Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-20
5 Egyes bírók leírták már azt is, hogy a strasbourgi emberjogi bíróság döntései irrelevánsa k, s mindennapi jelenség, hogy egyazon bíróságon belül két bírói testület ugyanabban a típusú ügyben egymással szöges ellentétben álló döntést hozzon. A szegénység, a kosz, az igénytelenség, a sültgalamblesés léptennyomon tetten érhető. Legutóbbi példa az aldunai árvíz, amikor is a hatóságok hordozható tusolókat szállítottak a károsultak táboraiba, amelyeket azonban a kedvezményezettek nem kívántak igénybe venni. Ma is van olyan hely DélRomániában, ahol a mosakodás évente egyszer szokásos, Szent Györg y napján. Akkor kivonul a falu a folyóhoz vagy a patakhoz, s megmártja magát benne. Ha ehhez az idő már eléggé felmelegedett. Ellenkező esetben a rituálé elmarad a következő esztendőre. De létező jelenség a köpködés az utcán, a lökdösődés a tömegközleked ési eszközökön, s a fennhangon történő káromkodás is. Mindez arra utal, hogy az életmód és a szokások alapjában különböznek az EUátlagtól. Az EUpénzek elosztása bizonyítja majd, hogy továbbra is érvényese, hogy köztől való lopásban kicsitől nagyig minde nki részt vesz, s ami nagy szégyennek nem is számít. Lemérhetetlen teljesítmények mindezek. Pedig Romániában ezzel a társadalommal, mondhatnánk, párhuzamosan olyan művelt elit is él, amelyre bármelyik nyugateurópai ország is büszke lehetne. Az ország cs odálatos folklórral, nagyszerű hagyományokkal, s szigorú erkölcsi normák szerint élő falusi közösségekkel is bőven rendelkezik. A széles rétegek felemelése, európaivá tétele azonban még el sem kezdődött, s annak sikerre viteléig az ország formális csatlako zása után előreláthatóan még évtizedeknek kell eltelniük. vissza Közel s távol Népszabadság • Füzes Oszkár • 2006. május 20. Elég közel vagyunk hozzá és elég távol is tőle. Ezt szokták mondani magukról a magyar külügyi v ezetők, amikor a "sajátos magyar Balkánismeretet" próbálják eladni a Nyugatnak, és hasznosítani, magunknak is. Én teszem hozzá: Nyugaton gyakran Magyarországot is a Balkánra sorolják, s ha történelmileg és földrajzilag tévednek is, magam belátom, bennünk van valamennyi balkáni, a javából meg a rosszából is. Akárhogy is, a sajátos magyar Balkánismeretet tényleg sikerült eladni. Ha a határokat és államjogokat megszabó nagyhatalmi döntésekbe nem is vonnak be bennünket, azért futószalagon rendezhetünk külön féle nemzetközi Balkánkonferenciákat. Nyugati szponzorálással és részvétellel jönnek délidélkeleti szomszédaink rutinos konferenciajárói, hogy ismét találkozzanak a magyarokkal és a Lajtán túliakkal. És jó, hogy jönnek, mert többségük okos és merész, ráa dásul fiatal és nő is, aki úgy tud beszélni az ügykörben meglepően aktív brit diplomatákkal, mintha Oxfordban tanult volna (sokuk tényleg ott tanult). A hét közepén ismét a budapesti brit nagykövetség szponzorált a magyar Külügyminisztériummal, a Friedrich Naumann Alapítvánnyal és a Magyar Európa Társasággal együtt egy "műhelybeszélgetést" a Középeurópai Egyetemen. Majdnem a végéig meghallgattam, mint mond a sok okos és felkészült, sőt tudós ember az EU és a NyugatBalkán viszonyáról. A nevek felsorolásátó l most eltekintek, mert itt és most nem tudnám korrektül végigírni az elhangzottakat - ráadásul, ami elhangzott, az nem rázná meg az újdonság erejével a szorgalmas újságolvasót. Aki tudja, hogy a NyugatBalkán kifejezés nem földrajzi, hanem politikai kit alálmány. Albániát és a hatból négy volt jugoszláv tagköztársaságból lett új államot köti egy csokorba. Szerbia és Montenegró (kérdőjel, holnap lesz az elszakadási népszavazás), Koszovó (kérdőjel, Szerbia még vagy sem, inkább nem), Macedónia (kérdőjel, a g örög érzékenység miatt a nevét is csak "volt jugoszláv köztársaság" állandó jelzővel használhatja, és BoszniaHercegovina (na, ez az egész egy nagy kérdőjel). Szlovénia már átmenekült a Balkánból a fejlett Nyugatba, Horvátország is, bár hivatalosan még vár nia kell az EUtagságra. De mennyit kell várniuk erre a nyugatinak keresztelt balkániaknak? Első pillantásra úgy tűnik, nekik sürgetőbb. Másodszori ránézésre inkább a Nyugatnak. Elvben már el van döntve, hogy a NyugatBalkán is befogadtatik az EUba. Az is el van döntve, hogy a "nyugati balkániaknak" sokkal nagyobb átalakulásra volna, van, lesz szükségük, mint a két éve fölvett keletieknek volt, van és lett volna szükségük, sőt, annál is, amit a jövőre bekerülő bolgároktól és románoktól várnak el (kellett volna elvárni). Még az is el van döntve, hogy a balkáni bővítés körülbelül egy évtized múlva esedékes. Azt persze nem tudni, milyen lesz akkor maga az EU, ám nem erről beszélünk, hanem arról, hogy milyenek legyenek addigra a balkániak, szerintünk.
