Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-16
15 Frakciók. Három párt és egy pártszövetség került be a parlamentbe, utóbbi úgy döntött, különkülön frakci ókban dolgozik majd. Így öt képviselőcsoport alakul meg ma. Már eldöntött, hogy a Fideszt Navracsics Tibor, a KDNPt Semjén Zsolt, az SZDSZt Kuncze Gábor, az MDFet pedig Herényi Károly vezeti. (A Fidesz- és a KDNPfrakciót szövetségi elnökként Orbán Vikt or vezeti, de ennek a palamenti működés szempontjából nincs jelentősége.) A szocialisták frakcióvezetője várhatóan ismét Lendvai Ildikó lesz; a párt elnöksége azt javasolta a képviselőcsoportnak, hogy legkésőbb június 14ig változatlan formában és összetét elben bízzák meg a jelenlegi vezetést, s ezt követően döntenek majd az új tisztségviselőkről. A KDNP önálló frakcióként való működése pluszköltségekkel jár az Országgyűlésnek: az idén, a hátralévő több mint fél évben 6070 millió forintos kiadást jelent (a z előző ciklusban négy frakció működött), mert plusz egy frakcióvezetőt, helyettest fizet a hivatal, valamint pénzbe kerülnek a frakciók alkalmazottai is. Kormány. Várhatóan június 14én alakul meg a Gyurcsány Ferenc vezette új MSZP – SZDSZ kormány. Ennek s zemélyi összetételéről csak találgatások jelentek meg, a miniszterelnök valóban tartja magát ahhoz, hogy előbb a programban kell megegyezni, s utána ahhoz kell szabni a struktúrát. A programnak azonban még mindig vannak nyitott pontjai, így az MSZP május 2 0i kongresszusa azt még nem tudja megtárgyalni, csak felhatalmazást ad a koalíciókötésre. A parlamenti képviselőcsoport május 26 – 27én egy vidéki ülésen ismerkedhet meg a kormányprogram tervezetével, ám nem biztos, hogy ekkorra elkészülne a teljes, végleg es szöveg. Az SZDSZ május 28i küldöttgyűlése is az elvekről tárgyalhat majd, csak azt követően kerülhetnek nyilvánosságra a valódi tervek. A szocialista frakció tegnapi ülésén sem tudtak meg semmiféle konkrétumot a képviselőjelöltek, a miniszterelnöktől azok a mondatok hangzottak el, amelyeket már a nyilvánosság is ismert (például, hogy magukon kell kezdeni a takarékoskodást). A kormányprogram mellett a két párt szakértői egyeztetnek a törvényjavaslatokról is, amelyeket a parlamenttel nyáron fogadtatna e l a kormány. Ezek között van a kétharmados többséget igénylő önkormányzati, parlamenti csomag, ezen belül például a képviselői létszám csökkentése, a megyék megszüntetése. A koalíció adótörvények benyújtását is tervezi – ezekről egyelőre annyit mondtak lap unknak: még nincsenek készen az előterjesztések. Egyszerre kellene ugyanis két feltételnek megfelelni, azaz az idén és főleg jövőre kell lefaragni érdemben az államháztartási hiányból, másrészt azonban az időtálló adórendszert kellene készíteni. Ez a kettő így együtt feladta a leckét. vissza Az EUbővítés dilemmája Világgazdaság 20060516 Szerző: Fóris György Bulgária és Románia leendő teljes jogú EUtagsága kapcsán általában az a közhiedelem, hogy az Európai Bizottságnak a mai strasbourgi plenáris ülésén „dátumot” kellene javasolnia a két ország belépéséhez. Pedig másról van szó. A csatlakozási dátum már egy éve adott: 2005 júniusában, az állam- és kormányfők találkozóján eldőlt, hogy a két ország 2007. január 1jén az EU tagjává válhat. Hacsak – és itt lép a képletbe a brüsszeli testület – a bizottság súlyos elmaradásokra hivatkozva nem kezdeményezi a tagállamoknál, hogy fontolják meg a befogadás 2008ra halasztását. Az utóbbiak vezetőinek csakis ez esetben kell újabb d öntést hozniuk. „A bizottságnak nem a dátumról kell dönteni, hanem arról, hogy a két ország felkészültsége elegendőe” – mutatott rá ennek kapcsán Olli Rehn bővítési biztos egyik munkatársa. Más kérdés, hogy a felkészültség megítélését is lehet „adagolni” . A jelek szerint pontosan erre kerül sor a mai beszámolóban is. A bizottsági dilemma meglehetősen összetett. Brüsszelben komolyan hisznek abban, hogy a tagjelölt kormányok túlzott kipellengérezése, halasztásokban megtestesülő megszégyenítése a kívánttal ellentétes hatást váltana ki. Frusztrálttá tesz politikai elitet, közvéleményt egyaránt, térnyeréshez juttatja a tagságot és általában a belső reformfolyamatokat nyíltan ellenző erőket. Másfelől viszont bizottsági körökben is jól látják, hogy a két ország sok tekintetben még valóban nem nőtt fel a tagsági feltételekhez. Hogyan lehet fenntartani a nyomást anélkül, hogy a végső következmény az átalakulási folyamat visszavetése lenne? Általános vélekedés szerint mihelyt Brüsszelben határozott véleményként han gzik el 2007 biztos tarthatósága – vagy ellenkezőleg: a halasztás feltétlen szüksége – , a csaknem bizonyosra vehető reakció a két jelölt országban az erőfeszítések átmeneti feladása lehet. Az előbbi esetében azért, mert a taggá válás „úgyis” megvan már, az utóbbinál azért, mert „úgyis hiába”, no meg egy csomó pluszidő is adódik így. Rehn és csapata e kettős kihíváson próbált úrrá lenni, amikor lehetséges válaszként úgy döntöttek, halasztást sem javasolnak ugyan, de annak opcióját is hangsúlyozottan nyitva h agyják, hogy indokolt esetben a következő
