Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-18
13 megismerkednek a kulturális szokásokkal. A legutolsó az „egyéb” kategória, ami lehetőséget ad arra, hogy a szegény országokból elszipkázzák a tehetséges művészeket vagy a kimagasló képességű sportolókat. Nyomban zúgolódást váltott ki a szigorítás híre NagyBritanniában a több tízezer indiai és kínai étteremtulajdonos körében, ugyanis a konyhai kisegítő munkás, de még a szakács sem számít magasan képzett munkaerőnek. (Mintegy ötvenezer dolgozóról van szó!) Az új szabályok életbelépése után lehetetlen volna az utánpótlás biztosítása. A brit hatóságok azonnal mentő ötlettel álltak elő: az ázsiai konyhákban beszéljenek angolul, akkor lehetőség nyílik arra, hogy keleteurópai munkaerőt alkalmazzanak az indiai és kínai éttermekben. Ebből cs ak káosz lesz – mondták erre az ázsiai étteremtulajdonosok. Megszólalt a nagybritanniai kebabfalatozók szövetségének elnöke is, aki egyszerűen mítosznak nevezte azt, hogy kínai ételeket csak kínaiak, indiaiakat pedig csak indiaiak tudnak készíteni. Az an gol konzervatív sajtó részéről főként az váltott ki kritikát, hogy a tervezetben nem jelölik meg a maximumot, hogy hány embert lehet beengedni egy évben az országba. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy 1997ben, amikor Tony Blair hatalomra került, ötvenezer főnyi volt az éves bevándorlás mértéke, 2004ben ez szám meghaladta a 220 ezret, tavaly pedig 345 ezer külföldi kérte a brit bevándorlási engedélyt. Franciaországban az óriási munkanélküliséggel érvelnek a bevándorlás ellenzői: vajon miért kell külföldről importálni a munkaerőt, ha a határokon belül milliónyian vannak állás nélkül? Legyen bármilyen is a munka, vajon egy rövid átképzéssel nem lehetne arra alkalmas francia személyt találni a négymilliót meghaladó seregből? Ha mégsem, akkor újra át kellene go ndolni az egész franciaországi képzési rendszert. Érdemes volna felülvizsgálni a kezdő fizetéseket is, hiszen a legjobban képzettek közül sokan NagyBritanniába vagy az Atlantióceán túlsó partjára, Amerikába mennek dolgozni – szól a francia ellenzők felve tése. A korábban liberális szellemiségükről ismert hollandok e héttől elsőként a világon előzetes vizsgát írnak elő, hogy meggyőződjenek a bevándorlójelölt nyelvi és kulturális felkészültségéről. A vizsga, a tankönyvek, oktatókazetták, videók ára 350 euró, ami nem kis pénz egy harmadik világban élőnek. A holland konzulátusokat kell felhívni telefonon, ahol a jelölt egyszerű kérdéseket kap, amelyek „a holland élettel való azonosulásának szintjéről” adnak képet. Például: hol van a holland parlament székhelye? Ennél mi sem egyszerűbb – gondolhatja a dörzsölt keleteurópai – , addig kell hívni a megadott számot, míg egyszer minden válasz helyes lesz. De nem számolnak a holland furfanggal! Minden holland konzulátuson hangfelismerő rendszer működik, így az érdeklőd ő aligha próbálkozhat többször. Ezek után persze a nemzetközi emberjogi szervek első számú célpontjává vált a korábbi bezzegország. Ez persze csak egy szelete annak a szigorítási hullámnak, amelyet Hágában elfogadtak és alkalmaznak. Az intézkedések kimondo tt célja a marokkói és török muzulmán bevándorlás megfékezése. Hollandiában vége a bevándorlókkal, főleg a muzulmánokkal szembeni türelemnek azóta, hogy 2004. november elején egy arab férfi leszúrta Theo van Gogh filmrendezőt. „Vas Rita” – ez a gúnyneve an nak a volt börtönigazgatónőnek, Rita Verdonknak, aki a bevándorlásügyi minisztériumot irányítja a kereszténydemokrata kormányban, amelyben egyesek szerint „ő az egyetlen férfi”. Mintegy huszonhatezer illegális bevándorlót – köztük 4000 törököt és 2600 mar okkóit – küldött vissza a hazájába. A szigorítások következtében négy év alatt felére apadt a menekültstátusért folyamodók száma, amely tavaly alig haladta meg a negyvenezret. Az európai országok közül csak Franciaországban nagyobb a muzulmánok aránya a ho llandiainál: a 16 milliós ország hat százaléka – főleg török és marokkói – mozlim. Egyes felmérések szerint 2010re az ország négy legnagyobb városában – Amszterdamban, Rotterdamban, Hágában és Utrechtben – a lakosság többsége muzulmán lesz! Ráadásul a bev ándorlók közül hétszázezer – többéves otttartózkodás után – egyáltalán nem beszéli és nem is akarja megtanulni a nyelvet. Biztonsági okokból megtiltották a mozlim nőknek a testet teljesen fedő burka viselését, ami miatt külön támadások érték Verdonk asszo nyt. Ma már minden korábban külföldről bevándorolt 65 év alattinak, akinek nincs általános iskolai végzettsége, integrációs tanfolyamon kell részt vennie, ahol a holland nyelv, történelem és kultúra legelemibb részeit oktatják. A közterületeken beszéljen h ollandul, adja fel diszkriminációs elveit, tagadja meg a radikalizmust – e három elvnek próbál meg nem kis nehézségek árán Rita Verdonk érvényt szerezni: „Azt nem várjuk el, hogy a külföldiek gyorskorcsolyázni tudjanak – mondta egyszer ironikusan – , de azt mégiscsak illendőnek tartjuk, hogy tanulják meg a nyelvünket, és sajátítsák el alapvető értékeinket, mint például a férfi és nő közötti egyenlőség.” Az év elején a német kormány is a bevándorlási törvény szigorítását kezdeményezte. A kényszer, illetve lá tszatházasságok ellen tervezett intézkedés úgy szól, hogy a házastárs csak akkor kaphat tartózkodási engedélyt családegyesítés címén, ha már elmúlt 21 éves. A kormány a most készülő európai uniós irányelvekre hivatkozott, így nyárig törvénybe kell iktatnia a módosítást. Egyúttal szeretnének gátat szabni a prostitúció utánpótlásának, ám a németországi török közösség egyik vezetője szerint ezzel az intézkedéssel csak azt érik el a hatóságok, hogy megnő az utcán bájukat kínálók életkora. A törökök egyébként má r bejelentették, hogy az alkotmánybírósághoz
