Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-30
15 teljesen politikamentesen terelték jogi útra az ügyet, „mély morális készségről” téve tanúbizonyságot. (Örömmel elküldjük a felügyelőbizottsági elnök úrnak a hazai sajtóban e tárgyban megjelent cikkek szemléjét és a politiku s interpellációjának szövegét!) Pomogáts különösen erkölcstelennek tartja, hogy „az, aki harminchétmillió forintot zsebre tesz, majd utána valamennyit viszszarak belőle”, most bocsánatkérésre szólítja fel őket. Ahhoz képest, hogy – az IKA szerint – Magyaro rszágon nem történt perindítás, Pomogáts Béla a sajtótájékoztatón végig perről beszélt. Ahhoz képest, hogy a felügyelőbizottság vezetője szerint nem volt rajtuk politikai nyomás, a kuratórium elnöke hosszasan fejtegette: ő a békés megoldás híve volt, de ko rmányzati tényezők felszólítására kénytelenek voltak elindítani az eljárást. Az elnök szerint (aki nagyjából két hónaponként meglebegteti lemondását, ennek ellenére lassan nyolc éve tagja az IKA kuratóriumának) önként szüntették be a pert, de az önkéntessé g tényét némiképp beárnyékolja, hogy a keresetlevél elutasítását megfellebbezték, a jogerős, másodfokú elutasítás után pedig nem maradt eszközük a jogvita folytatására. Félreértés ne essék: minden tiszteletünk az író, anyanyelvápoló Pomogáts Béláé. Azt csa k sajnálni tudjuk, hogy szerepet vállalt egy, a jelen kormány alatt méltatlan célok eszközévé silányított kuratóriumban. Egyetértünk vele abban, hogy egyre kedvetlenebbül és nagyobb undorral gondol erre a történetre, és abban is, hogy minél hamarabb túl ke llene lépni ezen. Örülünk annak, hogy a kuratórium úgy döntött: anyaországi közalapítvány ne pereljen erdélyi magyar szervezetet román bíróság előtt, és vele együtt reménykedünk abban, hogy a következő kormány nem csak a költségvetés 0,018 százalékát szánj a a „túlszeretett” határon túli magyarok támogatására. Öntsünk hát tiszta vizet a pohárba: jogtechnikai értelemben valóban igaza van a közalapítványnak, mert de facto nem veszítettek pert. Fogalmazhatunk úgy is: jól felkészült jogászaik annyira buták volta k, hogy még az országot sem találták el, ahol befogadták volna a perüket. Természetesen megkérdeztük, hogy mibe került ez a kaland az adófizetőknek, de a felügyelőbizottság elnöke kitért a kérdésünk elől. Lányos zavarában ő is elszólta magát: „Az elvesztet t per negyvenmillió forintba került – mondta, utalva a vitás összegre – , a jogi szakértőinknek ennél nagyságrendekkel kevesebbet fizettünk ki.” Akkor most veszítettek pert, Fritz úr, vagy sem? Fritz Péter különben azt állította: az udvarhelyiek által az el őző kuratóriumnak benyújtott pályázat minden eleme szabálytalan és jogszerűtlen volt, az ügyben jogsértések tömege fordult elő, de hogy pontosan melyek ezek, azt nem mondja el. „Higgyék el, hogy megalapozottak ezek az állítások!” – kérte a sajtó képviselői t, miután ők, vagyis az erkölcs és a rend rettenthetetlen őrzői még el sem jutottak odáig, hogy a bíróság egyáltalán meghallgassa őket. A sajtótájékoztatón azt is elmondta, hogy kifutottak a romániai pereskedés határidejéből, az ügy már elévült Romániában. Halkan jegyzem meg, hogy volt három évük az intézkedésre – ha valóban ennyire jogszerűtlen volt az udvarhelyiek pályázata, akkor most ki a felelős az IKA jelenlegi vezetése által elkövetett hűtlen kezeléséért? Az utóbbi években az Illyés Közalapítvány tra gikomikus vesszőfutásának lehettünk szemtanúi. Már saját embereik sem veszik őket komolyan: míg az Orbánkormány utolsó évében egymilliárd forintnyi költségvetési pénzből gazdálkodtak, idén alig nyolcszázmillió jut nekik, pedig azóta minden évben volt infl áció. Sőt, ebből az összegből három százalékot, vagyis huszonnégymillió forintot közalkalmazotti béremelésre kell visszaadniuk, miközben az IKA munkatársai nem közalkalmazottak. Ezzel az erővel a Budapesti Elektromos Művek munkásainak fizetését is kipótolh atnánk, mondta keserűen Pomogáts, aki tiltakozik az eljárás ellen, és ésszerű magyarázatot vár a kormánytól. Tavaly százmillió forintot ígértek nekik a Szülőföld Alapból, de ezt sem kapták meg. Az is érdekes kérdés, miért hozta létre a kormány a Szülőföld Alapot, amikor tizenhat esztendeje az Illyés Közalapítvány a határon túli magyarság legnagyobb költségvetési pénzekből működő támogatója. Nem lett volna logikusabb és olcsóbb az IKAra bízni a Szülőföld Alapba szánt pénzt? Az IKA tavalyi pénzéből több mint háromszáz milliót csak idén utaltak át (ez újabb fejezet a kormány kreatív költségvetési könyvelésében), így például a tavaly augusztusi székelyföldi árvíz kapcsán megítélt támogatást közel féléves késéssel tudják kifizetni. Kétszer ad, aki gyorsan ad – tartja a mondás, de az ár által megrongált közintézmények munkatársai az IKAtól nyugodtan didereghetnének a mínusz húszfokos erdélyi télben. Alighanem az sem véletlen, hogy a névadó, Illyés Gyula lánya ebben a ciklusban mondott le kuratóriumi tagságáról. Azt különben Pomogáts Béla is elismerte, hogy a Székelyudvarhelyért Alapítvány által megvásárolt ingatlan jelenlegi állapotában megéri a negyvenmillió forintot. Azt már én teszem hozzá, hogy a Civilközpont és Médiacentrum épületében lakik a Polgári Élet he tilap mellett az országos bajnok teremfocicsapat, az inkubációs központ pedig tucatnyi szervezetnek és alapítványnak ad otthont. Ez persze Budapesten lényegtelen: itt sajtótájékoztatót kell tartani arról, hogy pert nem vesztettek, csak háborút. vissza
