Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-04
6 Steinbach asszonyt Ungváry Krisztián. A magyar történész nemcsak a Steinbachféle Zentrum gegen Verteibu ng tudományos tanácsadó testületének tagja, hanem Magyarországot is képviseli az Emlékezés és Szolidaritás Európai Hálózatában. A XX. század történelmét, így a totalitárius diktatúrákat és a kényszerkitelepítéseket kutató és dokumentáló alapítványt még tav aly február elején hozta létre a Schröderkormány, a Steinbachprojekt "ellenében" indított kezdeményezéshez csatlakozott Lengyelország, Szlovákia és Magyarország is. Ungváry ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma még mindig nem tette meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy elinduljanak a partnerországokkal egyeztetett projektek. Ez utóbbiak közé tartozik "A szomszéd szemével" című vándorkiállítás, amely keretében a magyarok például a benesi dekrétumokat, a szlovákok az 1918 utáni magyar nacionalista politikát dolgoznák fel és mutatnák be. vissza Szorul a hurok Nastase körül - Bukarest bizonyítani kívánja, hogy komoly küzdelmet folytat a korrupció ellen Népszabadság • Tibori Szabó Zol tán • 2006. március 4. Hetek óta folyik Bukarestben a látványos, váratlan fordulatokban bővelkedő szappanoperaszerű akciósorozat, amelynek segítségével Románia azt kívánja bebizonyítani a májusra várt újabb uniós országjelentés előtt, hogy komoly küzdelmet folytat a korrupció, a nagyhalak ellen. Az emberek egyre inkább nevetséges tévésorozatnak tekintik a korrupciós kirakatakciók újabb és újabb, az esti hírműsorokban bejátszott részeit, s úgy vélik, hogy a román hatalom mind a népet, mind pedig az EUt manipulálni akarja. Talá n sikerül is, véli egy kolozsvári diák, hiszen annak idején a román forradalmat is a tévével csinálták, a hatalmat is a televízió segítségével vették át azok, akik ma is birtokolják. Minden jel arra mutat, hogy a történéseket a háttérből Traian Basescu á llamelnök irányítja, bár erre közvetlen bizonyíték nincs. Kétségtelen, hogy az "üldözöttek" sora nagyjából megegyezik az államfő politikai ellenfeleinek névsorával. Így nem csoda, hogy Adrian Nastase volt kormányfő, és ellenfele a 2004es államelnöki válas ztásokon közel jutott ahhoz a ponthoz, hogy letartóztassák. Az ügyészség már sokadik alkalommal házkutatást tartott Nastase szomszédjainál és nagyobbik fiánál, mivel magánál a szociáldemokrata politikusnál ez parlamenti tiltás következtében nem sikerülhe tett. A hurok mégis szorul Nastase nyaka körül, aki már arról volt kénytelen beszélni, hogy bezzeg, amikor az ügyészek Traian Basescut akarták őrizetbe venni a román hajóflotta elkótyavetyélése okán, ő a letartóztatást ellenezte. A kijelentés felháborodá st keltett, s Nastase ellenfelei azonnal rácsaptak: íme, a világos bizonyítéka annak, hogy a szocdem kormány idején a politika irányította az igazságszolgáltatást. A volt miniszterelnök kénytelen volt retirálni, s közölte, hogy soha nem avatkozott bele az ügyészség dolgába, Basescu őrizetbe vételét csak elvek szintjén kifogásolta. A meggondolatlan kijelentést sokan könyörgésnek tekintik. Az egyik napilap "Könyörülj rajtam, Traian!" címmel érzékeltette, hogy Nastase tulajdonképpen esedezve kérte Basescut, vegye védelmébe. Nastasét és feleségét korrupcióval, csúszópénzek elfogadásával vádolják. A botrány akkor pattant ki, amikor a tavalyi vagyonbevallásából kiderült, hogy csaknem egymillió eurót örökölt felesége egyik nagynénjétől, aki egyébként szerény sors ú nyugalmazott tanárnő volt, de aki több mint kilencvenéves korában hirtelen ingatlanspekulációba kezdett, és tavaly már rendkívül sikeres üzletasszonyként költözött el ebből a világból. vissza Szemmelverés egyenes adásban - Százmillió lejt is érhet a tévében sugárzott magyargyalázás Népszabadság • Papp Sándor Zsigmond • 2006. március 4. A vicc valójában lefordíthatatlan, erejét román nyelven adja ki igazán. Ám a hazai ORTTnek megfelelő román Országos Audiovizuális Ta nács tagjai már nem derültek annyira a poénon: egy évvel ezelőtt 50 millió lejre büntették azt a csatornát, ahol a vicc elhangzott. Ez akkoriban a kiszabható maximális büntetésnek számított. A tévétársaság természetesen megfellebbezte a döntést, és az ille tékes román bíróság nekik adott igazat, mondván humorban nagyobb a tűréshatár, mint a nyilvános közbeszédben.
