Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-02
12 a nyugati média nyelvén, most mintha inkább "belföldiül" értekezett volna. Egy újságírói kérdésre elmondta: nagyra értékeli Alekszandr Lukasenko fehérorosz államfő eddigi tevékenységét. Ahogy az orosz elnökét is. Szavai szerint Vlagyimir Putyin a káoszból rántotta ki az országot, amelyet már a szétesés fenyegetett. - Én ugyan annak idején Jevgenyij Primakovot láttam volna szívesen az el nöki poszton, nem hittem Putyinban, de jó elnök lett belőle - mondta Gorbacsov, aki szerint az orosz államfőből "nem lesz diktátor", bár a hivatalnokok tehetetlensége gyakran készteti őt határozott lépésre. Majd a jó cár és a rossz csinovnyikok kettősének régi orosz reflexével megjegyzi: az elnök politikája gyakran a kormányzat gyenge munkája miatt nem érvényesül megfelelően. A második elnöki ciklusában szintén népszerűtlen - Borisz Jelcint nem dicséri, sőt a Szovjetunió felbomlasztásával vádolja. - Sokái g ellene volt, de aztán megtetszett neki Oroszország megmentőjének szerepe - vélte Gorbacsov. - Hittem és ma is hiszem, hogy a demokratikussá tett Szovjetuniót meg lehetett volna őrizni - állítja. Gorbacsov nem kíván a mai orosz vezetés éles kritikusa lenn i: támogatja a Hamasz meghívását Moszkvába, elítéli a nyugati sajtót, amiért heroizálja az adócsalásért börtönbe zárt egykori Yukosvezért, Mihail Hodorkovszkijt és alapvetően egyetért a Kreml kaukázusi politikájával. Az egykori szuperhatalom hajdani vez etője legnagyobb eredményének a hidegháború lezárását tartja. Nyugaton és Keleten azonban ezt inkább a Nobeldíjjal jutalmazott tétlenségének, semmint tudatos politikája eredményének tartják. Ám míg emiatt külföldön a legnépszerűbb orosz politikus, belföld ön a neve inkább szitokszó. Az expártfőtitkárt mindez nem zavarja. Neki elég, hogy ő volt Gorbacsov. vissza Árnyjáték Népszabadság • K. T. • 2006. má rcius 2. Talán soha nem derül ki, valójában miért is maradt el a Vlagyimir Putyin előzetes budapesti programjában még szereplő négyszemközti találkozó Orbán Viktorral - az időhiányra való homályos hivatkozás legfeljebb csak arra utal, hogy az orosz elnök úgy ítélte meg: volt most ennél fontosabb dolga is Magyarországon. Segíti az eset megértését, ha szem előtt tartjuk: a diplomáciában a gesztusoknak önmagukon túlmutató jelentőségük van; a találkozó körüli politikai árnyjáték szavak nélkül is beszédes - mégpedig mindkét részről. E köntörfalazás arra is alkalmas, hogy felidézze a közvélemény számára a magyarorosz viszony elhidegülését az Orbánkormány idején. Azt, hogy ez mennyire nem volt sikeres időszak a kétoldalú kapcsolatok szempontjából - akár mé g egyfajta mélypontnak is nevezhető. Az akkori budapesti orosz nagykövet például egy 2001es interjúban úgy fogalmazott: "...gyakran úgy érezzük, hogy apró szúrásokat kapunk. Mintha valaki folyamatosan büntetni akarná az oroszokat a szovjet múltért". Orb ánék oroszpolitikáját lényegében mindvégig a kétoldalú viszony ideologikus, kifejezetten tartózkodó, olykor pedig előítéletes kezelése jellemezte. Rögtön a kormányzati mandátum kezdetén Moszkva politikai hangulatkeltésként élhette meg a Szerbiába irányuló orosz közúti konvojok magyarországi áthaladásának időleges megtiltását. Annak idején az is viharokat kavart, hogy Orbánék kizárták az orosz repülőgépgyártókat a magyar légierő korszerűsítésére meghirdetett versenyből, és emelt hangon tiltakoztak az orosz t őke megjelenése ellen - például a vegyiparban, biztonsági kockázatra hivatkozva. Nyilván azt is rossz néven vették orosz részről, hogy a kormány nem határolódott el attól az állítástól: a zámolyi romák strasbourgi menedékkérése mögött az orosz titkosszolgá lat állna. Alighanem az Orbánéra kellemetlen emlékei indíthatták a Sándorpalotában Putyint arra a kijelentésre, hogy "az utóbbi négy évben gyökeresen megváltozott az oroszmagyar kapcsolatok minősége". vissza Kasza Tadić nál: Következnek a megbeszélések az autonómiáról
