Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-23
23 radikális csoportokkal, amelyek nemzetárulónak bélyegezték, és több merényletkísérletet hajtottak végre ellene. Szerb elemzők nem titkolják aggodalmukat, hogy a távozásával keletkezet t politikai űrben az úgynevezett fegyveres demokrácia képviselői kerekednek felül, akikkel sokkal nehezebb lesz közös nevezőre jutni. A vitathatatlanul nagy nemzetközi elismertségnek örvendő vezetőnek nincs méltó utóda, és nehéz megjósolni, ki léphet az ör ökébe. A legesélyesebbek között említik Thaqit és a leggazdagabb albánnak tartott Dedzet Pacolit. Rugova civilként albán irodalomelmélettel foglalkozott, folyóiratot szerkesztett, kritikákat írt és tanított. A politikába a Koszovói Írószövetség elnökeként kapcsolódott be: a szervezet az alakuló koszovói albán mozgalom egyik gyűjtőhelye volt. A Jugoszláv Kommunista Szövetségből azért zárták ki, mert tiltakozott az 1989es szerbiai alkotmánymódosítás miatt: akkor szüntették meg Koszovó autonómiáját. Pártját , a Koszovói Demokratikus Szövetséget 1989 decemberében alapította, és vasakarattal, keményen – volt párttársai szerint diktatórikusan, több tisztogatást végrehajtva – irányította egészen 2005 februárjáig. Nagyon hamar elérte, hogy ő legyen a koszovói albá nok legismertebb és legelismertebb képviselője. Passzív ellenállást hirdető felhívására az egyébként is marginalizált – és állásukból tömegesen elbocsátott – koszovói albánok megszakítottak minden kapcsolatot a szerb állammal. Koszovó másfél évtizedig úgy létezett, hogy az albánok jószerivel semmilyen állami intézményt nem vettek igénybe. Rugova már jóval a NATO 1999es beavatkozása előtt elnöknek tekintette magát, ugyanis 1990 nyarán már kikiáltotta a Koszovó Köztársaságot. Belgrád ezt nem torolta meg. Slo bodan Milosevicnek azt jelentette az albán bojkott, hogy a szerb parlamenti választásokon szabadon garázdálkodhat a koszovói mandátumokkal. Rugova Koszovót kizárólag Szerbián kívül képzelte el – ebben a "balkáni Gandhi" meglehetősen rugalmatlan volt. Visz ont nem cselekedett, és passzivitása a kilencvenes évek második felében már bőszítette a fiatalabbakat, akik létrehozták a Koszovói Felszabadítási Hadsereget, az UCKt. A gerillák eleinte a terror eszközeivel zaklatták a szerb hatóságot, majd idővel egyre nagyobb összefüggő területeket foglaltak el. A béketárgyalások kudarca és az ostoba belgrádi akciók – antiterrorista intézkedéseknek mondott etnikai tisztogatáskísérletek – után a NATO a beavatkozás mellett döntött. Az 1999. március 24én kezdődött bombázá sok Pristinában érték Rugovát, a szerb rendőrség házi őrizetbe helyezte. Egyszer lehetett csak látni, amikor tisztázatlan körülmények között találkozott Milosevictyel, és a bombázások befejezésére szólított fel. Képességeiről sokat elárul, hogy a háború u tán ismét a koszovói politika meghatározó alakjává tudott válni. A körülötte szerveződő csoportot az egyik legerősebbnek tartják Koszovóban, családtagjairól pedig az a hír járja, hogy a vagyonosabb réteghez tartoznak, és ebben a családfő politikai szerepvá llalásának is része van. A háború óta kétszer választották meg Koszovó elnökének; politikai programjának beteljesedését – a független Koszovó létrejöttének elismerését – már nem érhette meg. jgb – mj vissza Soren JessenPet ersen: Szerbia tehetne végre valamit a koszovói szerbekért a bécsi tárgyalásokon Magyar Hírlap, 2006. január 23. Koszovó végső státusát illetően a felek álláspontja nagyon távol esik egymástól. Az albánok és a szerbek első közvetlen – Koszovó decentralizálásáról szóló – , január 25re tervezett bécsi tárgyalásait elhalasztották Ibrahim Rugova halála miatt. A koszovói elnök vezette volna az albánok küldöttségét. Soren JessenPetersen, a koszovói ENSZadminisztráció, az UNMIK vezetője pénteken, egy nappal Rugova halála előtt, Budapesten nyilatkozott a Magyar Hírlapnak. Koszovó végső státusát illetően a felek álláspon tja nagyon távol esik egymástól, az albánok kizárólag a függetlenségben gondolkodnak, míg Szerbia szerint elszakadásról szó sem lehet. JessenPetersen arra számít, hogy a közvetlen tárgyalásokon "egyes területeken közeledhetnek az álláspontok". "Mindkét fé lnek meg kell értenie – mondta – , hogy nem valósíthatja meg céljainak száz százalékát." Úgy tűnik, hogy a felek még a tárgyalások témájában sem értenek pontosan egyet. Az ENSZ főtitkárának koszovói különmegbízottja szerint "a koszovói albánok azzal a szándékkal utaznak a tárgyalásokra, hogy arról tárgyaljanak, milyen kompetenciákkal rendelkez zenek a helyi önkormányzatok". Ezt helyes hozzáállásnak nevezte, megjegyezte ugyanakkor, hogy Koszovó esetében az önkormányzatoknak "különösen nagy tekintettel kell lenniük a kisebbségekre". JessenPetersen fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a helyi ön kormányzatok hatáskörének Koszovó egész területén azonosnak kell lennie. Arra a kérdésre, hogy evvel vajon Mitrovicára céloze, arra a városra, ahol az északi szerb és déli albán rész között gyakorlatilag nincs átjárás, és ahol a szerbek saját – Szerbiával napi kapcsolatban lévő – intézmények fenntartására törekszenek, JessenPetersen azt válaszolta: "A decentralizációnak Koszovó egész területén azonosnak kell lennie." Ám azt a "a realitást is el kell fogadni", hogy ma Mitrovica sok
