Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-13
39 Véres szakítás A jugoszláv kommunisták híressé vált 14. kongresszusán nyilvánvalóvá tette, hogy az ország egész területén ki akarja terjeszteni a szerb befolyást. Kifejtette, a többi tagköztársaságot is meg kell fosztani jogaiktól. Burkoltan azt üzente: a jugoszláv tagköztársaságoknak súlyos árat kell fizetniük esetleges elszakadásukért. Honfitársai többségének tetszett a "szerb érdekeket védelmez ő " fellépése. 1990 júliusában hívta életre a Szerb Szocialista Pártot, majd 1990 szeptemberében elfogadtatta a szerb alkotmányt, amely kiterjedt jogköröket biztosított az elnök számára. Milosevicset az év decemberében, majd 1992ben ismét szerb elnökké vál asztották. Népszer ű ségét mutatja, hogy 1990ben a voksok több mint nyolcvan százalékát szerezte meg. Milosevics nacionalista politikája révén az egyes népcsoportok egymás ellen fordultak, azon nemzetek tagjai, akik korábban békében megfértek egymás mellet t, egymás ádáz ellenségeivé váltak. 1991ben és 1992ben Szlovénia, Horvátország, Macedónia, BoszniaHercegovina is kihirdette függetlenségét. Mivel azonban Horvátországban és Boszniában is jelent ő s szerb kisebbség élt (580 ezren, illetve 1,36 millióan), n yilvánvalóvá vált, hogy Belgrád ezt nem hagyja annyiban. A kilencvenes évek elejét ő l a Jugoszláv Néphadsereg, a JNA folyamatosan látta el fegyverrel, munícióval a Horvátországban és Boszniában él ő szerbeket. Horvát területen kikiáltották az önálló szerb ál lamot, a Krajinai Szerb Köztársaságot, melynek elnökévé Milan Babicsot választották meg (épp a napokban vetett önkezével életének hágai börtönében). A lépés nyomán fegyveres harc kezd ő dött a szerbek és a horvátok között. Nem sokkal kés ő bb BoszniaHercegovi nában is kitört a háború: három éven keresztül dörögtek a fegyverek. A horvátszerb viszály a szerbek súlyos vereségével zárult: Zágráb visszafoglalta Krajinát, menekültek százezrei áramlottak Szerbia területére. A boszniai háborúban mintegy háromszázezren vesztették életüket, a fegyveres konfliktust csak nemzetközi békefenntartók tudták megfékezni. A boszniai háborút az 1995 decemberi Daytoni Szerz ő dés zárta le végérvényesen. Dayton ugyan komoly csapást jelentett a szerbek számára, Milosevics szerepe azonban jelent ő sen felértékel ő dött a Nyugaton, hiszen az egyetlen tárgyalóképes szerb politikusnak tartották. A több évig tartó háborúskodás, az úgyne vezett KisJugoszlávia ellen bevezetett gazdasági embargó hatására azonban Szerbiában töredékére esett vissza az életszínvonal, így Milosevics hanyatlása elkerülhetetlenné vált. Ráadásul Szerbia amolyan maffiaállammá vált, az országban gyakoriak voltak a n yílt színi leszámolások. Hanyatlás 1997t ő l 1997ben lejárt Milosevics szerb elnöki mandátuma, ezért jugoszláv elnökké választatta magát: új pozíciójában minden jogkörét megtarthatta. Ugyanebben az évben szenvedte el az els ő komolyabb belpolitikai vereséget: az egy évvel korábbi helyhatósági vála szt á son az ellenzék nyert ugyan, ám a hatalom nem ismerte el a gy ő zelmet. A széthúzó oppozíció kivételesen egységesen lépett fel, mindennapos tüntetéseken tiltakoztak a hatalom ellen. Végül Milosevics meghátrált, elismerte a "papíron" megszerzett eredményt . Erre az id ő re vezethet ő vissza Szerbia és Montenegró viszonyának elhidegülése is. Milo Djukanovics crna gorai miniszterelnök ugyanis váratlanul a szerb ellenzék oldalára állt. Ezzel Milosevics a déli tartomány felett is elvesztette befolyását. Egyetlen lehet ő sége maradt régi nimbuszának megszerzésére, ha Koszovóból, a "szerb kultúra bölcs ő jéb ő l" kiszorítja az albánokat. A szkipetárok a kilencvenes években adták fel addigi taktikájukat, a passzív ellenállást, s a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) feg yveres harcot indított a szerb intézmények ellen. Milosevics ezután végre akarta hajtani ő rült tervét: megkezdte az albánok kitelepítését a tartományból. Ezt azonban már nem hagyhatták válasz nélkül a nemzetközi közösségek. 1999 márciusában a NATO er ő i bom bázni kezdték Jugoszláviát, május 27én pedig a Jugoszlávia területén történt b ű ncselekményeket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék vádat emelt Miloseviccsel szemben egyebek mellett népirtás, háborús b ű nök és emberiséggel szemben elkövetett b ű ntettek m iatt. Belgrád ismételten megfutamodott: 1999 júniusában nemzetközi békefenntartók vonultak be Koszovóba, amely ma is ENSZ protektorátus alatt áll. Belgrád számára ezzel Koszovó is elveszett. A "bulldózer forradalom" 2000 ő szén el ő rehozott választást rendez tek Jugoszláviában. Milosevics úgy vélte, így biztosíthatja túlélését, mert azt hitte, még mindig ő a legnépszer ű bb hazájában. A "nagy stratégát" azonban cserben hagyta politikai érzéke. Bár minden piszkos eszközt igyekezett bevetni ellenfeleivel szemben, ezúttal az utca ellene fordult: a szerbek már nem hittek ígéreteinek. A fegyveres er ő k átállását követ ő en, október 5én megbukott Milosevics és rezsimje, s elismerték az ellenzéki jelölt, Vojiszlav Kostunica gy ő zelmét. Szerbiában gy ő zött a vértelen, úgynev ezett "bulldózer forradalom".
