Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-16
25 kényszerítések is. Az elmúlt négy év alatt mintegy 100 olyan üggyel kerültem kapcsolatba, amely külföldön bajban jutott szl ovákiai állampolgárokkal volt kapcsolatos. Milyen volt a kapcsolata „főnökével” Eduard Kukan külügyminiszterrel? – Az első év – főleg a magyarországi kedvezménytörvény különböző megítélése miatt – nem volt felhőtlen. Ez természetes is volt, hiszen mindket ten saját pártjaink álláspontját képviseltük, amelyek viszont jelentősen különböztek egymástól. Ezt követően úgy hiszen, korrekt munkakapcsolatot sikerült kialakítanunk, és ez a mai napig így van. Annak ellenére, hogy az MKP nem támogatta a köztársasági el nökválasztáson Eduard Kukant, azon aggályaim, hogy ezt én „visszakapom” valamilyen formában a külügyminisztériumon belül, feleslegesnek bizonyultak. Tisztségéből kifolyólag sokat járt külföldön, többek között az Egyesült Államokban is. Tapasztalata szeri nt az amerikaiak mennyire ismerik Európát? – Az Egyesült Államokban az átlagpolgár általában Londont, Párizst és Rómát, esetleg Berlint ismeri, ha Európáról van szó. Ezt tudatosítanunk kell, és ezért nem kell messzemenő következtetéseket levonnia egy Ameri kában járó turistának, ha esetleg azt tapasztalja, ott azt sem tudják, merre van Szlovákia, vagy esetleg Szlovéniával keverik össze. Gyakran ragozott kérdés az amerikai vízumkényszer. Ön hogyan tekint erre, és mikorra vár kedvező megoldást? – Ezzel kapcso latban nem merek jóslásokba bocsátkozni, de elégedetlen vagyok a ma fennálló helyzettel, mivel Szlovákia komoly és odaadó partnerként mutatkozott az elmúlt években az USA irányába. Egyszerűen nem látom az okát annak, hogy az USA ilyen merev álláspontra hel yezkedjen velünk szemben a vízumrendszert illetően. Valószínűsítem, hogy a gondot nem Szlovákia jelenti számukra, hanem inkább más keleteurópai országok migránsaitól tartanak. Jövőben a schengeni rendszerhez (várhatóan 2007. októberében) való kapcsolódásu nk segíthet a dolgon, automatikusan azonban nem oldja fel a vízumkényszert. Ön a 12es sorszámmal jó pozícióból vág neki a június 17i parlamenti választásoknak. Személyét illetően milyen elképzeléseket, terveket sző a jövőre nézve? – Az ilyen irányú elké pzeléseimet legalább két síkon kell megfogalmaznom magam előtt is, attól függően, hogy a választások után az MKP kormánypárt vagy ellenzéki erő lesz majd. Ha a törvényhozás részese lehetek, mindenképpen valamilyen Európai Unióhoz kötődő tevékenység mellett szeretnék maradni. Ha ismét kormányerő lesz az MKP és kínálkozik majd egy tudásomnak megfelelő tisztség az államigazgatásban (például a jelenlegi államtitkári poszt), valószínűleg nem utasítanám vissza. De most ilyen kérdésekkel nem foglalkozom, a választ ásokra kell összpontosítanunk, és azzal is tisztában vagyok, hogy a 12es sorszám nem jelenti automatikusan a parlamenti mandátumhoz való jutást, hiszen a preferenciaszavazatok érvényesítésére vonatkozó korlát 10%ról 3%ra való csökkentése változásokat er edményezhet az eredeti pártlista sorrendjében. Mire fog összpontosítani a választási kampányban? – Azt vallom, hogy egy politikusnak négy éven át folyamatosan kell „kampányolni”. A választópolgárok ugyanis vannak olyan öntudatosak, hogy nagy többségük elh atározásán a választásokat megelőző hetek kampányrendezvényei nem sokat változtatnak. Ezt tudatosítva, úgy érzem, az elmúlt négy évben folyamatosan igyekeztem láttatni munkámat, és annak eredményeit. A kampánnyal ma inkább a választópolgárok mozgósításában lehet eredményt elérni, mintsem azok véleményének formálásában, és ez úgy hiszem, rendben is van így. Külügyi vonatkozásban mit jelenthet a felvidéki magyarságnak, ha pártja jó eredményt ér el a választásokon? – Az Európai Unió most egy „Marschallterv”et készít a keleteurópai országok számára. Egyszeri segélyként 10 milliárd euró érkezik 2007 és 2013 az országba, később az ilyen jellegű támogatások már inkább a balkáni országokba fognak vándorolni. Ez évente 60 milliárd koronát jelent, hogy ez valójáb an milyen nagy összeg, az illusztrálja, hogy a Szlovákia állami költségvetése mintegy 200 milliárd korona, tehát annak gyakorlatilag több mint egynegyedét vissza nem térítő támogatásként megkaphatja. Az említett összeg okos, célszerű felhasználása komoly e sélyt jelent a fejlett országokhoz való gyorsabb felzárkózáshoz, ahogy erre korábban már Írország és Portugália példát mutatott. Nem lehet mindegy az sem, hogy ezek a pénzek itt, Szlovákiában milyen útonmódon kerülnek felhasználásra, ha az MKP erős lesz, jóval nagyobb a lehetőség arra, hogy a magyarok által lakott régiók
