Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-06
27 Metamorfózis Nemzeti önkormányzat helyett párt, sokszínűség helyett véleményhomogenitás, belső demokrácia helyett pártfegyelem, nemzeti értékek helyett egyéni és klikkérdekek, érvelés helyett kommunikáció. Íme egyetlen bővített mondatban az RMDSZ 16 éves fejlődéstörténete. Tulajdonképpen a legfájdalmasabb e sorban az utolsó pont, mivel szinte lehetetlenné teszi az érdemi párbeszédet, a magyar sorskérdések őszinte megtárgyalását, a konstruktív magyar együttműködést. Az RMDSZ kommunikál. Az érvelés belefér a kommunikációba, de nem szükségképpeni része annak. A politikai kommunikáció leggyakrabban a másik melletti elbeszélés, nem tartalmaz válaszokat a vetélytárs kérdéseire, arra épít, hogy a választópolgárok többsége nem szembesíti egymással az álláspontokat, nem érzékeli a logikai bakugrásokat, az elhallgatásokat, a csúsztatásokat, s bizony legtöbbször a hazugságokat sem. Tudjuk, érvelni kényelmetlen dolog, elvégre ennek keretén belül reflektálni kell a másik fél mondanivalójára, reagálni ke ll felvetéseire, és ráadásul mindezt az arisztotelészi logika szabályait betartva. Ezt a luxust aligha engedheti meg magának az az etnikai szavazóbázissal rendelkező román versenypárt, mely képtelen bármiféle jövoképet felvázolni a képviselt közösség számá ra, mely nagy előrelépésnek minősítette az etnodiszkriminatív 1999es oktatási törvényt, sikernek a Szabadságszobornak egy román diadalívvel szemben történő felállítását, mely kulturális autonómiának nevezi egy közjogi kompetenciák nélküli párttestület fe lállítását (a kisebbségi törvénytervezet több pontja is előrevetíti, hogy a Kulturális Autonómiatanács egy RMDSZdominált testület lesz, ha lesz), mely programját, politikáját nem a magyar érdekekhez, hanem a román igényekhez igazítja, s mely pozícióját vé gső soron a román hatalomtól nyeri. Pánik Itt érkeztünk el a lényeghez. Az RMDSZ pánikban van. Traian Basescu román államelnök kétszeri, több órás tárgyalása Szász Jenővel, a Magyar Polgári Szövetség elnökével azt jelzi, hogy Markóék nem írhatják immáro n le az „ellenzéket”, a hithű autonomistákat azzal, hogy párbeszédképtelenek, hogy nem nyújtanak alternatívát. S ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy Szász Jenőnek sikerült elérnie a már hosszú ideje az RMDSZ miatt működésképtelen székelyudvarhelyi városi ta nács feloszlatását, akkor bizony érthető Markóék hisztériája. Pánikhangulatot lehetett kiolvasni a legutóbbi, március 18ai SZKTülésről szóló híradásokból is. Markó Béla és társai cserbenhagyva érzik magukat, s nem véletlenül. Eddig a román hatalomra táma szkodva nyugodtak lehettek: amíg nincs más magyar erő a páston – ezek megmérettetését megakadályozza a román államhatalom – , addig négyévente a magyar választók alternatíva hiányában rászavaznak az RMDSZre. Ha viszont a román hatalom leveszi a kezét a szö vetségről, akkor bizony felettébb kényelmetlen helyzetbe kerül az álképviseleti nómenklatúra. Ilyen kényelmetlen helyzetben pedig az ember könnyen elveszti a fejét. Az RMDSZ kommunikációját figyelve annak lehetünk tanúi, hogy a tolvaj kiált fogdmeget. Mark ó Béla vádolja elvfeladással Szász Jenőt, s rója fel neki azt, hogy beleegyezett volna Basescu székelyudvarhelyi fellépése esetén abba, hogy Csapó József ne kiáltványként olvassa fel az autonómiáról szóló határozatot, hanem saját véleményeképpen adja azt e lő. „Azt reméltem, hogy akik ma alternatívát hirdetnek, azok rendelkeznek egy másik programmal, egy másik eszközrendszerrel. Rájöttem, hogy van alternatíva, de ez rossz alternatívája az RMDSZ önálló, következetes politikájának: a szájhősködés és a megalku vás, a hihetetlen elérzékenyülés egy államfői látogatástól, a lemondás az autonómiát célzó minden programpontról – ez az alternatíva.” Az RMDSZ honlapján olvasható beszámoló szerint: „Markó Béla úgy vélte, fájó, hogy Szász Jenő polgármester az államfő szék elyudvarhelyi látogatása, valamint a cotrocenii megbeszélés során egy szóval sem említette a magyarság igényeit, az autonómiát. Mi is sokszor megtettük ezt az utat a székelységtől Bukarestig, de sohasem fogyott el útközben a programunk. Nekünk soha román politikus nem szabta meg azt, mit olvashatunk fel, hogyan nézzen ki a beszédünk. Elmondta, március15ét megelőzően maga is beszélt az államfővel, aki elmondotta, a polgármester folyamatosan egyeztetett az államelnöki hivatallal a székelyudvarhelyi gyűlése n felolvasandó dokumentumok megalkotása során, az államfő március 15ei székelyudvarhelyi látogatása érdekében pedig a polgármester maga is mindent megtett, hogy az eseményen ne olvassanak fel semmilyen kiáltványt vagy más autonómiadokumentumot. A közlés szerint az, hogy végül az az ígéret nem teljesült, az nem a polgármesteren múlott, de ez is hűen jelzi, a városvezető viszonyulását mindahhoz, amit az autonómia jelent. A mi szövegeinket nem Cotroceniben írják – szögezte le az elnök, egyúttal rámutatva ar ra is, együtt kell működni az arra hajlandó román politikusokkal, de csakis önálló módon, egyenrangú partnerként. Az RMDSZ azért lehet eszközeiben mérsékelt, mert következetesen képvisel radikális célokat: Markó Béla szerint az RMDSZ ereje abban rejlik, ho gy Bukarestben sem mond mást, mint Erdélyben.”
