Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-25
23 Az utolsó el ő tti csapás HVG, 2006. május 24. 00:00 Néh ány héten belül megsz ű nik létezni az utolsó délszláv államszövetség, miután Montenegró polgárainak többsége a múlt vasárnap a teljes államiság megteremtésére szavazott. Így tovább mélyülhet a válság Szerbiában, amelynek az év vége el ő tt valószín ű leg szembe kell néznie Koszovó elvesztésével is. "Ismét van független államunk, és nem fogjuk megengedni, hogy azt bármiképpen elvegyék t ő lünk" - jelentette ki hétf ő hajnalban Milo Gyukanovics montenegrói miniszterelnök, miután ismertté váltak a vasárnapi függetlens égi népszavazás els ő eredményei, melyek szerint a résztvev ő k 55,5 százaléka voksolt igennel Szerbia és Montenegró Uniójának (SZMU) szétválasztására. A voksok aránya azt jelenti, hogy a 600 ezres volt jugoszláv tagköztársaság két hét múlva bejelentheti önál lóvá válását, és bizton számíthat a nemzetközi elismerésre is. Az Európai Unió 2003ban egy olyan kompromisszummal volt csak képes belekényszeríteni Montenegrót a Jugoszlávia örökébe lép ő SZMUba, melynek értelmében Podgorica három évvel kés ő bb referendumo t tarthat a Szerbiától való elszakadásr ó l. Az EU akkor azzal a feltétellel adta végleges jóváhagyását a népszavazásra, hogy a függetlenség kikiáltásához az egyszer ű többség helyett legalább 55 százalékos támogatás szükséges. Bár az 55 százalékos küszöbhöz felt ű n ő en közel es ő eredmény arra adhat gyanút, hogy a függetlenségpárti er ő k - a hatalmon lév ő montenegrói politikai elit - esetleg kozmetikázták az eredményeket, a HVG helyszíni forrásai szerint kizárható a csalás lehet ő sége. Az EU követelésére ugyanis a montenegrói parlament olyan szigorú törvénnyel szabályozta a referendumot, amely szavatolta, hogy a külföldi megfigyel ő k, illetve az uniópárti ellenzék képvisel ő i mindvégig ellen ő rizhették a voksolás és a szavazatszámlálás folyamatát. A választási bizotts ág élén például egy külföldi diplomata, a szlovák Frantisek Lipka áll, az ellenzékiek pedig valamennyi választási bizottságban ugyanannyi helyet kaptak, mint a kormánypártok. A népszavazás eredményét két héten belül meg kell er ő sítenie a podgoricai parlame ntnek, és ezt követ ő en Montenegró néhány napon belül kéri majd felvételét az ENSZbe és a több fontos nemzetközi szervezetbe. A SZMU felbomlásának tudomásulvételér ő l ugyan Szerbia még nem döntött, ám aligha valószín ű , hogy Belgrád megkísérli megakadályozni az évek óta csak papíron létez ő szövetség hivatalos felbontását. Bár korábban sokan kétségbe vonták Montenegró életképességét, az utóbbi évek tapasztalatai arra utalnak, hogy az Adriaitenger partján található miniköztársaság sikeres lehet. Az ország már több mint négy éve gyakorlatilag független államként m ű ködik, és annak ellenére sem omlott össze, hogy szomszédainál jóval kisebb nemzetközi segítséget kapott, és a bizonytalanság miatt a külföldi befektet ő k csak korlátozott érdekl ő dést mutattak a turiszti kai fejlesztési lehet ő ségek iránt. A vasárnapi népszavazás több szempontból is szimbolikusnak tekinthet ő , és azt bizonyítja, hogy szomszédai közül egyik sem akar közös államban élni Szerbiával. Az 1992ben rendezett els ő montenegrói függetlenségi népszavaz áson - miután Szlovénia, Horvátorsz á g, BoszniaHercegovina és Macedónia már kilépett a második világháború után létrehozott második Jugoszláviából - a résztvev ő k több mint kilencven százaléka a Szerbiából és Montenegróból álló Jugoszláv Szövetségi Köztársa ság megalakítására voksolt. Most az a Gyukanovics vezette a függetlenségiek táborát, aki 1996 közepéig az idén tavasszal elhunyt akkori szerb államf ő , Szlobodan Milosevics egyik legközelebbi szövetségesének számított. Montenegró elszakadása - és ezzel az u tolsó tengeri kijárat elvesztése - minden bizonnyal önvizsgálatra kényszeríti Szerbiát, amely tizenöt év alatt a nemzetközi tekintélyt kivívott Jugoszlávia legnagyobb és gyorsan fejl ő d ő köztársaságából egy komoly gazdasági és politikai válsággal küszköd ő á llammá vált. "Immár nincs mentségünk: egyértelm ű , hogy ezzel a Szerbiával senki sem akar közösködni. Ideje lenne, hogy végre feltegyük magunknak a kérdést, miért alakult ki ez a helyzet" - fogalmazta meg a Szerbia el ő tt álló dilemmát Nenad Csanak, a Vajdas ági Szociáldemokrata Liga vezet ő je. Szerbia a nyolcvanas évek közepén egyebek mellett azzal váltotta ki a többi jugoszláv tagköztársaság nemtetszését, hogy a Szerb Tudományos Akadémia egy nagy hatású memorandumban a szövetségi állam decentralizálásának vis szafordítását és a szerbek érdekeinek hatékonyabb védelmét követelte. A horvátok, szlovének és a boszniai muszlimok által nacionalistának tartott iromány hatására a többi jugoszláv tagköztársaságban is hangadók lettek a nacionalista er ő k, amelyek kihasznál va a nyolcvanas évek végére kialakult gazdasági válságot, 1992 elejére elérték a szövetségi állam széthullását. Jugoszlávia szétesésében jelent ő s szerepet játszott az is, hogy Milosevics hallani sem akart azokról a horvát és szlovén javaslatokról, melyek a föderáció átalakítását, azaz a tagköztársasági jogkörök b ő vítését célozták. A bels ő válság miatt a nemzetközi helyzet gyökeres átalakulása is hozzájárult az államszövetség bukásához. Ahogy véget ért a hidegháború, az egykori szuperhatalmak és szövetségese ik - Amerika, Németország, valamint a közben maga is széthullott Szovjetunió - már nem voltak igazán érdekeltek az er ő s középhatalomnak számító, semleges Jugoszlávia létében. A válság els ő éveiben Szerbia el ő ször Horvátország szerb többség ű területeit - a Krajinai Szerb Köztársaságot , majd 1995 végén a BoszniaHercegovina keleti felén lév ő szerb területeket vesztette el, amelyek a daytoni egyezmény értelmében Bosznia fennhatósága alatt maradtak. A szerbekkel évszázadok óta jó kapcsolatban lév ő , a szerb ne mzethez ezernyi szálon köt ő d ő montenegróiak
