Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-18
28 a magyar állam számára sem, hiszen fontos foglalkoztatáspolitikai feladatokat lát el. Mit csinálnának a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó hivatalnokok, ha ez az e lőbb vázolt szerepzavar és a mesterséges veszélyérzet nem állna fenn? Egészen meglepő módon azonban Dobolyi Alexandra nem elégedett meg ezzel a kerek és másfél évtizede jól működő képlettel. Annak ellenére, hogy a BKB akcióit támogatta, az MSZP "rajtaütö tt" Kolozsváron. Váratlanul látogatott a helyszínre, hogy személyesen győződjön meg róla, hogyan is áll az ügy. Természetesen a látogatással kapcsolatban megindult a vita. Természetesen egyáltalán nem arról, ami a kérdés lényegét érinti. Kérdésként merült fel, hogy Dobolyi kivel és miért találkozott. (Meghívóival és az egyetem vezetésével tárgyalt.) Vitatták, hogy kivel és miért nem találkozott. (Nem találkozott a Bolyai Kezdeményező Bizottsággal.) Elmaradhatatlan volt természetesen a kis MSZPs közjáték is : a látogatás kapcsán fény derült arra, hogy Tabajdi Csaba és Dobolyi Alexandra között nézetkülönbség van. Tabajdi elégedetlen, Dobolyi pedig elégedett mindazzal, ami Kolozsváron tapasztalható. (Ebből a szempontból Dobolyinak kétségtelen előnye van, hiszen ő legalább helyszínelt és tapasztalt, ha vitatható módon is.) Egyáltalán nem meglepő módon senki sem lépett ki a támadva védekező és védekezve támadó kisebbségpolitika elöregedett kereteiből. Dobolyi csak arra volt kíváncsi (és ebből a szempontból nemho gy nem mond ellent neki, de tökéletesen kiegészíti Tabajdit), hogy érie valamiféle hátrány a BBTE magyar hallgatóit és oktatóit. Meg kelle védeni "a" magyarokat "a" románoktól. Csóválta kissé a fejét a hiányzó magyar feliratok láttán, de nem lépett túl a (néha fontos, néha lényegtelen) látszatokon. Nem kérdezett rá arra, hogy a BBTEn folyó magyar nyelvű oktatás megfelelő színvonalúe. Nem kérdezett rá arra, hogy a minőségbiztosítás potenciális hibái mennyiben kérhetők számon az egyetemszervezésen, mennyi ben etnikai és mennyiben szakmai jellegű hibák. Nem kérdezett rá arra, hogy a BBTE intézményes struktúrája hogyan illeszkedik az európai oktatási rendszerhez. Nem kérdezett rá arra, hogy mennyire átjárható ez az egyetem azok számára, akik a magyar állam ál tal támogatott erdélyi felsőoktatási intézményekben tanulnak vagy oktatnak. Nem vizsgálta, hogy a romániai állami felsőoktatás és a magyar állam által finanszírozott felsőoktatás hogyan egészíti ki egymást: létezike valamiféle összhang, vagy teljes a káos z? Nem kérdezett rá arra, hogy mennyire nyitott a BBTE a magyarországi felsőoktatási intézményekkel való együttműködésre. Hogy hány hallgatót fogadna Magyarországról. Hány magyarországi oktatót látna vendégül. Nem érdeklődött a közös kutatási projektek irá nt. Nem esett szó a munkaerőpiacok megnyílásáról, a diplomásmunkanélküliségről és a szakértőhiányról. Nem esett szó arról sem, hogy az esélyegyenlőség nevében mennyire kínál lehetőséget a BBTE a hallgatói számára a román munkaerőpiacon való versenyképessé gre. * Hosszan sorolhatnánk a kérdéseket, amelyek túl vannak a klasszikus magyar kisebbségpolitika szempontjain. Csak néhány lépésnyire kell továbbmerészkedni egy ilyen látogatás alkalmával, és egészen átértékelődik az egész eddigi "kihelyezett" határo n túli építkezés, amely bizonyos értelemben újrateremti Magyarország határain kívül a magyar intézményrendszereket. Így jön létre Árnymagyarország. És Árnymagyarország lakói sajnos nagyon sokszor tapasztalják, hogy az árnyak mögött nincs semmi. Nem kell hozzá kifejezett innovatív érzék, csupán némi érdekkalkuláció, hogy az országok és a régiók közötti együttműködés egyetlen működőképes formája a kölcsönös, egyenjogú partnerség legyen. Ahhoz persze kell némi bátorság, hogy a csak etnikai dimenziókban fogal mazó kisebbségpolitikát gyarmatpolitikai rekvizitumnak minősítsük. És ez semmiképpen sem várható el Dobolyi Alexandrától, aki új, ám még bizonytalan motoros ebben a témában. Az viszont igenis elvárható, hogy tárgyalópartnerét (Nagy László rektorhelyettest) nyilatkozatában ne azért minősítse megbízhatónak, mert elég magyar neve van. Ezt a logikát követve ugyanis kénytelenek lennénk arra a téves következtetésre jutni, hogy a képviselő asszony neve viszont nem egy kifejezett nemzetbiztonsági garancia. vissza Kisebbségi törvényt követelt Barroso Romániában Népszava, 2006. május 18. A kisebbségek statútumának és a pártfinanszírozási törvénynek az elfogadását szorgalmazta szerdán Bukar estben Manuel José Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Olli Rehn b ő vítési biztos. A román törvényhozás - a képvisel ő ház és a szenátus - parlamenti csoportjainak elnökeivel lezajlott találkozója során az EB két vezet ő
