Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-27
17 A tévé vezet ő i jogi úton próbálják érvényteleníteni a m ű sorszórási tanács döntését Vihart kavart a tévéfrekvenciák elosztása Belgrádban, mivel nem kapott m ű sorszórási engedélyt az RTL és Bogoljub Karic bankár tévéje. Karicék adóját tegnap rend ő rök szállták meg. Az Országos M ű sorszórási Tanács azzal indokolta döntését, hogy a két tévéállomás nem nyújtott kell ő pénzügyi garanciát, alapítóik jogi státusa homályos. A BK televízióna k zárolták a bankszámláját is. A népszer ű adó erélyes tiltakozási kampányba kezdett m ű soraiban, válaszul a médiahatóság azonnali hatállyal ideiglenesen megvonta t ő lük a sugárzási engedélyt. A tévé vezet ő i jogi úton próbálják érvényteleníteni a m ű sorszórási tanács döntését, a dolgozók pedig tüntetéssel fenyeget ő znek. Az ismert nyugati RTL konszern ugyancsak panasszal él. A bírálókhoz csatlakozott Dragan Kojadinovic kultuszminiszter is, követelve, hogy a tanács vonja vissza döntését, s az ügyet vigyék a parl ament elé. A két jelent ő s tévéadó kiselejtezése annál furcsább, mivel az öt szabad frekvencia egyikét egy olyan cégnek ítélték oda, amely eddig nem is sugárzott m ű sort. Elemz ő k szerint a BK tévé politikai okokból lett kegyvesztett, miután eljárás indult t ulajdonosa, Karic bankár és pártvezet ő ellen gazdasági visszaélés vádjával, valójában azért, mert Szerbia Ereje nev ű pártja népszer ű ség tekintetében a harmadik helyre tornázta fel magát, és veszélyt jelent a kormánykoalícióra nézve. A politikai babérokra p ályázó bankár külföldre szökött a letartóztatás el ő l. vissza Vigyázó szemeink Magyar Hírlap, 2006. április 27. Szerző: R. Székely Julianna Meg voltam gy ő z ő dve, hogy posztszocialistafeudalista magyar közerkölcsömnek kife jezetten jót tesz a fejlett európai erkölcs. Megkavart ez a hír a strasbourgi panamáról, pedig azt hittem, engem panamázási, korrumpálási ügyekkel már nem lehet sokkolni: panama nélkül a homo sapiens olyan volna, mint a kardhal kard nélkül, rég kihal mind a kett ő . Ahmad Saleh egyiptomi történész szerint a világtörténelem legels ő ismert korrupciós ügye háromezer éves. Egy összeesküv ő csoport akkor ki akarta rabolni a piramisok aranykincsét, majd miután lebuktak, a magas rangú hivatalnokoknak szabad elvonulást bizt osítottak, az alacsonyabb társadalmi st á tusúakat viszont elítélték. Háromezer évvel kés ő bb Fazakas Szabolcs, az Európai Parlament költségvetésellen ő rzési bizottságának elnöke viszont azonnali vizsgálatra szólította föl az EU csalás elleni hivatalát és sz ámvev ő székét, miután fény derült egy gyanús ügyletre az EP strasbourgi épületrészeivel kapcsolatban. Hogy háromezer év alatt mennyit fejl ő dött az emberiség, mi sem mutatja jobban, mint hogy Fazakas elnök tudni és a közvéleménnyel is tudatni akarja, ki mind enki ismerte az ügyletet, s aki ismerte, mennyiben felel ő s. Az ügy egyébként szimpla. Az EP hivatalnokai nem közvetlenül a tulajdonostól, egy Erasmus nev ű holland cégt ő l béreltek két strasbourgi épületet, hanem áttétellel a város tanácsától, amely a tíz é s fél millió eurós bérleti díjra rátett még durván egymilliót. Szakért ő k azóta is számolják, mennyit vágott zsebre a város, illetve vezet ő i, a dolog ugyanis huszonöt éve így folyik, tekintetbe kell venni, mikor mennyit ért egy euró. Ennek fényében sejteni kezdjük, mi mindenre gondolt a hajdani EUparlamenti f ő könyvel ő , akit azért rúgtak ki, mert nagy korrupciókra, összefonódásokra célozgatott a szervezeten belül, de semmit sem tudott rendesen bizonyítani. Persze Fazakasék sem tudtak volna, ha a parlament n em akarja megvenni az épületeket, amelyeknek árát a bérleti díjra támaszkodva számolták ki, és ez olyan brutális összeget eredményezett, hogy a csalás- és korrupcióellenes hivatalnak is fölt ű nt. Meg vagyok kavarva. Mindenekel ő tt, ugye, büszkének kell lenn em, hogy a negyed évszázados stikli végére egy magyar ember által elnökölt bizottság kíván pontot tenni. Gy ő zött a magyar becsület és virtus. Igen ám, csakhogy magyarként az európaiságomra, európai uniós tagságomra is büszke vagyok. Mi több, meg voltam gy ő z ő dve, hogy posztszocialistafeudalista magyar közerkölcsömnek kifejezetten jót tesz a fejlett európai erkölcs. Nem úgy, hogy én és honfitársaim jobb emberek leszünk az európai házban, mint amilyenek a legvidámabb barakkban voltunk, mert jó és rossz ember sehol sincs (kivéve néhányat), csak jobban vagy kevésbé ellen ő rzött van. Illetve dehogy. A lényeg nem az ellen ő rzés, hanem a több évszázados normarendszer, amelyet mindenki az anya- és iskolatejjel szív magába. Továbbá a félelem. Nem a hatalomtól vagy egy mástól, inkább a következményekt ő l, mert ha Magyarország egy következmények nélküli ország, mint mondani szoktuk, akkor vigyázó szemünket érdemes ismét "Párizsra" vetni. Civilizációra, jogkövetésre, szigorú igazságszolgáltatásra, ilyesmikre. Mondhatnánk, Franciaország az mégse Strasbourg. És tényleg nem. Franciaországról az európai korrupciós térben el ő ször is az ottani állami vezet ő k lakásbotrányai ugranak be. Aztán a mez ő gazdasági támogatások, amelyekb ő l papíron exportált, kibe utaztatott termékekkel le hetett nagy összegeket lenyúlni, de ezeket mára lassan visszaszorítja a föld alapú támogatások elterjedése. Beugrik a francia Edith Cresson, aki többek között a fogorvosát tette meg uniós tanácsadójának, bele is bukott, s ő t vele az egész akkori, Santerfél e Európai Bizottság.
