisabb volt, a koalíciós összhang jelentősége ugyanakkor felértékelődött, mivel az MSZPnek csak az SZDSZszel együtt volt többsége. Bár a liberálisok ezúttal négy tárcát kaptak, a programjuk (é s akkori kampányuk) szerint alapvető egészségügyi minisztérium szocialista kézbe került. Az SZDSZ a környezetvédelmi tárcát majdhogynem jobb híján fogadta csupán el, az újonnan felállított aprócska informatikai minisztérium sem jelentett valódi erőt a korm ányban, a szintén liberális vezetésű gazdasági tárca pedig sokkal inkább ágazati szerepet kapott, semmint stratégiait - egyedül az oktatásügyben kapott gyakorlatilag szabad kezet Magyar Bálint. (Igaz, Görgey Gábor kultuszminisztert és Bárándy Péter igazság ügyminisztert "de facto SZDSZes" kormánytagokként emlegették akkoriban.) Az első két nagy akadályt sikerrel vette a koalíció: az SZDSZ megszavazta a baloldali karakterű két 100 napos programot, és a D209es ügy kipattanásakor - némi hezitálás után - biz almáról biztosította Medgyessyt. Félidőben mégis szakítópróba következett. A hivatalos verzió szerint Csillag István SZDSZes gazdasági miniszter személye miatt, valójában inkább azért, mert a liberálisok sikertelennek ítélték Medgyessy miniszterelnöki tén ykedését. Mint ismeretes, Medgyessy kitartott Csillag menesztése mellett, mire az SZDSZ megvonta bizalmát a kormányfőtől. Medgyessy - Hornhoz hasonlóan - nyilatkozataiban "állt bosszút". Kijelentette: "az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel". Medgyessy ut ódja, természetesen az SZDSZ támogatásával, Gyurcsány Ferenc lett - ám a zökkenőmentes miniszterelnökváltás ellenére sem következtek felhőtlen idők. A 2005ös köztársaságielnökjelöléskor a szocialisták Szili Katalint látták volna szívesen az államfői szé kben, a liberálisok (néhány kivétellel) viszont elfogadhatatlannak ítélték Szilit e tisztségre, sőt, egyenesen meg is tiltották képviselőiknek, hogy rá szavazzanak. A huzavona végjátékában egyes szocialista prominensek már az MSZP önbecsülését nevezték meg a koalíciós feszültség tétjeként, a liberálisok elnöke pedig fanyar módon "sok sikert" kívánt a szocialistáknak a Szili melletti parlamenti többség megszerzéséhez. A végeredmény ismert: a koalíciónak nem sikerült az országnak államfőt adnia. (Megjegyzendő : az MSZP '95ben még szó nélkül megerősítette a liberális Göncz Árpádot államfői tisztségében.) Ennek ellenére a kormánytöbbség nem került veszélybe. Az SZDSZ viszont úgy érezte, hogy Gyurcsány Ferenc a szimbolikus térben mindinkább elszívja előlük a leve gőt, és "lenyúlja" klasszikus témáikat (államreform, adócsökkentés stb.). A liberálisok 2006os kampánya ezért nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az SZDSZ nézeteit a szocialisták gondolkodásmódjával is szembeállítsák - igaz, eközben Kóka János SZDSZes ga zdasági miniszter (és potenciális liberális pártelnök) valóságos "Gyurcsányepigonná" lett.
