Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-22
10 együtt képzelik el az ország jövőjét. A szakadárok tábora akkoriban alig haladta meg a három százalékot, most viszont a lakosság több mint fele függetlenségpárti. A szakadárok tábora rohamos gyorsasá ggal erősödött. Részben amiatt, mert a milosevici szerb hegemónia, az évtizedes katasztrófapolitika megtette hatását Montenegróban, a volt szerbiai rezsim bűnei árnyékot vetettek a "kisebbik testvérre", amely most meg akar szabadulni ettől az árnyéktől, a rossz hírnévtől, amely egyelőre szemlátomást letörölhetetlen Szerbia arculatáról. Az 199899es koszovói válság hatalmas lendületet adott a szakadár érzelmek fokozódásához. Meglovagolva a közhangulatot, Djukanovic szembefordult Miloseviccsel, kivívta ezzel a Nyugat rokonszenvét, különvált a két ország vámrendszere, más lett Montenegró fizetőeszköze, és Podgorica azóta is féligmeddig Belgrádtól különutas külpolitikát folytat. Minden politikai ellentét dacára a két köztársaság polgárainak élete annyira össze fonódott, hogy a kötelék elszakítását sokan nem érzik indokoltnak. Kevés olyan családot találunk Montenegróban - kiváltképpen az ország északkeleti részén , amely rokoni vagy más szálakkal ne kötődne Szerbiához, és fordítva is igaz ez a megállapítás a sze rbiai családokra. Szerbiában nagyon sok ismert közéleti személyiség, politikus és üzletember montenegrói vagy montenegrói származású. Boris Tadic szerbiai elnök például montenegrói származású. Élemedett korú édesapja, Ljubomir Tadic akadémikus áll a kö zös állam fenntartásáért küzdő, februárban alakult mozgalom élén, amely jobbára Szerbiában élő montenegrói közéleti személyiségeket tömörít. A belgrádi politikus "podgoricai tükörképe" Filip Vujanovic montenegrói elnök, aki Belgrádban született, itt járta végig iskoláit, itt járt egyetemre, most pedig a podgoricai szakadárok "alvezére". A montenegróiak "diffundáltak" a szerbiai szerbek közé, ma 264 ezren élnek Szerbiában. A függetlenségi népszavazás közeledtével a korábbinál is több hol gunyoros, hol i rigykedő megjegyzés érte a jellemzően hatalmas termetű "crnogoracokat" - ilyen alkat Boris Tadic is - amiatt, hogy Szerbiában minden felelős pozíciókra rátették a kezüket, beszivárogtak a vállalatok vezetésébe. Szembetűnő, hogy a gazdasági szféra vezető po sztjain, a közigazgatásban, az egészségügyben és a diplomáciában milyen sok a montenegrói lélekszámarányukhoz viszonyítva, ami részben a titói paritásos politikának is a következménye. Itt mindenképpen említést kell tenni arról, hogy azok, akik "monten egrói nemzetiségűeknek" vallják magukat, azt mondják, hogy Szerbiában vezető pozíciókban jobbára a montenegrói szerbek vannak, vagyis honfitársaik és nem nemzettársaik. Ezek az emberek szerintük folyton folyvást hangoztatják "montenegrói" voltukat, de ki n em ejtenék a szájukon, hogy a nemzetiségük montenegrói. Való igaz, hogy Szerbiában 264 ezer montenegrói polgár él, de 2002ben tartott népszavazáson csak 70 ezren mondták magukat montenegrói nemzetiségűnek. Ma Szerbia lakosságának egy százaléka montenegrói nemzetiségű, de ez a közösség mégsem számít kisebbségnek. Nem alakíthat kisebbségi nemzeti tanácsot sem, amit megtehet a legparányibb szerbiai etnikai közösség is: élhetnek ezzel a joggal a ruszinok és a vlahok is. Montenegróban a lakosság lélekszámán ak egyharmadát teszik ki a szerb nemzetiségűek. Hátrányos megkülönböztetés nem érte őket, mint hajdan egyikmásik volt jugoszláv köztársaságban. Amióta azonban Djukanovic kilenc éve átvette a teljes hatalmat, kiszorultak a politikai vezetésből, lekerültek az állami intézmények és vállalatok éléről is. Szerbiában másfél ezer montenegrói diák tanul (a hatvanas évekig Montenegrónak egyeteme sem volt), munka híján a múltban kevesen tértek vissza országukba. Az idegenforgalomra építő Montenegróban a turisták java része még mindig Szerbiából érkezik: hazatérvén ők egyre gyakrabban panaszkodnak szerbellenességre és arra, hogy külföldiként kezelik őket. A gyógyellátás is olyan fejletlen, hogy a komolyabb beavatkozásokra Szerbiába küldik a pácienseket. Lehet még sorolni számtalan olyan társadalmi, családi és érzelmi okot, amely indokolná a két ország egyben maradását, de a függetlenség iránti vágy jelen pillanatban sokkal többet nyom a latban. Az esetleges különválás után csillapodni fognak a kedélyek, Montene grónak pedig létszükségletéve válik, hogy önálló országként az eddigieknél is szorosabbra fűzze kapcsolatait Szerbiával. vissza Önálló magyar iskolákért tüntettek az erdélyi Tordán Kolozsvár, 2006. május 21., vasárnap (MTI) - Két Kolozs megyei önálló magyar iskola létrehozásának akadályoztatása elleni békés tüntetés volt az erdélyi Tordán vasárnap. A több száz résztvevő a vasárnapi istentiszteletek és misék után a helyi unitárus templomnál találkozott, onnan az erdélyi kisváros központján keresztül a polgármesteri hivatalig haladt. Innen a református templom mellett lévő épülethez vonultak, ahol a helyi magyarok a tordai önálló magyar iskolát szeretnék létrehozni. A tüntetők egy szál virágg al és magyar nyelvű tankönyvvel a kezükben vonultak végig a városon.
