Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-09
10 A Mladickuda rc felelőseit keresik Belgrádban - A Mladicügy körüli bonyodalom kormányválsághoz vezethet Szerbiában Magyar Hírlap 2006. május 9. A felelősség kérdését feszegetik Belgrádban a Ratko Mladic elfogására indított akció kudarca miatt. A G17 Plus szeptembe rben kiválik a kormányból, ha addig nem kerítik elő a szökevényt. A Mladicügy körüli bonyodalom kormányválsághoz vezethet Szerbiában, ha belátható időn belül nem sikerül letartóztatni a boszniai szerbek háborús bűnökkel vádolt volt katonai parancsnoká t. A kormánykoalíció második legerősebb formációja, a G17 Plus tegnap válaszút elé állította Vojislav Kostunica kormányfőt: vagy elkerül Mladic Hágába a nyár végéig, vagy kilépnek a kabinetből, és csatlakoznak a Boris Tadic elnök vezette ellenzéki Demokrat a Párt (DS) követeléséhez, hogy írjanak ki rendkívüli választásokat. Miroljub Labus kormányalelnök, a G17 Plus vezetője, már be is nyújtotta lemondását, és azt tegnap a parlament minden vita nélkül elfogadta. Nemcsak az ellenzéki pártok, hanem a politikai elemzők is követeli a felelősök megnevezését az elfogatási akciók kudarca miatt. A legtöbben a belügyminiszter és a titkosszolgálat vezetőjének lemondását követelik, mivel őket tartják a leginkább felelősnek azért, hogy a srebrenicai vérengzés elrendelője még mindig szabadlábon van. Kostunica utasította a belügyi szerveket: minden eszközt vessenek be, beleértve a tábornok testőreivel szembeni fegyverhasználatot is. A kormányfő eddig óvakodott a fegyveres konfliktusoktól, és a hágai vádlottakat önkéntes fel adásra buzdította. Az is újdonság, hogy engedélyezte egyes pravoszláv templomok és kolostorok átkutatását is. A hétvégi, eddigi legátfogóbb kutatás is sikertelen volt, nem találták meg Mladicot a nyugatszerbiai Valjevo környékén, ahol néhány éve hétvégi házat vásárolt. Két helybeli méhész házát és gazdasági épületeit kutatták át, akik korábban kapcsolatban álltak a hobbiból méhészkedő tábornokkal. vissza Egyoldalúság helyett kölcsönösség Magyar Hírlap 2006. május 9. Szerző: Bíró Béla A nagy európai államok hatalmas összegeket költenek arra, hogy a külföldiek jobban ragaszkodjanak hozzájuk. Ezt a ragaszkodást Magyarország tőlünk, határon túliaktól szinte ingyen kapja A magyarországi választások egyik legörömtelibb momentuma az volt, hogy a határon túli magyarok kérdéskörét sikerült távol tartani a kampányhangulattól. Igaz, ez az állítás is némi helyesbítésre szorul. A Fidesz ugyanis, ha szóban nem is, de tettel mégiscsak megsértette a megállapodást. A kampánycsend előtt tribünjére ültette határon túli klienseit, s a szervezők a nagygyűlés lezárása gyanánt a résztvevőkkel a magyar Himnusz mellett a Székely himnuszt is elénekeltették. A szolidaritás kérdése Hogy e forgatókönyvnek milyen szerepe volt a FideszKDNP választási vereségében, azt tudomásom szerint eddig nem vizsgálták, legalábbis a nyilvánosságnak is hozzáférhető formában nem. Az azonban bizonyos, hogy nem volt hatástalan. A Fideszválasztók között is jócskán vannak olyanok, akik a határon túli magyarok iránti magatartás bizonyos formáit nem tartják elfogadhatónak, még akkor sem, ha a párt kormányfőhelyettesi posztra jelölt képviselője egy "óvatlan pillanatban" azt ígérte nekik, hogy kedvező döntés esetén eljöhet az ő országuk, azaz húsz évig tartó jobbo ldali dominancia köszönthet be Magyarországon. Az így értelmezett nemzeti "szolidaritás" elutasítását sok módon minősíthetjük, érzelmileg megterhelt változataival én magam sem tudok egyetérteni. A politikai felhangoktól megtisztított szolidaritásra azonb an a határon túli kisebbségeknek és Magyarországnak egyaránt égető szüksége van. A helyzet korántsem olyan egyoldalú, mint amilyennek némelyek hajlamosak feltüntetni. A határon túlról érkező, de családja révén mégis a határon túli területekhez kötődő vendé gmunkások adó- és járulékbefizetései ugyanis úgy gazdagítják – immár másfél évtizede – a magyar költségvetést, hogy az újraosztásból a befizető és családja aligalig részesülhet. Gyakran még részlegesen sem. Érdemes volna egzakt tudományos módszerekkel is utánajárni, hogy a határon túli magyaroknak szánt segélyek, amelyek Magyarországon oly sokakat irritálnak, hány százalékát teszik ki ezeknek a bevételeknek. És akkor a feketemunkáról, amelynek haszna szintén a magyar állampolgárokat gazdagítja, nem is besz éltünk.
