Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-24
26 >> Horváth István: Az erdélyi magyarság, 19872001 közötti, nemzetközi vándormozgalomnak betudható népességvesztesége >> Ki, mikor és miért le sz bevándorló? A Romániából Magyarországra bevándorolt népesség jellemzői és migrációs motivációi >> Erdélyi Társadalom Munkacsoport: Erdélyi demográfiai kutatások adatbankja >> Kiss Tamás kutatói oldala (letölthető tanulmányok) Tóth Pál Péter felveté sének kontextusa Mivel beszélgetésünk apropója Tóth Pál Péter interjúkötete, elsőként az ő (illetve a kötet alapját jelentő vizsgálat) pozícióját kísérlem meg beazonosítani. Úgy gondolom, hogy itt két kutatástörténeti perspektíva, gondolkodási irány talá lkozásáról van szó. Az első nyilvánvalóan a demográfia. Először nagyon röviden a demográfiai perspektíva néhány általános jellemvonását összegzem, majd arról a kontextusról szólok ismét csak röviden, ami migráció kérdéskörét a diszciplína epicentrumába s odorta. Ezt a magam részéről nem érzem fölösleges kitérőnek. Olyan dolgokról lesz szó, ami alapjaiban határozza meg a migrációval kapcsolatos kérdésfelvetésünket és a lehetséges válaszainkat. Demográfia és hatalmi centrumok Ha a demográfia fő jellegzet esességeit akarjuk kiemelni, akkor először a makroperspektívával összefonódott adminisztratív szemléletre kell kitérnünk. A társadalomtudományok kialakulása a modernizációhoz köthető. Szemléletükben pedig alapvető az elkötelezettség egy racionálisabban, jobban működő, diszfunkcióktól mentes társadalom megteremtése iránt. Zygmunt Baumann hívja fel egy tanulmányában a figyelmet arra, hogy a társadalomtudományok némelyikében mekkora szerepe van a racionálisan működő társadalom megteremtésének egy egészen Pl atónig visszamenő módozatának, nevezetesen a nagyhatalmú despota felvilágosításának. Kevésbé képletesen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a társadalomtudós a maga racionalizációs/modernizációs projektjeit legkézenfekvőbben úgy juttathatja érvényre, ha vala mely hatalmi projektbe építi be. Csakhogy a hatalommal való folyamatos kommunikáció a társadalomtudományos nyelvet sem hagyja érintetlenül, az maga is átvesz valamit a hatalom adminisztratív perspektívájából. Ha van társadalomtudomány, amire ez a megálla pítás érvényes, akkor az a demográfia. Azt is mondhatjuk, hogy a demográfia alapvetően egy olyan nyelv/eszközrendszer, amin keresztül egy hatalmi centrum (és ez alapvetően a nemzetállam) a maga népességét fogalmilag adminisztrálja. Hatalmi centrum nélkül e nnek a nyelvezetnek úgy vélem nem sok értelme van. Mindezt nem kritikaként, hanem tényként akartam megfogalmazni. Magam utópiának tartom azokat a tervezeteket, amelyek azt remélik, hogy a társadalomtudományok a hatalmi centrummal/centrumokkal való kommun ikáció nélkül gyakorlatba ültethetik társadalomjobbító elképzeléseiket. Azt sem tartom kívánatosnak, ha a társadalomtudományok teljesen felhagyjanak ilyen irányú igényeikkel. A fentieket azért tartottam fontosnak, mert a migrációval kapcsolatos kérdésfel vetésünket (és a köztünk lévő véleménykülönbségeket) nagymértékben az határozza meg, hogy miféle despotát szeretnénk felvilágosítani. Milyen hatalmi centrummal kommunikálunk (helyenként képzeletben) akkor, amikor demográfiai modelleket konstruálunk, hogy a segítségükkel rámutassunk a reprodukció elégtelenségére. Azt hiszem, ez nem független attól, hogyan építjük fel kutatásunk tárgyát (magát a népességet, illetve azt a társadalmat, amiről beszélünk). Nagyon úgy néz ki, hogy a legutóbbi években Erdélyben a migrációs hálózatok átalakultak. Nevezetesen arról van szó, hogy teret nyertek a NyugatEurópa (leginkább Spanyol- és Olaszország, illetve Portugália) fele mutató migrációs hálózatok. Ezeket a hálózatokat döntően románok üzemelték be és használják, a ma gyarok pedig valószínűleg döntően román nexusokon keresztül kerülnek be azokba.
