Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-03
14 például egy visszarendeződéstől fenyegetett Ukrajnára vagy egy újra a polgárháború felé sodródó balkáni térségre). Ez megnehezítheti még a tagsági viszonyra vonatkozó ígérvénye k hitelének fenntartását is. Milyen tényezők állhatnak a bővítési politika népszerűtlenné válása mögött? Az már a korábbiakban is megfigyelhető volt, hogy a magállamok a mélyítés érdekében egyeztek bele újabb bővítésekbe, de mára az egyre intenzívebb egy üttműködés eszméje sokat veszített vonzerejéből. Az intézményesült európai család folyamatos gyarapodása révén az unió egyre heterogénebbé vált, ami nagyon körülményessé teszi az integráció hatókörének kiterjesztését, újabb és újabb területek bevonását a k özös ügyek közé. Az általános életszínvonalemelkedés több évtizede tartó trendjének megtörése, az elhúzódó stagnálás, a jóléti állam lefaragása sokkal érzékenyebbé tette az uniós választókat és politikusokat a közös költségvetés kiadásai iránt. Az új tagá llamok felzárkóztatása és kohéziós célú támogatása iránti elkötelezettség lanyhulását jól m utatta a 20072013 közötti európai költségvetés elfogadását övező kiélezett alkudozási folyamat. Ebből persze az is következik, hogy az általános bővítésellenes hangulat ellenére a nyilván nettó befizető státusba kerülő Norvégiát, Izlandot és Svájcot már t árt karokkal fogadnák a jelenlegi tagok, ha a csatlakozás mellett döntenének. A megoldás a többsebességes integráció valamilyen formájának kialakítása lehet, ugyanis meggyőződésem szerint nem szabad belenyugodni az Európa számára eddig a legnagyobb siker eket hozó bővítési politika leállásába. A tagországonként eltérő haladási sebesség koncepciója már régóta jelen van az európai közgondolkodásban: korábban más nevek alatt is futott ez a gondolat (pl.: változó geometria, mátrixEurópa), míg jelenleg "megerő sített együttműködésként" aposztrofálják az uniós zsargonban. Közismert gyakorlati példák erre az euró bevezetése, illetve a schengeni övezet létrehozása. Jelenleg csupán a tagországok felét fogja át ez is, az is. A többsebességes integrálódás logikája p ersze sokféleképpen megvalósítható, s a megoldások nem egyenértékűek. A másod, netán harmadosztályú tagsági jogok felkínálása a később csatlakozóknak nagyon föltűnően ellentmondana az egyenlő elbánás elvének, s erősen csökkentené is az uniós tagság - refo rmokra ösztönző - vonzerejét. Sokkal inkább egy rugalmas európai konstrukció kialakítása lenne ajánlatos. Ez egy jól meghatározott standard alapcsomagból állna, ami tartalmazná azokat a politikákat, amelyeknél elengedhetetlen az integráció végrehajtása. Ug yanakkor egy sor más területen az érintett országok dönthetnének arról, hogy maradjanake továbbra is nemzeti hatáskörben a kompetenciák vagy sem. Ez a módszer teret nyithatna az unió további bővítésére anélkül, hogy ésszerűtlenül felhígulna az integráció. Ráadásul a javasolt eljárás nem akadályozná meg a jövőben a tagországok egy részének önkéntes alapú szorosabb együttműködését a jelenleg még túlzottan érzékenynek minősített szférákban. Ráadásul a javasolt eljárás nem akadályozná meg a jövőben a tagország ok egy részének önkéntes alapú, szorosabb együttműködését a jelenleg még túlzottan érzékenynek minősített szférákban. vissza A kettős állampolgárság igazi arca Végre egy jó hír. A 2006. február 16. megszavazott törvény szerint minden olyan külföldön született személynek, akinek legalább egyik nagyszülője az anyaország állampolgára volt, jogosult az anyaország állampolgárságára - Portugáliában. Repouso bemvind o! Isten hozott benneteket haza! Portugália területe és lakosságának száma is majdnem teljesen megegyezik Magyarország területének nagyságával és lakosainak számával. A becslések szerint a portugál kettős állampolgársági törvény csaknem hatmillió Brazíliá ban, Argentinban és Venezuelában élő portugált érint. A portugál kormány azonban nem ijesztgette a portugálokat száznyolcvan millió brazil, negyven millió argentin és huszonöt millió venezuelai beözönléséről Portugáliába. A portugál kormány azért nem ijesz tgetett 250 millió idegen beözönlésével és a családonként évente huszonnyolc ezer escudo ráfizetéssel, mert a portugál szavazópolgárok szemében az, akinek legalább az egyik nagyszülője portugál állampolgár volt, és az illető személy igényt tart a portugál állampolgárságra, az ugyanolyan portugál, mint a „portugál portugál.” A portugál értelmiség tagjai pedig, a mellébeszélés és hazugságok helyett tárgyilagosan ismertették a választópolgárokat a kettős állampolgárság természetéről és annak jelentőségéről: M aria da Conceição Pereira Ramos, a portói egyetem tanára, a portugál parlamenti döntést megelőzően tényszerűen megállapította, hogy a szülőföldjüktől távol élő polgároknak a szülőföldjükhöz való vonzalma létező és elfogadható, a kettős állampolgárság tarta lma pedig elsősorban kulturális és jelképes erejű. Ramos professzor kihangsúlyozta azt is,
