Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-28
6 kérniük kell a HT magyaroknak, és akkor megadatik, csak hát a kormány úgy ítélte meg, hogy a kérés „nem artikulálódott ”. Nos, van is ebben némi igazság, hiszen 1998ban Markó Béla még „nem hitte, hogy a kettős állampolgárság megoldás lenne”, de bizony még Tőkés püspök „se tudott egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni”. A többi HTM vezető, illetve közösség meg – valljuk be – nem sok vizet zavar. Érdekes azonban visszaemlékezni, mit nyilatkozott a Magyar Szónak 1998ban, hetekkel a hatalomváltás előtt Németh Zsolt (akkor a Fidesz alelnöke), aki mai napság teli szájjal kettősállampolgárságozik rendszeressé váló vajdasági haknijain. A kettős állampolgárság igényével kapcsolatban ezt mondta: „A jelenlegi körülmények közepette erre az igényre sem egyértelmű igennel, sem egyértelmű nemmel nem szabad válaszolni. Hiszen félő, hogy ez a határon túli magyarságra nézve olyan szívó hatást gyakorolna, különös tekintettel egy euroatlanti csatlakozási folyamatra, hogy ezzel gyakorlatilag a magyar állam kimondaná a határon túli magyar közösségek felszámolására irányuló ítéletét.” (Magyar Szó, 1998. március 15.) Nem tudom, hogy Vajdaság k ivételével mely HTM területen változtak meg 2004re olymértékben a körülmények, hogy egy politikus ennek hatására a magyarok beözönlésével (avagy pepitában: a HTM területek kiürülésével) való riogatástól eljusson az ugyanezzel riogatók lehurrogásáig. Gyu rcsány Ferenc negatív megítélése a HT magyarok körében egyértelműen és egyedül a kettős állampolgárság ügyével hozható összefüggésbe. Minden egyéb „bűne”, az, hogy ifjú kommunista volt, az, hogy multimilliomos, az, hogy hosszú az orra, tehát hazudós, csak ez előbbiből következik. A neszesemmifogdmegjól magyarigazolványt osztó Orbán Viktornak könnyebb volt megbocsátást nyernie HTM körökben, amiért egykoron, a kilencvenes évek elején még vad liberális volt, amiért a fiúkkal a bányába ment, amiért rászabad ította az országra a politikai drámák abszurd figurájának szerepébe illő Torgyán Józsefet, amiért a négy évvel ezelőtti választás előtt nyíltan kokettált a szélsőjobboldallal. Ezer szerencse, hogy az idei kampányban egyetlen mérvadó politikai erő sem játsz ott rá a rasszizmusra, a vezető pártok nem húztak sem a jobb, sem a balszél felé, szó sem volt arról, hogy begyűjteni igyekeztek volna a szélsőséges ideológiában szenvedő polgárok szavazatait. Ennek ellenére – és kétségkívül ez az idei választás egyik leg főbb hozadéka – sem a MIÉP, sem a Munkáspárt nem tudott még csak a parlamenti küszöb közelébe sem érni. Magyarországon demokrácia, joguralom és szabadság van. Akárhogy is csűrjükcsavarjuk, ez a helyzet – legalább is abból az irányból nézve, amerre Szerb ia és benne a vajdasági magyarság is törekszik. Akár egyik, akár másik komolyabb politikai opció győzött is volna a választáson, a legfontosabb értékek, a demokrácia, a joguralom és a szabadság nem sodródnak veszélybe. Nagyon jó, hogy így van, és erre büsz ke lehet minden anyaországi és határon túli magyar. Nagy kár, hogy mindezt ilyen bizonyossággal, sőt semmilyen bizonyossággal nem mondhatjuk el Szerbiáról. Éppen ezért a legnagyobb badarság a magyar baloldalt a szerbiai szocialistáknak vagy a radikálisok nak megfeleltetni. Az ilyen párhuzamba állítás ugyanis nem ritkaság egyes VM körökben. Mindenesetre furcsa, mert – bár erről sem készült tudtommal mérvadó közvéleménykutatás – a korábbi szerbiai választásokon bizonyosságot nyert, hogy a vajdasági magyarok , ha nem magyar előjelű pártot támogatnak (márpedig egyre kevesebben támogatnak magyar előjelű pártot), akkor többnyire a baloldali és liberális szerbiai pártokra szavaznak, ezekkel szimpatizálnak. A Demokrata Pártnak, a Szociáldemokrata Ligának, a G17 Plu sznak és újabban a Liberális Demokrata Pártnak van a legtöbb magyar kádere. Aztán: a demokratákkal és a ligásokkal értette meg mindeddig a legjobban magát a VMSZ is. Vagy emlékezzünk arra, hogy a VMDP anno az azóta a politika süllyesztőjében eltűnt, szociá ldemokrata Vuk Obradovićtyal nyomult egy rövid ideig. A VMDKsok pedig a radikálisokhoz csapódásuk eredményét könnyen lemérhették az előrehozott helyhatósági választáson Óbecsén. Nem lehet tehát általánosítani, és azt mondani, hogy a HT magyar eleve jobb oldali beállítottságú, ami magyarra lefordítva annyit kellene hogy jelentsen: Fideszpárti. Azt is csak a mikolamórickák hihetik, hogy évtizedekre bebetonozható lenne egy Fideszkormány, ha a HT magyarok is szavazhatnának. A pártpreferencia határon túl is változó kategória. vissza Magyarország a parlamenti választások után Budapest Analyses 2006. április 26.
