Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-16
49 Orbán előtt beszédet mondott Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke is, aki szerint tizenhat évvel a rendszerváltozás után változásra van szükség, le kell zárni, ami eddig volt, mert az már nem szolgálja a jövőnk et. Az alelnök szerint „átvitt értelemben” rabjai lettünk a magunk megkeseredettségének, kishitűségének az utóbbi időben, ez most az az ellenség, ami ellen össze kell fogni. A csaknem másfél órás megemlékezés elején a színpadról a közönség közé eresztettek egy három részből álló, hetvenöt méter hosszú nemzeti lobogót, „a Kárpátmedence legnagyobb élő zászlaját”. vissza Pánikkeltés és jogos autonómia Székelyföldön Hírszerző.hu 2006. március 15. 09:30 Szerző: Papp László Tam ás A Királyhágómelléki püspök, az udvarhelyi polgármester és a "másik oldalon" álló pópák, hordószónokok látszólagos ellentétük dacára sok mindenben egyeznek. Elvetik a szekularizációt, a modernitást. Utálják a globalizációt, az elvi alapú antinacional izmust, a "szabadosságot", az istentelen nyugati értékeket. Az elmúlt hetek hisztériakeltése ellenére e sorok írója azok közé tartozik, akik nagyobb esélyt adnak arra, hogy ma nem vonulnak tankhadosztályok vagy szervezett etnokrata verőbrigádok Székelyföldre. Vadim Tudor és a mögötte álló gonosz, hungarofób törpék bedobni látszanak a törülközőt. Szórványos atrocitások elképzelhetők, de pártok által szervezett (és államilag tűrt) vatrás lincsorgia aligha. A tizenhat évvel korábbi tömeges magyarverés ismétlődésének legfőbb akadálya a helyzet alapvető különbözősége. ’90ben a mindaddig Ceasusescu által kézivezérelt nacionalista tömegek ölébe hullott a gyülekezésiés véleményszabadság. Többé senkinek sem kellett kisebbségekkel szembeni averzióját internacionalista tolvajnyelvbe csomagolnia. A feltüzelt “bozgorfalók” ak kor, határaikon kívülre tekintve, a bomlófélben lévő Szovjetunió és Jugoszlávia elszakadni akaró nemzetiségeit láthatták. Számukra teljesen életszerűnek tűnt a beteges fóbia, hogy az erdélyi magyarok a nagyhatalmak segítségével (vagy hallgatólagos jóváhagy ásával) csatlakoznak az anyaországhoz. Mára a román nacionalistáknak is leesett: a számba jöhető világpolitikai aktorok egyike sem támogatna semmiféle revíziót. Sőt, Brüsszel akkor sem fogja lebombázni a Cotrocenipalotát, ha nem lesz sem autonómia, sem önálló magyar egyetem. A román “nemzeti fundamentalizmus” stratégiái rájöttek, a március 15ét ünneplő autonómiakövetelők szétverésével keveset nyernek, de sokat veszthetnek. Mert egy dolog nem visszaadni a kisebbségnek az egyetemét, megtagadni tőle a t artományi szintű önrendelkezést. És egészen más tészta ugyanazon minoritást tettleg bántalmazni, gyilkolni, házát rágyújtani. Valaki, aki nem észlelte a kettő közti különbséget, a napokban dobta fel a bakancsot egy hágai magánzárkában. A nemzetközi közössé g, melyet a kilencvenes évek legelején még a volt szovjet nukleáris arzenál perspektívái foglaltak le, az évtized végére precíziós bombákkal húzott vonalat szimpla előítélet és tudatos kisebbségüldözés közé. Ráadásul ezek a fránya magyarok mások, mint a többiek – mérgelődhetnek a Funarboyok. Rendes, tisztességes kisebbségek – a koszovói albánoktól a horvátországi szerbekig – ha ütik, rúgják, tisztogatják őket, előkapják az AK47est és a repeszgránátot, és lövik, robbantják a többséget, ahol érik. De eze k a mamlasz bozgorok csak nem akarják Marosvásárhely után sem betárazni az AMDgépkarabélyt, hiába biztatja őket a budapesti szélsőjobb. A székelyföldi autonómia, mint követelés, teljesen jogos. De tavaly októberben az összes román párt ellene szavazott a bukaresti törvényhozásban. Még a román liberálisokat képviselő Relu Frenchiu is úgy nyilatkozott, "jogállamban ilyesmiről nem lehet szó". Most, hogy megtudtuk, NagyBritannia, Spanyolország és Finnország sem jogállam, foglalkozzunk kicsinyt saját sarunkk al is. Ne tagadjuk ugyanis, hogy a kisebbségnek – jelen esetben a magyaroknak - is vannak szélsőségesei. Az irredenta kiadványokkal házaló, NagyMagyarországpólóban masírozó, Horthynosztalgiázó, a románokat két féldeci után szőröstalpúnak, oláhnak neve ző kisebbségi magyar nacionalista ugyanolyan kártékony, mint bozgorozó, Tudorfan román változata. Arról nem is beszélve, hogy az ottani magyaroknak is vannak előítéleteik más (roma, meleg, zsidó) minoritásokkal szemben.
