Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-17
10 Emil Boc tegnap cáfolta Frunda felvetéseit, és kijelentette, hogy pártjának semmiféle titkos terve nincs előrehozott választások szervezésére. A PD elnöke ugyanakkor hangsúlyozta: az RMDSZnek szóló figyelmeztetés lényege, hogy Románia alkotmányának tiszte letben tartása és az ország iránti hűség nem képezheti alku tárgyát. A politikus ugyanakkor „egyszerű politikai jellegű feltételezéseknek” nevezte Frunda előrehozott választásokra vonatkozó megjegyzéseit. Bochoz hasonlóan a demokraták alelnöke, Ioan Oltean is cáfolta, hogy pártja előrehozott választások kiírását tervezné.” A PD diskurzusa nem nacionalista, hanem korrekt, és tiszteletben tartja a törvényeket” – jelentette ki Ioan Oltean. Eközben a NagyRománia Párt alelnöke, Lucian Bolcaş bejelentette, hog y a két ház elnökének benyújtott egyegy dossziét, amely azokat a kijelentéseket tartalmazza, amelyeket Frunda az Európa Tanácsban tett. Bolcaş ezzel bizonyítaná Frunda irredenta és románellenes magatartását. vissza Mire köl tik a budapesti adományokat? – A székelyudvarhelyi polgármester viselt dolgai óvatosságra késztetik az Illyés Közalapítványt Népszava, 2006. február 15. Gyanús ügyei miatt már évek óta a bírálatok kereszttüzében áll a Székelyudvarhelyért Alapítvány (SZA ), melynek elnöke Szász Jenő, a névadó város polgármestere, amúgy pedig az RMDSZszel szemben, a magyarországi jobboldalhoz viszont közelálló erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnöke. Szász leginkább a határon túli magyarság megsegítésére létrehozott Illyés Közalapítvánnyal (IKA) hadakozik. Így aztán nem kímélte a székelyudvarhelyi polgármestert múlt hét végi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Pomogáts Béla IKAelnök sem: emlékeztetett arra, hogy a politikus alapítványa nem rendeltetésszerűen használt fel egy olyan, csaknem negyven millió forintos támogatást, amelyet az IKA korábbi, még az Orbánkormány idején kinevezett vezetősége juttatott neki egy civil és média, illetve konferenciaközpont létrehozására. A pénzből az SZA kis, kétszobás, romos állapotban lévő házat vásárolt Székelyudvarhely egyik, nem túlságosan előkelő részén. S itt kezdődnek a furcsaságok: a házért Szászék kifizették a megkapott IKAtámogatás körülbelüli teljes összegét: 39,8 millió forintnak megfelelő lejt, holott a Vánkyházként ismer t ingatlan kevesebb, mint negyed annyit ért. Mint Fritz Péter, az IKA felügyelő bizottságának elnöke már több mint két éve elmondta, hitelesített szakértői vélemény is megállapította, hogy az épületet igen csak áron felül vásárolták meg. Pomogáts akkoriban ki is fakadt: "Meg kell állapítanunk, hogy a pályázati célok nem valósultak meg, semmiféle kulturális, illetve szervezeti központ nem jött létre. Az is kicsit furcsa tapasztalat volt, hogy egy kétszobás lakás Székelyudvarhely nem éppen legelőkelőbb negyed ében annyiba kerül, mint amennyiért Budapesten, a Rózsadombon vásárolhat ingatlant az ember". Később aztán a Vánkyházat "helyrepofozták", kibővítették és berendezték, de még jelenleg is csak kevés szervezet és lapszerkesztőség található benne. Mivel a SZ A 2004ig nem számolt el a pénzzel és mivel az adomány céljai nem valósultak meg, az Illyés Közalapítvány két évvel ezelőtt visszakérte a pénzt. Ha jókora késéssel is, de az SZA benyújtott egy elszámolást és 2004 szeptemberében a központot is felavatták, a z IKA azonban nem állt el követelésétől. Tény maradt ugyanis, hogy a házat messze áron felül vásárolták meg, és hogy az még kibővített és felavatott formájában sem felelt meg annak a rendeltetésnek, amelyre a pénzt igényelték, vagyis nem vált a székelyudva rhelyi civil szervezetek központjává. 2004. január 5én az IKA felszólította az SZA kuratóriumát: ugyanazon év február 15ig juttassa vissza a pénzt Budapestre. Szász Jenő azonban azt válaszolta, hogy az általa vezetett alapítvány a pénzt már elköltötte, í gy azt nem áll módjában visszafizetni. Ugyanakkor olyan nyilatkozatokat tett, amely szerint az IKA követelése - amelyet erkölcstelennek nevezett - egy ellene irányuló politikai kampány része. Az IKA perre akarta vinni a dolgot, ám keresetét előbb a budapes ti Fővárosi Bíróság, majd később az Ítélőtábla is elutasította. Az elutasítás indoka a "joghatóság hiánya" volt, vagyis az, hogy magyar bíróság nem ítélhet román állampolgárok és romániai mulasztások ügyében. Maradt volna az a lehetőség, hogy az IKA román bírósághoz fordul, ám ez végül is nem történt meg. A közalapítvány kuratóriumi többsége ugyanis nem kívánt magyarok ellen román joghatósághoz fordulni, amit Fritz Péter "morális, nem pedig racionális" döntésnek nevezett és ellenzett. Pomogáts kissé rezigná ltan állapította meg: "Nem hiszem, hogy vissza fogjuk kapni az összeget. Azt gondolom, hogy az egész ügy inkább tanulsággal fog szolgálni arra, hogy a magyar adófizetők pénzét - amit a kisebbségi magyarok iránt érzett nemzeti szolidaritás irányít valahova - a jövőben talán jobban meg kellene becsülni és hatékonyabban kellene felhasználni". Végül is annyi történt, hogy az IKA törölte az SZAt a támogatható szervezetek listájáról.
