Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-06
10 az EU és a NATO biztonságpolitikai terveiben, sőt, egyfajta regionális hatalmi státusra i s törekszik - vélekedik Tudor. A megfigyelők egy másik része éppen ellenkezőleg látja a dolgokat, szerintük a tengerész iránytűje egyelőre még keresi a végleges irányt. Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár az MTI érdeklődésére elmondta: Basescu je lenlegi külpolitikája pillanatnyi román geopolitikai zavarodottságot is takar. Emlékeztet: a kilencvenes évek második felében Bukarest egyértelműen megfogalmazta, hogy középeurópai és nem balkáni állam akar lenni. Közben az EU kibővült, a biztonságpolitik ai szempontok előtérbe kerülése fölértékelte Romániát, bizonyos értelemben viszont leértékelte KözépEurópát. Itt most már nem annyira a középeurópaiság a tét, hanem az, hogy az újrarajzolódó térségben - amelybe az amerikai érdekek szerint a feketetenger i övezet és a NyugatBalkán tartozik - Románia meghatározóvá váljon. A pillanatnyi geopolitikai zavar Bakk szerint abban rejlik, hogy Románia láthatára most már nemcsak Nyugat, hanem Kelet felé is nyílik. E láthatár túlságosan tág, a hajó pedig nehezen hat ározza meg helyét a végeláthatatlan vizeken. Más elemzők cinikusan érzékeltetik, hogy szerintük Románia e külpolitikai útkeresését próbálja a NATOn belül "éltanulói" szorgalommal túlkompenzálni. Miközben például hagyományosan hűséges NATOtagok vonják ki csapataikat Irakból, Basescu nemrég lesz ögezte: a román katonák addig maradnak Irakban, amíg az iraki kormány nem kéri kivonulásukat. Az államelnöknek szembe kellett néznie azokkal a bírálatokkal is, amelyek az amerikai bázisok "feltűnően" készséges befogadását kísérték. Pedig nem hagyomán yos értelemben vett amerikai támaszpontokról, hanem "amerikai hozzáférést" biztosító létesítményekről van szó. Kétségtelen, hogy ez ügyben nemcsak a szövetségesi hűség játszott szerepet, de a gazdasági és infrastrukturális előnyök is. A kapitánynak a zonban feszült figyelemmel kell kormányoznia hajóját, mert útját nem csak apróbb zátonyok, de olykor vízből kiemelkedő valóságos hegyek is keresztezik. A putyini Oroszországot Romániának a lehető legtapintatosabban kell kezelnie, ha nem akar ütközni e hata lmas tömeggel. Pedig Basescunak sikerült némelyik önfeledt pillanatában megsértenie orosz partnereit. Az amerikai támaszpontok befogadására vonatkozó orosz aggodalmakra például éppen az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén csúszott ki a száján: Bukarest se m firtatta annak idején, hogy Moszkva miért állomásoztatta csapatait tizenhárom éven át román földön. Egy másik alkalommal úgy fogalmazott, hogy Oroszország saját tavaként kezeli a Feketetengert. Basescu mindenesetre nem habozott értésre adni: tudja jól, hogy Oroszország még mindig nagyhatalmi tényező. Hisz Moszkva nem kevesebbel fenyegetett, mint az európai hagyományos haderőkről és fegyverzetről kötött szerződés (CFE) felmondásával. Bukarest számára ráadásul korántsem közömbös, miként alakul a Mold ova területén lévő Transznisztria sorsa. A Dnyeszter menti szakadár területen, akárcsak Moldovában, románok élnek, a többség viszont oroszajkú. Basescu igyekezett tehát enyhíteni hangnemén, így fogalmazva: politikai hiba lenne elszigetelni Oroszországot a feketetengeri térség problémakörének megoldásától. Más kérdés, hogy a kisebb zátonyok is fennakadást okozhatnak a vizeken manőverezőnek. Basescu például saját román rendezési tervet helyezett kilátásba Koszovóval kapcsolatosan. Ennek lényege: szó sem lehe t a terület függetlenségéről, hiszen - mint fogalmazott - veszélyes precedenst teremthet egy új állam létrehozása egy ma is létező állam területén. Bukarest szerint a "legszélesebb körű autonómia" (!) lehetne a legmegfelelőbb megoldás. Román elemzők rö gtön párhuzamot vontak: ezt az elvet Transznisztria esetében is érvényesíteni akarja Románia? Eddig ugyanis Bukarest Moldovához tartozónak tekintette a szakadár területet. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) viszont azonnal rácsapott a koszovói modellről szóló elképzelésekre, feltéve a kérdést: ugyanezt az autonómiát miért tagadja meg a román politika a Székelyföldtől? Bíró Béla politológus, egyetemi docens az MTI tudósítójával erről beszélgetve úgy fogalmazott: minden nacionalizmus alapvető tétele a kett ős mérce. "Önmaguk számára megkövetelnek jogokat, de ugyanezeket a jogokat nem ismerik el mások számára. A nacionalizmus alapvetően a kizárólagosság elvén alapul" - mutatott rá a docens. Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár viszont mindebben puszt án pragmatikus politizálást lát. Románia e rendezési kérdéseket biztonságpolitikai feladatként fogja fel, ezért eseti megfontolás tárgyává teszi azokat, nem valamiféle demokráciakoncepció, államelmélet vagy más ideológia játszik szerepet. Amit jónak talál Transznisztriában, azt nem biztos, hogy alkalmazhatónak tartja Koszovóban vagy Románia területén - véli Bakk. Márpedig a román külpolitika - elsősorban az integrációs folyamat - alakulását Bukarestben egyre több megfigyelő hozza összefüggésbe azzal, milyen irányt vesz a belpolitika, sikerüle bizonyítani Brüsszelnek, hogy valóban jól halad a korrupció elleni harc, s hogy Bukarest igazán javítani igyekszik a kisebbségek helyzetén. Mindezt olyan pillanatban, amikor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet éppen az a Demokrata Párt (PD) próbálja zátonyra futtatni, amely nek korábbi elnöke éppen Basescu volt. A legtöbb romániai politikai erő pedig hidegrázást kap az autonómia szó hallatán.
