Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-19
17 kapcsolatos nyilatkozata. A magyar szocialista politikus azt állította, hogy a romániai magyar nyelvű felsőoktatás megoldottnak tekinthető, csupán néhány magyar nyelvű felirat hiányzik. A magyar EPképviselő kijelentését a néppárt részéről mély megdöbbenéssel fogadták , hiszen szerintük Dobolyi Alexandra a magyar nemzeti érdekekkel élesen ellentétes véleményt fogalmazott meg. Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációjának vezetője a vita kapcsán tisztázó megbeszélést javasolt, ám a néppárti képviselők úgy véli k, az ügy ennél súlyosabb. Mint fogalmaztak, nemzeti érdekeinkért mindeddig közösen küzdöttünk az Európai Parlamentben, Dobolyi nyilatkozata viszont az eddigi konszenzus felrúgását jelenti. Egyben leszögezték, az elhangzottak fényében mindaddig, amíg konkr ét elhatárolódó nyilatkozatot nem tesznek közzé az ügyben, úgy tekintik, hogy Dobolyi Alexandra véleménye egyben az MSZP és a magyar szocialista EPképviselőcsoport véleménye is. Tabajdi Csaba reagálásában kifejtette, egyetért Markó Béla RMDSZelnökkel, ho gy a tájékozódási problémák jövőbeni elkerülése érdekében jobb magyar – magyar párbeszédre, alaposabb kölcsönös tájékozódásra és információcserére van szükség. A magyar képviselőket mindazonáltal csalódottsággal töltötte el, hogy a Romániáról szóló keddi ors zágjelentés egyáltalán nem említi meg a romániai magyar kisebbséget, és nem sorol fel egyetlen konkrét lépést sem, amit Romániának meg kell tennie, hogy a kisebbségi jogok terén teljesítse a koppenhágai kritériumokat. Ezért – mint arról már beszámoltunk – a néppártiak levelet is intéztek José Manuel Barroso bizottsági elnökhöz. Ellentmondás. Elfogadta tegnap az EP a brit néppárti James Elles az Európai Bizottság jövő évi stratégiájával és az ehhez kapcsolódó költségvetési lehetőségekkel foglalkozó, saját k ezdeményezésű jelentését. A dokumentumban a képviselők aggodalmukat fejezik ki, amiért szerintük ellentmondás feszül az ambíció nélküli 2007 – 2013as pénzügyi terv és az EU előtt álló kihívások között, különösen ami a versenyképességet, a kutatást és a fejl esztést illeti. vissza Végleg szertefoszlik a nagy szerb álom? - Podgoricának jó esélye van a megerősödésre · Koszovó elvesztése még nagyobb csapás lesz Belgrád számára Magyar Nemzet 2006. május 19. Szerző: György Zsombor Montenegró vasárnap az előbbutóbb biztosan bekövetkező függetlenség tudatában szavaz a Szerbiától való elszakadásról. Újabb trauma a szerbek számára, egyben Koszovó elvesztésének előszele a parányi „állam” leválása? Vagy csupán az elmúlt másfél évtized politikai átalakulásának természetes folyamata, hogy Podgorica inkább saját kezébe venné ügyei intézését? A jövő pontos politikai térképét felrajzolni egyelőre lehetetlen, ma már azonban legalább reális annak az esélye, hogy az álmok véráldozat nélkül is v alóra válhatnak a Balkánon. Bénult külpolitika. Aki láthatatlannak nevezi a magyar külpolitikát, az jobb, ha szemorvoshoz fordul – fogalmazott nemrégiben Somogyi Ferenc külügyminiszter, így utasítva vissza a tárca tevékenységét ért bírálatokat. A külügy v ezetése körül tapasztalt hibákat és hiányosságokat hoszszasan lehetne sorolni, esetünkben azonban a legfőbb kérdés az, hogy a magyar diplomácia egyetlen igazi kifutási lehetőségeként számon tartott balkáni térségben miért nem történt semmi érdemleges az el múlt években? (Ha csak az egykori Jugoszlávia területén a demokratizálódást és a stabilitást konkrét lépésekkel elősegítő szegedi folyamat megfojtását nem nevezzük annak.) A külügy első embere megszólalása során azon felvetésre, miszerint a magyar külpolit ika lehetett volna aktívabb a NyugatBalkánon, azt mondta, „amikor megnyílt a lehetőség az aktivitás fokozására, akkor az mindig meg is történt”. Bizonyítékként pedig olyan érveket hozott, mint például, hogy külügyminiszterként másfél év alatt kétszer is t ett Belgrádot, Pristinát és Podgoricát érintő látogatást. „Nem mondom azt, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése Horvátországgal csak Magyarországon múlt, de abban a kéthárom országban mindenképpen ott voltunk, amelyik a kérdés legkitartóbb támogatój a volt” – fogalmazott ugyanitt. S való igaz, hogy hazánk egyike volt Zágráb támogatóinak, azt azonban, hogy a horvátok valóban elkezdhették tárgyalásaikat, egyedül Ausztria vívta ki. Mint ahogy a jogot arra is, hogy házigazdaként és közvetítőként levezénye lje a Koszovó körüli státustárgyalásokat. (Az ukrán teret pedig közben a lengyeleknek adtuk át dalolva.) A koszovói és montenegrói kérdés elhanyagolásának indokai között szerepelhet, hogy Magyarország számára – már csak a kisebbségek miatt is – stratégiai cél a jó viszony Szerbiával. Politikailag releváns belgrádi körökben negatív kép él Magyarországról, s egyesek szerint ezen csak rontana, ha Budapest Koszovó és Montenegró irányába pozicionálná magát. Hozzáteszik azt is, hogy Magyarország gazdaságilag túls ágosan gyenge ahhoz, hogy igazán komoly szerepet vállaljon az újjáépítésben, márpedig az igazán komoly megbízásokat általában a komoly
