Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-16
34 Milorad Vucselics reméli, hogy Milosevics egész családja részt vesz a búcsúztatáson: „csak egészségügyi okok, illetve a család egyes tagjai ra váró esetleges súlyos következmények miatt maradhat távol bármelyikük a temetésr ő l” - szögezte le. (Tudósítónktól) vissza Tariceanu: Kossuth és Balcescu barátsága a példa CENA, 2006. 03. 15 , Szerda, 10:33 Március 15e jelent ő s dátum a magyar nemzet történelmében. Ezen a napon, amely elevenen ő rzi az 1848as szabadságharc szellemét, üdvözletünket küldjük a világ minden magyarjának – áll abban az üzenetben, amelyet a román miniszterelnök inté zett a romániai magyar közösséghez. Calin Popescu Tariceanu hangsúlyozza: az ünnepben osztozik az egész román társadalom, amelynek szerves része a magyar közösség is, ugyanakkor feleleveníti azt, ami 1848ban összefogta a románokat és magyarokat: a szaba dság eszméjét. A forradalom vezéregyéniségeinek, Nicolae Balcescunak és Kossuth Lajosnak szimbolikus jelent ő ség ű barátsága példája a két nemzet szolidaritásának. Tariceanu harmonikusnak nevezi a nemzetiségek közötti viszonyt Romániában és hatékonynak tartja a magyar részvételt a kormányzásban. Ezt er ő síteni fogja a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvé ny elfogadása. „Ú gy akarunk cselekedni, hogy a romániai magyarok egyenl ő nek és szabadnak érezzék magukat szül ő földjükön, a románokkal együtt” – írja Tariceanu, s ebben az európai uniós integráció is segít majd. Tariceanu kitér a románmagyar stratégiai kapcsolatra, és a térségben egyedülállónak nevezi a 2005. októberi közös kormányülést. „ Románoknak és magyaroknak, mindannyiunknak az a felel ő sségünk, hogy ennek a nyitott szellemiségnek a meger ő sítése érdekében cselekedjünk, hogy közösen építsük európa i jöv ő nket. Március 15e alkalmával a legjobbakat kívánjuk minden magyarnak!” – fejez ő dik be a román miniszterelnök üzenete, amelyet a romániai magyar közösséghez intézett a március 15i ünnep alkalmából. (Tudósítónktól) vissz a Ágoston András beszéde Magyarittabé, 2006. március 15. Nemzeti Hírháló 2006. március 16. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt jelenlevők! Ma több mint másfél évtizeddel a rendszerváltás és a Kárpátmedencében élő magyarok egymásrátalálása után elmondhat juk, hogy egyszerre vagyunk felszabadultak, elégedettek, de elégedetlenek is. Évekkel a 48as szabadságharc után egy emlékező elmondta, hogy már 1848 januárjában érezhető volt valami rezgés a levegőben, sőt amikor az asztalra rátette a kezét, akkor úgy érezte, remeg az asztal. Ő ezt a jelenséget, amelyről határozottan állította, hogy megtörtént, az 184849es forradalom és szabadságharc előjelének érezte. Ne firtassuk, mennyi volt a valóságalapja ennek visszaemlékezésnek! Annál is inkább ne, hiszen most sok évvel az események után magam is úgy érzem, hogy volt valami előszele az 1990ben erőre kapott magyar nemzeti együvétartozás újbóli felismerésének, s a szocialista Jugoszlávia véres belháborúinak. Minden esetre, az első találkozót a belgrádi magyar nagykövettel a nagy idők előszelének éreztem. Amikor 1990. januárjában - én akkor a Fórum Lap- és Könyvkiadóban az un. sokkszobában ültem másodmagammal - hetekkel a történelmi VMDK létrehozatalára vonatkozó szándéknyilatkozatunk után - eljött a
