Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-31
24 viszonyt megmagyarázhatatlanul és indokolhatatlanul terhelő lépéseket. Stratégiai tervezésről így aligha beszélhetünk, hiszen a tárca ilyen s zempontból felszívódott a kormányzati struktúrában, vezetője pedig azzal büszkélkedhet, hogy ő a kabinet legkevésbé észrevehető tagja. Mentségére szóljon, hogy az MSZP Kovács Lászlóval együtt száműzte a kormányzatból magát a külpolitikát is. Olyannyira, ho gy a miniszterelnökváltásnál a tárcát ajánlgatták a szocialisták a koalíciós partnernek. Már a derék expártelnök is a Köztársaság tér kihelyezett irodájaként kezelte a Bem rakpartot, ám ennek ellenére is megmegszólalt benne a külpolitikus. Utódját már el eve úgy választották ki, hogy ilyenről szó se lehessen, s a külpolitika teljes egészében a belpolitikát, egész pontosan a miniszterelnök érdekeit szolgálja. Így az elmúlt négy év pedig csak alátámasztani tudta azt a tételt, hogy egy ilyen méretű ország szá mára katasztrófa, ha a külső kapcsolatrendszert a másik fél belpolitikai fékezésére, lejáratására, szembeállítására használja. Ráadásul ez a megközelítés, a nemzeti konszenzus hiánya blokkolja a stratégiai megközelítést, miközben az országnak elemi érdeke lett volna, hogy új geopolitikai helyzetében, az Európai Unió tagjaként pontosan meg tudja határozni nemzeti érdekeit. Természetesen a szociálliberális kormány sem ezt ígérte. Az a felütés ugyan eleve gyanús volt, hogy majd mindent rendbe tesz, hiszen a bi zonyos területeken kétségkívül érzékelhető problémák ellenére nem kellett romokon sétálva megkezdenie a működést. Ám ha már romok nem voltak, kreáltak, a váltást követő személyzeti politika, a hisztérikus tisztogatás ugyanis felért egy nehézbombázással a K ülügyminisztériumban. No, de vegyük végig a főbb relációkat! A külügyminiszter úgy látja, hogy Magyarország elismerést váltott ki politikájával az Európai Unióban és a NATOban, különösen azokon a területeken, például a szomszédságpolitikában, ahol Magyaro rszág hozzáadott értéket tud hozni. Ezzel szemben nem igazán találtuk meg a helyünket az EUban, néhány kivételtől eltekintve – ilyen volt a költségvetési vita – az érdekek átgondolt meghatározása, legalább középtávú stratégia híján inkább csak sodródunk, így a lengyelekkel ellentétben az új szomszédságpolitika kialakításához is a lehetőségeinknél jóval kevesebbet tudunk hozzáadni. Ebben a dimenzióban Magyarország szakosodásának elsődleges területeként Budapest a NyugatBalkánt és a keleti szomszédságpoliti kát jelölte meg. A minisztérium komoly diplomáciai sikernek tekinti a csatlakozási tárgyalások megkezdését Horvátországgal, a szomorú valóság azonban az, hogy minden törekvés ellenére még itt is elvitte előlünk a pálmát Ausztria. Ukrajnáról pedig beszélni sem érdemes, mert ott legfeljebb néhány stratégiai hibával vetettük magunkat észre. A NATOban még rosszabb a helyzet, hiszen a szövetség folyamatosan bírál bennünket, amiért minimális vállalásainkat sem teljesítjük. Még kevésbé lehet egyetérteni azzal a t étellel, miszerint ma összehasonlíthatatlanul jobb lenne a kapcsolatunk a térség országaival, beleértve Lengyelországot is, mint négy éve. Elég utalni a Lech Kaczynski programja kapcsán tapasztalt meglepő és udvariatlan gesztusokra a magyar kormányzat rész éről, de nem tett jót az együttműködésnek az sem, hogy az orosz kapcsolatok oltárán a magyar diplomácia lényegében feláldozta Visegrádot. Arról is beszélhetnénk, hogy a miniszterelnök évekig e szervezet csúcstalálkozóit is mellőzte, északi szomszédunkkal, Szlovákiával pedig továbbra is feltűnően hűvös a viszony. A kormány a szomszédos országok kapcsán is inkább csak látványelemeket tud felmutatni, így az együttes kormányüléseket. A külügyminiszter szerint a kormány normatív, átlátható rendszerré alakította a határon túli magyarságra vonatkozó politikáját, és a fejlesztést állította a középpontba, figyelembe véve az identitás megőrzésével kapcsolatos tennivalókat. Ezzel szemben az az igazság, hogy az apró eredmények ellenére (csíkszeredai konzulátus megnyitás a) ismét csak belpolitikai megfontolásokból (2002es kampány, kettős állampolgárságról szóló népszavazás) mélyponton van a határon túli magyarok ügye. Egyértelmű előrelépést jelent ugyanakkor, hogy kiegyensúlyozott viszonyt sikerült kialakítani az Egyesült Államokkal és Oroszországgal. Pozitívum az is, hogy markánsabban felkerült a magyar külpolitika térképére DélkeletÁzsia és Kína. Ezen kétségtelen eredményekből is sokat levon ugyanakkor, hogy a kormány belpolitikai felhanggal kezelte ezeket a kérdéseket is, ami esetlegessé és nem stratégiaivá teszi ezeket a kapcsolatokat. vissza Megismételt román nem a Gozsdura Magyar Nemzet 2006. március 31. Szerző. Rostás Szabolcs Bukarest a jelek szerint mindenképpen akadályt prób ál gördíteni a magyar – román Gozsdu Közalapítvány létrehozása elé. A román képviselőház plénuma tegnap elutasította a közalapítvány létrehozásáról a tavaly októberi magyar – román kormányülésen kötött megállapodást. Tulajdonképpen már a voksolást is éles vit a előzte meg, amelynek során az ellenzéki, szélsőségesen magyarellenes NagyRománia Párt (PRM) képviselői Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszter lemondását követelték, mivel a diplomata távol maradt a parlamenti ülésről. Az ügy pikantériája, hogy a kormány közi egyezmény ratifikálásáról szóló jogszabály elfogadásához mindössze egy szavazat hiányzott: a törvény mellett 83 honatya szavazott, ellene pedig 88, márpedig ahhoz, hogy zöld jelzést
