Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-23
15 is. Igaz ugyan, hogy a bírósági tárgyalásra váró Rizak indulása – aki ellen többrendbeli bűnvádi eljárás van érvényben – még kétséges, ám nem ő lenne az első, aki a börtöncellát a képviselői mandátumra cserélné fel. Fölöttébb izgalmas küzdelem folyik a kárpátaljai magyarok voksainak megszerzéséért is. Jóllehet a csatába beszálltak az ukrán pártok és tömörülések is, de a küz delem valójában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), pontosabban a „KMKSZ” Ukrajnai Magyar Párt és az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (UMDP) között folyik. Az esélyeket illetően ugyan nincsenek igazán értékelhető adatok, mivel az egész megyére kiterjedő felmérések nem tükrözik a magyarok voksolási szándékát, ám az ukrán sajtóban megjelenő elemzések furcsa módon csak a KMKSZ jelentőségével és súlyával foglalkoznak. A kárpátaljai magyarság szempon tjából a választásnak mindenekelőtt azért van különös jelentősége, mivel a magyarok valójában most szavazhatnak először egy tömbben, azaz kizárólagosan a magyarokra. A voksolás tehát egyben olyan megméretés is lesz, amely csattanós választ adhat a hatalom által évtizedeken át bagatellizált kérdésekre, nevezetesen a magyarság súlyára, szerepére és nem utolsósorban egységére, kiállására. A KMKSZ elnöke, Kovács Miklós például bízik abban, hogy a magyar érzelmű magyarok a minden szinten a szövetség által állíto tt listák jelöltjeit fogják támogatni. Egy erős KMKSZfrakció a megyei tanácsban ugyanis azt eredményezhetné, hogy a magyarok végre súlyuknak megfelelő mértékben szólhatnának bele sorsuk alakulásába. Ennek hangsúlyozására épül a KMKSZ kampánya is, amellyel kapcsolatban még a tagságon belül is merülnek fel kifogások. Legfőképpen azt vetik a vezetőség szemére, hogy nem eléggé kezdeményező, folyamatosan védekezik. Kovács Miklós szerint ennek az az oka, hogy józan ésszel előre nem lehet látni azokat a képtelens égeket, amelyekkel az UMDSZ támadja őket. Kétségtelen tény ugyanis, hogy az egyesített szociáldemokraták korábbi leányegylete, az UMDSZ semmiben nem ismer mértéket. Igaz ugyan, hogy a hatalomváltással gazdát és ágyat cserélt, az egyesített szociáldemokratá któl a szocialistákhoz csapódott, ám ez a leányzó fekvésén mit sem változtatott. A hang, a stílus és a módszer a régi maradt. Ők találták fel a spanyolviaszt, a fából vaskarikát, és minden lehetőt csakis nekik köszönhet a kárpátaljai magyarság. Abban viszo nt nem lehet megcáfolni vezetőit, hogy az UMDP valóban az összefogás pártja, hiszen a listáján szinte egytől egyig megtalálhatók azok a magyarok, akik az előző hatalomban az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt tagjaként, illetve kiszolgálójaként komp romittálták magukat. Nagy szerencse azonban, hogy a választási kampány résztvevőinek produkcióját nem maguk a szereplők, hanem az urnákhoz járuló választók fogják díjazni. Remélhetőleg mindenkit érdeme szerint. vissza Milo sevics első célpontja a Vajdaság volt - A délvidéki magyarok szerették volna, hogy az ellenük is elkövetett bűnök felett a hágai törvényszék ítéletet mondjon Magyar Nemzet 2006. március 23. Szerző: Sebestyén Imre A Milosevicskorszak érzékeny veszteségek et okozott a vajdasági magyar nemzeti közösségnek. Mintegy ötvenezerrel csökkent lélekszáma, szembe kellett néznie jogai módszeres leépítésével és az egyre erősödő, nyílt nemzeti türelmetlenséggel. A következmények ma is érezhetők. Milosevics él, és élni fog. Még sokáig. Azt a gonosz szellemet, amelyet a nyolcvanas évek második felében kiengedett a palackból, nem lesz könnyű visszaparancsolni. Tovább mérgezi a népek közötti kapcsolatokat és az emberek lelkét. Tetteinek hatását most is érzik és érezni fogj ák a térség, elsősorban az elszigetelt SzerbiaMontenegró elszegényedett lakosai. „Műve” nélküle is hat tovább. Nézzünk csak szét a szerb belpolitikai színtéren. A fél ország támogatja azokat a pártokat, amelyek milosevicsi célokat követnek. De tekintsünk távolabbra is. Az általa megindított széthullás folytatódik, mindenki, aki csak teheti, menekülne Szerbiából, amelyben halála után dicsőül meg igazán – nemzeti hősből mármár szent lesz – az a politikus, aki mérhetetlen szenvedést okozott még saját nemzeté nek is, nem beszélve az azonos vagy hasonló nyelven beszélő szomszédos népekről vagy éppen az albánságról és a magyarokról. Crna Gora heteken belül távozhat, Koszovó függetlensége pedig szintén csak idő kérdése. A válság ott ér véget, ahol kezdődött: Koszo vóban. De ezzel véget ére? S ott ére véget? Egyáltalán Koszovóban kezdődötte? A délszláv válság Újvidéken lépett át a politikaiból abba a szakaszba, amelyben már az expanziós, területszerző, nacionalista politikával a nyílt erőszak is párosult, s amely aztán már megállíthatatlanul kegyetlen vérontásba torkollott, egyik háborúból a másikba lépve. A Vajdaság volt az első célpontja a nacionalista hadjáratnak, amelyet akkor még tüntetésnek, forradalomnak becéztek, de amelyen már megjelentek az erőszakot hord ozó jelképek, jelszavak s maga a feltüzelt nacionalista tömeg is. S maga az erőszak is. A Vajdaság volt az első áldozat, s akkor még úgy gondolták, hogy a
