Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-04
3 Látszik ez szabad szemmel is, hiszen lépésről lépésre jégcsapokba dermedt a folyadék, s nemcsak a megrepedt cső testén, hanem az egy es csődarabok összekötésére használt csavaros elemeknél is. Nulla fokozatú riadó Fotós kollégámmal végigmegyünk a csőrendszeren. Vödrökben próbálják összegyűjteni a megfagyott ciános folyadékot és a helyenként lelógó jégcsapokat, no meg azt is, ami a c sövek szétvágásakor kifolyik. A fehér havon tisztán látható: a ciános folyadékból többtonnányi ömlött ki a csőből, mert a mérgező anyag széles medret vájt magának a vezetéktől a Zazar folyóig. Kérdés, hogy a Tisza magyarországi szakaszán is észlelni lehete majd a ciánt, ám az újabb baleset bizonyítja: a Transgold és a romániai bányavállalatok távolról sem biztonságosak. Maszk nélkül hegesztik a ciános zagyot szállító vezetéken támadt lyukat Előttünk acetilénhegesztővel vágják keresztül a korhadt c sövet, hogy a daru kiemelhesse, és helyébe másikat tehessen. Amikor a cső átlyukad, a benne lévő ciános zagy felforrósodva párologni kezd. A műveletet végző munkáson gázmaszk nincs, nyilván senki sem tájékoztatta, hogy a ciánpára belélegezve mérgező lehet. Tehergépkocsira rakják a kicserélt csöveket, s egy pillanat alatt a nézelődésünknek is vége szakad. Megérkezik a művezető, aki azt a feladatot kapta, hogy távolítsa el a magyarországi újságírókat a csőrendszer környékéről. Megtoldja annyival, hogy fotóz nunk sem szabad, noha tulajdonképpen nem a gyár területén vagyunk, hanem a Zazar falu melletti makadámúton, valójában közterületen. Ezt mindketten tudjuk. Amint azt is, hogy Muntean igazgató - akit kérésünkre mobiltelefonon felhívott - nem hajlandó velünk találkozni. Vissza Nagybányára. Az újságárusnál megvásárolom a pénteki Glasul Maramuresului napilapot. Címoldalán óriási betűkből: Nulla fokozatú riadó Nagybányán a környezetszennyezés miatt. Pedig a hatóságok egyre csak azt szajkózzák, hogy szennyezés nem történt, mi nden rendben van. A tagadás hiábavaló. A városban mindenki tudja, hogy a Romplumb és a Phönix üzemek folytonos légszennyezése mellett a Transgold ismét ciánnal riogatja a környezetet. Egy középkorú férfi azt állítja, saját szemével látta, amint a hét ele jén a befagyott ciános csövek alá felgyújtott autógumikat helyeztek, így olvasztván ki őket. Az emberek Nagybányán ingerültek. Tudják, hogy a hatóságokat csak a pénz érdekli. Hogy ebbe egyesek belerokkannak? Istenem, van ilyen. vissza Cián Népszabadság • Papp Sándor Zsigmond • 2006. február 4. Kis cinizmussal azt is mondhatnánk, bizony jókor jött az újabb nagybányai baleset. Jókor, mert a tiszai ökokatasztrófa eseményei már eltompultak, az ügy jelenleg épp a paragrafuso k dzsungelében vergődik, és néhány látszatmegoldás meg is született már, ez pedig elég lehetne akár arra is, hogy a laikusok szemében az eset "megoldódottnak" tűnjön. Jókor, mert épp idejében akadályozhat meg egy ennél is nagyobb, mármár felfoghatatlan méretű katasztrófát. A Kolozsvár közeli Verespatakra tervezett ciánzagyos derítő területe ugyanis a nagybányainál százszor, a térfogata pedig körülbelül ezerszer nagyobb lenne. Több mint 400 millió tonna ércet darálnának itt porrá és 1600 hektárnyi ciános terület maradna a kitermelés helyén. El lehet ezt képzelni? A jelenlegi "kisebb" baleset fényében már igen. Talán ez volna az ügy egyetlen pozitív hozadéka: ismét rávilágítana arra az egyszerű tényre, hogy a környezettel kapcsolatos romániai mentalitás é s a munkakörülmények, a mindig váratlanul érkező tél mennyire képtelenek kordában tartani az efféle projekteket. Azt ugyanis szinte mindenki biztosra vette, hogy a civil tiltakozások, a filmes sikerek ellenére a Verespatak alatt rejlő mesés aranykincs egys zer megtalálja a maga emberét Bukarestben. Ha nyilvánosan nem is, de a megfelelő háttéralkuk után valaki egyszer csak rábólint: ha nem is támogatja nyíltan, de nem is ítéli el olyan vehemensen a bányanyitást. Ennek esélye pedig a tiszai szennyezés emlékéne k tompulásával egyre nőtt.
