Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-03
8 A jelenlegi országhatárokat a győztes nemzetek alakították úgy, hogy utána gyógyírként felkínálják a kisebbségvédelmet. Az integrálódás más, mint az asszimiláció. Anyanyelvi és kulturális közösséget jelent, amely nem zárja ki a többféle kulturális identitást. A kultúrateremtő és fogyasztó zsidóság a magyar művelődést gazdagította. A holokauszt traumájának feldolgozását Magyarországon az áldozatok kezdeményezték. A történelmi sorsforduló emléke alig szólalt meg a háborút át ívelő életművekben. Fél évszázadot kellett arra várni, hogy a közös magyar és a zsidó kulturális emlékezet kikényszerítse olyan művek elismerését, mint Szabó István remeke, A Napfény íze, vagy Kertész Imre magyar író Nobeldíjjal jutalmazott műve a zsidó s orsról, a Sorstalanság. Az út a sorstalanságtól a sorsválasztásig vezetett. A kisebbségi visszaminősítésnek egyenrangú szabad polgárból kegyelmi jogon kivételezett hontalanná - nincs esélye, nincs történelmi vagy társadalmi igazolása. vissza A szerző irodalomtörténész Deutsch Tamás Európában − A Fidesz esete a Financial Timesszal Gavra Gábor 2006. január 3. 07:27 Nehezen indult a 2006os év a legnagyobb jobboldali erő számára, hiszen a három éve Orbán Viktor szolgála tába szegődött, önmagát permanensen Petőfi Sándornak képzelő bukott rendező mellett a Fidesznek saját, szerény képességű vezetőinek baromságaival is meg kell küzdenie. Itt van mindjárt Deutsch Tamás, meg az a szerencsétlen politikai hirdetés, amivel a l egnagyobb ellenzéki párt a Blikk című napilap olvasóit örvendeztette meg az ünnepek előtt. Orbán Viktor pártja ebben azzal vádolta meg Gyurcsány Ferencet, hogy „20 millió adóforintot fizetett a Financial Timesnak, hogy azt írja: ’a magyarok jobban élnek, m int valaha’”. Az állítás nem értelmezhető anélkül, hogy feltételeznénk: az üzleti világlap néhány millió forintért bármilyen országról bármilyen képtelenséget hajlandó leírni, magyarán: bértollnokok és középeurópai kancelláriákba bekötött bábszerkesztők dolgoznak a méltatlanul tekintélyes közlönynél. Hogyan is fordulhatna elő másként, hogy a lap Magyarországképe nem egyezik a Szentkirályi utcai főhadiszálláséval? Megvette kilóra a rohadtakat a nemzetközi luxusbaloldal, nyilván. * Első látásra persze képtelenségnek tűnik, hogy ivarérett emberek ehhez hasonló következtetésre juthatnak. Ám annak, aki csak egy kicsit is ismeri a Fidesz sajtófronton érvényesülő, kizárólag „baráti” és „ellenséges” (az utóbb i szinonimája a „balliberális”) orgánumokat ismerő vaslogikáját, aligha okozhatott meglepetést, hogy a Financial Times a Blikkhirdetés és Deutsch Tamás jóvoltából végre elhelyezést nyert ebben a kétségkívül egyszerű, ám annál tisztább, gyermekibb és áttek inthetőbb világképben. Ráadásul a Fidesz vezetőinek az elmúlt években tüzetesen és egészen közelről volt alkalmuk tanulmányozni olyan, világpolitikai jelentőségű médiumok működését, mint a Hír TV, a Magyar Nemzet, vagy éppen szerkesztőségünk kedvence, a Demokrata. Nem csoda, ha tövirőlhegyire kitanulták a sajtó mint olyan működésének csínjátbínját. Firkász firkál, szerkesztő szerkeszt, kormányfő/pártvezér pedig hirdet, lehetőleg közpénzből. Jobb híján, ha kellő mennyiségű adóforint nem áll rendelkezés re, akkor előfizetésre szólítja fel a kéznél levő rajongótábort. Nehéz lehet ettől a logikától szabadulni. Milyen szép, milyen kerek ez a világ, ahol a Financial Timest csak az különbözteti meg Bencsik András közlönyétől, hogy míg utóbbi négy évre leköt elezhető egy termékforgalmazóvá
