Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-07
19 – Hétéves átmeneti időszakot állapítottak meg az unióban a munkaerő szabad áramlásának korlátozására. Ez 2+3+2 év formulával írható le. Az első két évre gyakorlatilag bármely ország úgy dönthetett, hogy korlátozásokat léptet életbe. Ennek leteltével, most májusban nyilatkozniuk kell, hogy ezt a ko rlátozást fenn kívánjáke tartani. Indokolniuk viszont nem kell. Ezzel további három évre hosszabbítják meg az első két évre fennálló korlátokat. Majd az ötödik év leteltével már csak komoly indoklással tarthatják fenn további két évre a szabad munkavállal ást gátló intézkedéseket. Vagyis egy országnak nyilatkoznia kell, hogy ha feloldaná a korlátozásokat, akkor egyértelműen és bizonyíthatóan súlyos zavarok keletkeznének a saját munkaerőpiacán. Tehát így jön ki a hét év. Az Európai Bizottság és az Európai Pa rlament is jelentést készít arról, hogy melyek az első két év tapasztalatai. A parlamenti előterjesztésért pedig én vagyok felelős. Az anyag már épp elkészült fordításra. Ami ezen a területen történik, az „egy kis európai abszurd”. Hogy májusban mely orszá gok kívánják meghosszabbítani a munkaerő szabad áramlása akadályozását, még nem tudni. Ha a tényeket nézzük, semmilyen indoka nincs a korlátok fenntartásának. – Mielőtt tovább mennénk, jelenleg ki nyithat Brüsszelben könnyebben cukrászdát? Medgyessy Péter vagy egy kongói üzletember? – Mindegy. Akinek van hozzá elég pénze. De ha ugyanez a két ember el akarna jönni fizikai munkát végezni, akkor egy olyan kongói, aki néhány évet már lehúzott bármelyik európai országban, január 1jétől a valóságban sokkal könny ebben helyezkedhet el, mint egy magyar. Amit egyébként képtelenségnek tartok. Néhány nappal a mi csatlakozási szerződésünk aláírása előtt az EU úgy döntött, hogy azok a harmadik országbeli polgárok, akik az unió valamelyik tagországában már öt éve letelepe dtek, azaz huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, 2006. január 1jétől az EU bármelyik országában korlátozás nélkül vállalhatnak munkát. Tehát az a török, aki már hat éve jogszerűen Németországban tartózkodik, minden akadály nélkül dolgozhat Magyar országon. – És ha Belgiumba szeretne jönni egy mexikói és egy magyar esztergályos, akkor a magyar esztergályos élvez előnyt? – Gyakorlatilag egyiknek sincs előnye a másikkal szemben. Bár a csatlakozási szerződés azt mondja, hogy alkalmazni kell az úgynevez ett preferenciaelvet. Tehát harmadik országbeli munkavállalókkal szemben – ez a mexikói állampolgár esete – kedvezőbb elbírálást kell biztosítani az új tagállamokból munkavállalási céllal érkező polgárok számára. Munkavállalási engedélyt persze kérhet bárk i bármely uniós országban. De ha versengenie kell egy uniós polgárnak és egy harmadik országból való polgárnak, akkor minden esetben az uniós polgárt kell előnyben részesíteni az állások betöltése során. Ennek az elvnek a gyakorlati alkalmazása sajnos jóré szt nem történik meg. Egészen biztos, hogy a parlamenti jelentésnek az egyik következtetése az lesz, hogy hozzanak konkrét szabályokat és intézkedéseket a preferenciaelv megvalósulása érdekében. – A jelentésnek mi a legfontosabb pontja? A korlátozások megs züntetése? – Ezt nehéz így kimondani. Én nyilvánvalóan azt szeretném, ha a parlament ezt javasolná. De van egy szerződés, amely szerint a tagállamoknak mindössze jelezniük kell – minden indoklás nélkül – a bizottságnak azt a szándékukat, ha az első két év letelte utá n továbbra is fenn akarják tartani a korlátozásokat. Egy ilyen szerződést csak konszenzussal lehetne módosítani. A módosításnak persze semmilyen realitása nincs – sem az Európai Bizottságban, sem az Európai Parlamentben. Ám az mégis nagyon fontos, hogy meg mutassuk Európának a helyzet abszurditását. Mert nem csak munkanélküliségi problémák vannak, hanem szerkezeti munkaerőhiány miatti gondok is. Elöregedő társadalomban élünk, ahol a legfontosabb követelmény az, hogy minél több munkahelyet hozzunk létre, eköz ben egymás lehetőségeinek a további szűkítésével foglalkozunk. A versenytársak pedig egyre hatékonyabbak, egyre veszélyesebbek lesznek ránk nézve az Egyesült Államoktól Kínáig. Belpolitikai feszültségek, érdekek miatt szembemegyünk a saját legerőteljesebb érdekeinkkel. – A tízéves lisszaboni stratégia felén is túl vagyunk. Nem maradtunk már most le a világ valóban dinamikusan fejlődő térségeihez és országaihoz képest? – Nem állunk jól, az kétségtelen. A szabad munkaerő áramlásnak az ügye is azt mutatja, hog y a kisszerű előítéletek, a belpolitikai érdekek túlsúlya a közös érdekek felismerése helyett túlságosan megbénítja Európa lehetőségeit, ez pedig nagy baj. Ugyanis valamennyien veszítünk rajta. Azok is veszítenek, akik az új országokkal szemben minden tény és tapasztalat ellenére mégis a korlátozások további fenntartása mellett törnek lándzsát. És teszik ezt nem is annyira gazdasági, hanem sokkal inkább pszichológiai, társadalomlélektani, belpolitikai okok miatt. És mi is veszítünk, nem is annyira a lehető ségek korlátozása okán, hanem inkább azért, mert lélektani veszteséget jelent, és gátolja a teljesítményünket az, ha másodrendű szerepbe kényszerülünk az Európai Unión belül. Ez a helyzet az önbizalmunkra és a kezdeményezőképességünkre is visszahat. – Miko r szavaznak a jelentéséről? – Az áprilisi plenáris ülésen. – Nyilván módosításokkal, ugye?
