Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-24
15 koalíciós ajánlatot tett az elnök pártjának, a Mi Ukrajnánknak (tizenhattizennyolc százalékkal a közvélemé nykutatások jelenlegi második helyezettjének) és a néhány százalékos szocialistáknak; rajtuk kívül még két kisebb párt csatlakozna hozzájuk, együtt lenne tehát megint a narancsos csapat, föltéve, hogy valóban összejön ez a szövetség. Mert Ukrajna legkarizm atikusabb politikusa, akinek populizmusát épp oly gyakran emlegetik, mint szépségét, nyomban olyan ultimatív feltételt szabott, amelyet nem könnyű egy államelnöknek elfogadnia: Juscsenkónak érvénytelenítenie kellene az év elején megkötött ukránorosz gázár egyezményt. A legfrissebb hírek szerint az államfő erre nem hajlandó. Márpedig ha mégsem jön össze a majdani koalíció, kicsi az esély rá, hogy az elnök pártjának, a Mi Ukrajnánknak a jelöltje, Jurij Jehanurov jelenlegi kormányfő miniszterelnökként folyta thassa a választások után is. Jehanurov tudja hát, mi minden múlik Timosenkón. „Julija olyan, mint egy atomreaktor. Jobb egy csapatban lenni vele: az ember érezheti, milyen hatalmas energia hajt előre minket. De ha nincs a csapatban - hát az maga Csernobil " - fejtegette a miniszterelnök egyetemisták körében. Fordulatok: innen oda és vissza Kun Miklós egyetemi tanárt, a térség szakértőjét nem lepték meg a koalíciós készülődés hírei. Úgy tűnik, hogy az ukrán narancsos forradalom meghatározó erői, megkísérl ik külsőségekben, ígéretekben és retorikában rekonstruálni a 2004. őszi forradalm hangulatát a közelgő parlamenti választások küszöbén, fogalmazott lapunk kérdésére a térség jó ismerője, aki szerint öt, egymással nemrég még acsarkodó párt szövetségéről len ne szó, meg Juscsenko ki tudja hányadik fordulatáról. Az ukrán elnök ugyanis nemrég még Putyin orosz elnöknél keresett támaszt és puhatolózott régi riválisánál, Janukovicsnál, mik lennének az átmeneti politikai megegyezés feltételei. A szakértő szerint a kérdés most az, mit szól az új koalíciós tervekhez Putyin orosz elnök, aki máris Moszkvába rendelte raportra Csernomirgyin kijevi orosz nagykövetet, és maga is készül az ukrán fővárosba. másik kérdés, mit szólnak mindehhez az ukrán választók, akik a felmé rések szerint értetlenül szemlélik a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó, pénzéhes politikai elit legújabb pálfordulását." Megromlott a narancs Az ukrán politikai közvélemény természetesen épp oly megosztott, mint a pol tikai elit. A narancsos forradalom egyenlege közfelfogás szerint negatív, több a kudarc, mint az eredmény. Utóbbihoz sorolják, hogy Ukrajna tekintélye ma kétségtelenül nagyobb a világban, mint korábban, Juscsenkót mindenütt szívélyesen fogadják, az országo t piacgazdaságként ismerték el, az Egyesült Államok érvénytelenítette vele szemben a JacksonVanik féle záradékot (erre Oroszországnak még várnia kell, aminthogy a Kereskedelmi Világszervezetben is előbb lesz tag nyugati szomszédunk), sikerült korrekt visz onyt kialakítani az oroszokkal, mégha vannak is feszültségek, például a Feketetengeri orosz flotta Krimfélszigeti állomásoztatásának bérleti díja, és egyáltalán: otttartózkodása körül, nagyobb botrány nélkül sikerült privatizálni a Krivorozssztal acélmű vet, ez csaknem öt milliárd dollárt hozott a konyhára, ez az ukrán költségvetés egyötöde, és amit mindenki a narancsos forradalom legnagyobb sikerének tart: a korábban rövid pórázon tartott sajtó ma a legszabadabb a posztszovjet térségben. Éppen ez a saj tó szembesíti a ma hatalmon levőket a kudarcokkal: lelassult a gazdasági növekedés; rosszul sült el a reprivatizációs hullám, sikerült meg - és elijeszteni a befektetőket, most mindenki kivár; meglehetősen hamar megbomlott az összhang a narancsos csapatban : mindenfélével megvádolták egymást, kiteregették a szennyest (ez igencsak hitelteleníti a mostani koalíciós törekvéseket is); nem sikerült megfékezni a korrupciót, sőt; sikerült viszont elidegeníteni az "orosz régiókat", Kelet- és DélUkrajnát, miközben k ezdetben a nemzet egyesítése volt a fő jelszó; és sokaknak okoz csalódást az is, hogy az ígéretek ellenére a hatalom mégiscsak él a politikai üldözés eszközével: több bírósági perről ezt gondolják az emberek, az ilyesmi pedig növeli a revánspolitika veszél yét. A ▪ Moszkva álma A hátralevő négy hét még sok meglepetést hozhat, annyi azonban biztosra vehető, hogy önmagában eg yik erő sem tud kormányt alakítani. A lehetséges koalíciókról a legkülönfélébb találgatások látnak napvilágot. Orosz elemzők nem tartják kizártnak, hogy Juscsenko és Janukovics végül mégiscsak egymásra talál, pontosabban szólva erre kényszeríti őket a poli tikai szükség. Moszkvának ez tetszene ( bár annyira azért nem hisz benne), hiszen akkor nemcsak hogy nem jutna kiemelt szerephez Timosenkó, de vissza lehetne fogni a nyugati integrációs törekvéseket is; e tekintetben Ukrajnának amúgy is keserű a szája íze: kevesebbet kapott, mint amit várt, és ma már joggal kevesellheti a reménybeli kilátásokat is. Ez pedig az Egységes Gazdasági Térség orosz koncepciójának elfogadására késztetheti.
