Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-03
19 hatalmat görcsösen megtartani akarókról, meg a rá fenekedve vágyókról. Ez bőven elég ahhoz, hogy újra eltorzult magyar alkatról (Bibó) b eszélhessünk Mi a bajom akkor a mondattal? Először is az, hogy a sajtó kiemelte a saját közegéből, a belpolitikai hírek között olvasom, s ebben a közegben természetszerűen más a szavak akusztikája, jelentése. Másodszor az, hogy az eltorzult magyar politik ai reflexek nyomban működésbe lépnek, és kiki saját érdeke szerint magyarázatok és félremagyarázatok sokaságát fűzi majd hozzá. Tovább növelve a bajt, a káoszt. Harmadszor az, hogy egy ilyen bölcs testület pontosan tudja, hogy hol él, milyen közegben műkö dik, s hogy ami félreérthető, azt félre is fogják érteni. Ez a mondat most elindul a közszövegtérben és sok bajt fog okozni – legyen a legjobb szándék és legtisztább aggodalom mögötte. Ez a mondat nagy bajban van, csak Isten irgalma mentheti meg. Bízzunk tehát Istenben, s jól zárjuk el a puskaport. Úgy sokkal kevésbé lehet érezni a szagát. Szále László főmunkatárs vissza Üzletszerű zsarolás Mag yar Hírlap, 2006. január 3. Ha úgy vesszük, zsarol a világon mindenki – legfeljebb a stílus és az eszköz különbözik.Ez zsarolás, ismertette a figyelemre méltó éleslátásról tanúságot tévő helyzetértékelését Viktor Juscsenko, miután Moszkvából elrendelték a z ukrajnai gázszállítások leállítását. Az, zsarolás. Már ha annak nevezhető, hogy ha valaki nem akarja eladni a termékét, ha nem kap érte eleget. Persze nyilván nem csak erről szó. Igen, Moszkva azért kér többet pont Kijevtől (és tegnap óta Chisinautól is ) a gázért, mert már nem szereti a vezetőit, és olyanokat akar a helyükbe segíteni, akiket kedvel. Csúnya játék, nagyhatalmi önkény, helyzeti előny kihasználása, birodalmi álom, frusztráció, miegymás, ilyenkor – főként errefelé és oroszfóbiás körökben – il lik egyet moralizálni, de minek. Ha úgy vesszük, zsarol a világon mindenki – legfeljebb a stílus és az eszköz különbözik. Kínáról például ilyen értelemben nem is beszélünk, de ott van Amerika, amely azokkal szemben hajlandó könnyíteni a vízumkényszeren, é s azoknak ad támogatást, akik készek neki segíteni terveinek megvalósításában. És ott van az Európai Unió, amely – morál ide vagy oda – nagy ívben tesz a harmadik világ szegényeire, a közösség a lehető legtovább ragaszkodik termelői többlettámogatásához, e gy a fontos: a tagállamok vezetőinek otthon ne kelljen magyarázkodniuk az amúgy totálisan anakronisztikus, ám szavazatokra konvertálható juttatások csökkenése miatt. Anakronizmus amúgy a gázvitában is van, ez pedig nem más, mint az ötvendolláros ár, amenn yiért Ukrajna eddig kapta a gázt. Nyilvánvaló volt tehát, hogy valami történni fog. És lehet folytatni a moralizálást, hogy miért pont hidegben, és miért nem fokozatosan igazították az árakat, de sok értelme ennek sincs: az oroszok – ha gazdasági megfontol ásokból, például a Gazprom értékének növeléséért léptek drasztikusat – tudják, ha valamikor képesek megtörni az ukrán dacolást, akkor a legjobb időpont a tél, különösen a választások előtti tél. Ha meg nem gazdasági, hanem politikai céljaik vannak, akkor m ég inkább. Más kérdés, hogy bejöne a taktika az oroszoknak. Elvileg persze működnie kellene. Európa – s benne Magyarország – egyelőre úgy viselkedik, mintha teljesen váratlanul érték volna a fejlemények, kapkod, figyel, megnyugtató nyilatkozatokat vár és ad ki, s közben reménykedik. Elsősorban valószínűleg abban, hogy az ukránok végül engednek, s nem fogják megcsapolni az országukon áthaladó, nekik meleget nem, csak tranzitdíjat nyújtó szállítmányt. (Hogy loptake már belőle, az egyelőre bizonytalan, de é ppen úgy belefér a képbe, mint az, hogy az oroszok fogtak vissza gázt: hadd utálja meg a Nyugat a kijevieket.) Moszkvát viszont inkább csak kérlelik, mást most nem is nagyon tehetnek. Hosszabb távon talán: például aki tud, elkezd más energiaforrások után n ézni, mert nem akar még egyszer ugyanilyen helyzetbe kerülni. De ez kétségtelenül odébb van, aki pedig netalán abban bízik, hogy az üzleti világ vaskos befektetések visszatartásával bünteti majd az oroszokat, az gondoljon bele abba, hányan jártak el így Mo szkvával szemben a Hodorkovszkijügy miatt, pedig ott még fanyalogni is lehetett. Moszkva szempontjából tehát az igazi tét az, hogy mit ér el Ukrajnában. Kijev nyilván nem fog gyor san engedni, Juscsenko ezt nem teheti meg, mert miféle vezető az, aki azonnal enged annak, amit ő maga nevezett zsarolásnak. Ám ha nem enged, mit tehet? A nyugati nyomás egyelőre az ő országát érinti, a vezetéket sem csapolhatja hosszasan, mert az tetszhet ugyan otthon a híveinek, ám totálisan lejáratja magát Európa előtt, ami így, csatlakozási tárgyalásokban reménykedve, nem a legszerencsésebb stratégia. Végül: nem kérhet túl nagy áldozatot a népétől sem, mert az ilyesmi mostanság a jobb gazdasági helyzetb en lévő államokban sem dívik. Sok lehetősége tehát nem marad: alkudoznia kell Moszkvával, s közben lázasan kutatnia, kitől kaphat olyan kedvezményes hiteleket, amelyek fejében biztosítja a gázszállítást Nyugatra, s amelyekből tud fizetni az oroszoknak. Ett ől persze
