Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-29
18 mellénk szegődik. Földművesek gyermeke. Édesapja 1928ban jött ide Munkács melletti szülőfalujukból, édesanyja pedig 1935ben vele. Ő akkor tízéves volt. R övidesen már tucatnyi argentínai magyarral ülünk az asztal körül. Többnyire idős emberek, de ahogy az életük fontosabb mozzanatait sorolják, kiderül, hogy jóval fiatalabbnak néznek ki, mint amennyit én gondolok. Nagy Irén és Erzsébet testvérek. Kárpátalján születtek. Egyikük Rosarióban él, s most a testvéréhez jött, itt üdül. Kiderül, hogy Fodor József családját már odahaza is ismerték, szüleik baráti viszonyban voltak. Argentínát az iskolai térképen látták. Drága volt a hajóút, a legolcsóbban 30 nap alatt lehetett elérni ide. Nagyék apja úgy tudott ideutazni, hogy a z otthoni ház felét eladták, az asszony a két lánygyermekkel pedig csak később jött utánuk. A családi legendák szerint az anyjuk, miután a ház másik feléért járó összeget is kifizették neki, s elindultak hajóval Argentínába, a megérkezést követő benyomások hatására azt mondta a férjének: „Hova hoztál minket, a pokolba?” Édesanyjuk először ebédet főzött a Rosarióban élő magyaroknak, mert számukra a magyar koszt nélkülözhetetlenlen volt. Apjuk gyárban dolgozott, s ott tudta meg, hogy északon a földműveseknek nagy lehetőségeik vannak. Ezt követően kerültek Chacóba, s gyapotot termeltek. Ingyen telepedhettek le az állami földön, mert sok volt belőle, és nem volt, aki megművelje. Szalma Antonio apja 1929ben érkezett Argentínába négy gyermekkel. Buenos Airesben p ár napot töltöttek, majd vonattal indultak Chacóba. Testvére, Szalma Gizella azt mondja, ő magyarul eszik. Káposztás tésztát, túrós csuszát szalonnával, rigójancsit, dobostortát, kalácsot és pozsonyi kiflit készít megrendelésre. Pajor János bácsi nagybátyj a volt itt az első elnök, 1932től 28 éven át. Jugoszláviából: Bánátból, Bácskából származtak a felmenői. A klubban akkoriban évente két bált tartottak, járt itt Szeleczki Zita és Mezei Márta színész is. A Villa Angelai magyarok 1932ben tömörültek egyesü letbe. Az ütöttkopott helyiség falán Rákóczi képét látom. „Maradj hű Szent István országához” – olvasom egy plakáton. További posztereken a budapesti Hősök tere. Az egyesület ötvenedik évében lett a klub utcája magyar utca. A telepesek ásóval, kapával, cs ákánnyal irtották az őserdőt. Gyilkos melegben, porban, a higiénia minden kényelmétől távol, hogy utat vágjanak az utánuk jövőknek – mondta akkor Chaco tartomány kormányzója a „honfoglaló” magyarokról. Kifelé menet Kocs Moisesszel váltok szót. A fiatalembe r méhészettel és marhatenyésztéssel foglalkozik. Nem tudja, mi az a stressz. Már kivitte a tejet a vele leszerződött házakhoz, mára nincs több munkája. Amíg van marhahús, nincs probléma, állatuk meg van elég – mondja irigylésre méltó nyugalommal. A szomszé d faluban, Coronel Du Gratiban szintén van magyar klub. Ferencsik Katalin alelnök konyhájában nagy poszter, rajta a felirat: Magyarország többet érdemel. Kérik, küldjünk majd nagy képeket nekik Magyarországról, mert szeretnék a klub épületét díszíteni velü k. Az egyesület két éve kért a régi Magyarországról térképet a Buenos Airesi nagykövetségtől, de válaszra sem méltatták őket. Kiderül az is, hogy a gyermekként ide került vagy már itt született magyarok nagyon szeretnének egyszer eljutni Magyarországra, d e anyagi okokból nem tudják ezt megtenni. Kivétel Vajda Esteban (István) és Ferencsik Katalin, akik pár éve jártak nálunk. Lenyűgözte őket Budapest és a nagyvárosok szépsége. Vajda István a budapesti Népligetből hozott haza néhány kiló fekete földet, s azt üvegekben osztotta szét a két klub idős tagjai között. Vencsellei István debreceni fotóművész argentínai utunk előtt keresett meg azzal az ötlettel, hogy nem lennee kedvünk a még sohasem látott, kint élő unokatestvérét felkeresni. Vencsellőiék a szabolcs i Nyírlugosról származnak, és István apja, illetve annak testvére az 1920as években emigrált az Egyesült Államokba. Nem érezték jól magukat, így egyikük hazajött, a másikuk pedig Argentínában próbált szerencsét. A hazatelepült Vencsellői kuláklistára kerü lt, ezért is változtatott meg egy betűt a nevében fia, István, a debreceni fotóművész. A kint maradt testvér leánya, Juliska a mi Mar del Platai vendéglátónk. Az óceánparti fürdővárosba modern távolsági busszal jutunk el. Juliska apja a Buenos Airesi met róépítésen is dolgozott, majd nyugdíjasként döntött úgy, hogy a jó levegőjű Mar del Platára költözik. Kint született lánya, Julia Victoria Vencsellői sohasem járt még Magyarországon, de tisztán beszéli a magyart. Unokatestvérével telefonon tartja a kapcsol atot, s most itt az alkalom, hogy megkóstolja a sokat emlegetett halászlét. Az ajándékba hozott paprikával megpróbálunk utánzatot készíteni. Juliska férje, Juan José Junakovic a horvát Sibenik környékéről származik. Nézzük a régi családi képeket, a szülőké t, aztán „Barát Lajos bácsimét”, aki 1948ban öltönyben levendulát árult a Buenos Airesi Florida bevásárlóutcában. A gyermekek, teljes nevükön Leandro Matias Junakovic Vencsellői és Hilen Elizabeth Junakovic Vencsellői tizenévesek. Hilen mutatja egy iskol ai dolgozatát a Vencsellői család történetéről. Aztán Leandro megszólal magyarul: „nehéz élet volt”. vissza Palacktáncoltatás - Fekete Edward korlátozott demokráciája – „Az álom két szláv nép testvéri állama volt” Magyar Nemzet 2006. április 29. Szerző: Tamáska Péter
