Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-27
23 Martti Ahtisaari ENSZfőmegbízott bejelentette, a hathatalmi összekötő csoport londoni megállapodása értelmében Koszovó státusa végül is népszavazá son dől el, és nem kétséges, hogy a lakosság kilencven százalékát kitevő albánok hogyan fognak dönteni. Ráadásul – tehetjük hozzá – valójában Szerbiától már rég elszakadtak, és Belgrádnak csak az 1999 óta fennálló helyzetet kell immár befejezett tényként t udomásul vennie. Egy valamit azonban az összekötő csoport tagjai szem elől tévesztenek. Azt nevezetesen, hogy a koszovói szerbek semmi szín alatt sem akarnak albán fennhatóság alatt élni. És ahhoz nem férhet kétség, hogy számukra ez a fennhatóság nem tra nszetnikus, hanem albán. Ennél is fontosabb körülmény azonban, hogy ha eddig nem vettek részt a nemzetközi elvárások alapján kialakított koszovói intézményekben, a függetlenné váló Koszovóban ezt még kevésbé fogják megtenni. Mivel ez nem a saját sebeit te hetetlenül nyalogató szerb nacionalizmus problémája, hanem a még Koszovóban élő, illetve koszovói illetőségű, de onnan elmenekült vagy elköltözött szerb nemzetiségű koszovói állampolgároké, az úgynevezett nemzetközi közösségnek valamilyen megoldást kell rá találnia. Két megoldás lehetséges. Az egyik: végignézni, hogy a maradék százezer szerb is elhagyja a tartományt, csatlakozva a már Szerbiába távozott másik kétszázezerhez. Ez a világ szégyene lenne. A másik: a koszovói szerbek számára is lehetővé kell tenni, hogy népszavazással döntsenek a saját hovatartozásukról. Aminek a végeredménye szintén nem lehet kétséges. Az új magyar kormánynak mindkét lehetőségre fel kell készülnie, ugyanis mindkettő közvetlenül érinthet bennünket. Az első azért, mert nincs kizárva, hogy a koszovói szerbek mérhetetlen frusztráltságukban a vajdasági magyarokat elűzve próbálnak maguknak helyet csinálni. A másik pedig azért, mert a szelektív népszavazás példája ragadósnak bizonyulhat Montenegróban, Macedóniában, DélSzerbiában, és talán még a Vajdaságban is. Ez lenne a híresneves önrendelkezési jog érvényesülésének a végkifejlete. Amikor az első világháború után szabad teret engedtek neki, jól működő államok omlottak össze, de kétségtelen tény, hogy talán még kevésbé jó, de l egalább életképes, a nemzetépítés munkájába ugyan kissé későn, de nagy lendülettel belefogó új államok jöttek létre. Az önrendelkezési jog ma épp olyan elementárisnak és történelemformálónak tűnik, mint száz esztendővel ezelőtt (gondoljunk a Feketetenge r körül a Balkántól a Kaukázusig és Kurdisztántól KeletUkrajnáig meghúzható különös körre, pontosabban ellipszisre). Most azonban, a nemzetállamok lassú halódásának a korában, érvényesülése immár nem új állami entitások megjelenéséhez, hanem a meglévők sz étesésének a felgyorsulásához vezet. A történelem fintora, hogy így ismétli önmagát, és így szolgáltat elégtételt korábbi kárvallottjainak. vissza Molnár Gusztáv geopolitikai szakértő (Magyar Hírlap) Bővülő anyanyelvhasz nálati jogok a közigazgatásban [ 20060224 - 20:50:30 ] Tegnap, február 23án a szenátus elfogadta a prefektusok jogállásáról szóló törvényt. Az RMDSZ javaslatára a törvénybe olyan kitételek kerültek be, amelyek a nem zeti kisebbségek jogait szabályozzák. A jogszabály értelmében azokon a településeken, ahol a kisebbségek aránya eléri a 20 százalékot, a helyi közigazgatási kirendeltségekben használható az adott kisebbségek anyanyelve. Ugyanaz a törvény kimondja azt is, hogy a prefektusok nem lehetnek politikai pártok tagjai, ezután magasrangú tisztségviselőként folytatják tevékenységüket. A prefektúra intézménye ugyanakkor vidéken nyithat irodákat, amelyek a törvények betartását felügyelik majd, illetve azt, hogy tiszte letben tartjáke a kisebbségekre vonatkozó jogokat. Ez utóbbi kitétel a kormánybiztos egyik fontos hatásköreként szerepel a jogszabályban. A prefektusok jogállásáról szóló törvényt a továbbiakban a Képviselőház is megvitatja. vi ssza Krónika Hírszolgálat
