Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-16
52 politikai erők – köztük koalíciós partnerek – részéről tapasztalt magyarellenes magatartásra célozva Markó kijelentette: a magyarság képviselői szavatartást várnak el román partnereiktől is. Cselényi László, a Duna Televízió elnöke is az autonómia szükségességét hangsúlyozta b eszédében. „A Duna Tévé részese a határok feletti integrációnak, az új magyar nemzetstratégiának, ezért indul húsvétkor az Autonómiacsatorna” – jelentette be Cselényi. „Olyan Romániát, olyan Erdélyt várunk az Európai Unióba, ahol a magyarok autonómiában él nek” – mondta Cselényi László, hangsúlyozva: az autonómia nem országdarabolást, hanem országépítést jelent. A rendezvény fennköltségét mosolyogtatóan oldotta az élő közvetítés, hiszen folyamatosan csengtek a telefonok, rokonok, barátok jelentették, hogy „látlak a tévében.” És a hölgyek igazgatták a frizurájukat, az urak a nyakkendőjüket. Minden percben szárnyra kapott a hír, hogy érkezik Traian Basescu államfő, de az ünnepség Gábor Áron szobrának megkoszorúzásával, az államelnök jelenléte nélkül zárult. vissza Duray Miklós: Nemzeti ünnepünk Felvidék.ma [ 20060316 - 00:06:57 ] Engemet már évtizedek óta bánt március tizenötödike tájékán néhány gondolat. Nem Petőfi „egy gondolatá”nak változatairól van szó, hiszen a forradalmat követő szabadságharc csataterei időben és térben messze vannak tőlünk. Ma, egy esetleges elbukás szö rnyű érzése, bennünket már nem a romantika hőseinek „most vagy soha” életérzésével tölt el, inkább a kényszerű újrakezdés dühével. Az egynéhány „bántó” gondolat nem is az 1848. március 15én megtörtént eseményekkel kapcsolatos, hiszen azok egyszeriek vol tak. Csak ott – Pesten – és csak akkor történhettek meg. Csak akkor és ott lehetett megízlelni a sajtószabadság első gyümölcsét, a nyomdafestékszagú Tizenkét Pontot. Csak akkor és ott lehetett úgy a börtönéből kiszabadítani népakarattal a politikai fogol y Táncsicsot, hogy eközben ne folyjék vér. Csak akkor és ott és sehol másutt és soha máskor nem lehetett hallani a Nemzeti dalt úgy a maga elsöprő erejével mint a Pilvaxban vagy a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről. Csak akkor és ott lehetett megteremteni és megél ni azt a hangulatot, ami megszülte nemzeti és polgári szabadságunk újabb értékeit, lehelyezte az újkori magyar társadalom alapjait. Engemet inkább a forradalom első napja után bekövetkező és bekövetkezett események izgatnak: a forradalom kibontakozása, a Tizenkét Pont sorsa, a márciusi követelések törvénnyé válása, a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés, a nemzetgazdaság fejlődése, a szabadság eszméje és alakváltozásai, a nemzetnek társadalmi átalakulása, a nemzetnek mint történelmikulturálispolitika i alakulatnak az egysége, a forradalom elárulása a társnemzetek illetve a Szent Korona egyéb – más nyelvű – alattvalóinak részéről, majd két évtized múltán önmagunk által. Egyszóval a forradalom célkitűzéseinek viszontagságai, az eszmének a kárpátmedencei térség jövőjével kapcsolatos kérdései izgatnak. Nem a szokás hatalma miatt ünnepeljük március tizenötödikét és azt a forradalmat, ami nemzeti történelmünk egyik legfontosabb eseménye volt. Mint ahogy a születésnapunkat sem csak azért ünnepeljük, mert szo kássá vált, hanem mert megszülettünk, és ezen a napon esetleg nem azért köszöntjük édesanyánkat egy csokor virággal, mert illik, hanem mert életet adott nekünk. Sokan viszonyulunk így március tizenötödikéhez. A modern magyar nemzet születésnapja ez a n ap. Ezért március tizenötödikén magunkat ünnepeljük, és azt a forradalmat, amely megszült bennünket, pontosabban: újraszült minket – a magyar nemzetet. A 48as forradalom óriási víziója volt a Kárpátmedence magyarságának, de egyúttal a legnagyobb vízvál asztója is volt a térség népeinek és további történelmi együtthaladásuknak. Erről ugyan nem szokás beszélni és egyesek szerint nem is ildomos, mert azt kell keresni ami összeköt és nem azt, ami elválaszt. De a tény az tény marad akkor is, ha nem akarjuk tudomásul venni. A XVIII. század végétől, a
